Kivételek természetesen akadnak, akinek nem inge… Mindenesetre akad néhány dolog, amit mi lányok nem mindig viselünk könnyen. Bizonyára a pasik is tudnának hasonló listát összeállítani rólunk… – ők viszont élből nem foglalkoznak ilyen hiábavalósággal. Bosszantó tehát...

Kép: pixabay.com

1. Amikor rögtön célt akar érni...

Tipikus kép: fiú és lány a bárpultnál, hosszú és kimerítő filozofálgatás az élet nagy dolgairól, csak úgy kötetlenül… a traccsparti végeztével a lány visszatér a barátnőihez, s boldogan konstatálja, milyen jól elbeszélgetett “azzal a jópofa sráccal”, míg a fiú kelletlenül vallja be lesben álló idétlen haverjának, hogy “másfél órát kúrtam el az életemből, és még csak nem is smároltunk”. Jegyezd meg: ritka, hogy egy srác az ismerkedéssel eltöltött időt hozzád hasonló módon értékelje, s ne érezze fölösleges időpocsékolásnak a tetszetős nőnemű egyed társaságában szájjártatással töltött másfél órát. Ha ellenpéldával találkozol, becsüld meg!

2. Amikor nem is emlékszik rád...

“Mi is a neved? Dalma? Ja, bocs, Dóri! Ne haragudj…” – ettől már csak az a szörnyűbb, ha negyedszerre is bemutatkozik két hónapon belül, és másodszorra sem jelöl vissza az iwiw-en. Persze te sem éppen házasságról és két gyerekről felépített álmaid sármos férfi szereplőjeként gondolsz rá, sőt; voltaképpen kicsit sem vonzódsz a suhanchoz, ám néminemű udvariasságot azért elvárnál, ha már egy és ugyanazon baráti társaságban nyomultok. Ne ringasd magadat hiú ábrándokba: a pasik többsége csak és kizárólag akkor emlékszik a nevedre, ha vonzónak talál és akar valamit, az arcod pedig esetleg akkor marad meg benne, ha Jennifer Lopez hátsóját tetováltattad a homlokodra.

3. Amikor képtelenség vele egy jót vitatkozni...

A hódítási fázison túljutva a kommunikáció már elkerülhetetlen, és x hónap együtt járás után adott, hogy a nevedet is jó eséllyel izolálja. Az új akadály: képtelenség vele vitatkozni csak úgy l’art pour l’art, a vita kedvéért. Ha a kezdeti rózsaszín köd eloszlása után netán kiderül, hogy eltérő állásponttal rendelkeztek a kapcsolatotokat olyan tökéletes módon nem érintő témákkal kapcsolatban, mint mondjuk a Mount Everest megmászásának fontossága, a koalamacik szaporodása vagy a szimultán idő fogalma a kelet-nepáli irodalomban, ő egy darabig összeráncolt homlokkal tűri lelkes szóáradatodat, majd közbevág: “jó, jó, nem kell túlmagyarázni, a lényeget mondd!” Lényeget? Hiszen az okfejtésnél nem a tézismondat a lényeg, hanem az érvek és a példák katonás sorrendje és kaotikus egybeolvadása. Ha mégis a lényegre térnél, néhány mondatban megpróbál leszerelni, s égtelen haragra gerjed, ha a három órás vita keretében még mindig nem tudott meggyőzni. Fölösleges próbálkozni: a férfiak többsége nem magáért a vitáért – az ellentétes eszmék ütközésének puszta gyönyöréért – vitatkozik, hanem azért, hogy célratörő és grandiózus módon bizonyítsa saját igazát.

 

Kép: flickr.com

4. Amikor kicsit sem figyel rád...

Vitánál, veszekedésnél, de az örömmámor legbensőségesebb pillanatait követően is előfordul, hogy olyan kérdéssel fordul hozzád kedvesed, melyről te már órákkal korábban részletesen nyilatkoztál. “Miért nem szóltál, hogy holnap mész a lányokkal bulizni? Akkor én is lebeszéltem volna egy meccset Petivel. Mindig az utolsó pillanatban szólsz… Most itt fogok ülni egyedül, szombat este” – lelkifurdalás, dráma. A kedves ilyenkor csak arról az apró s nem elhanyagolandó tényről feledkezik meg, hogy már három hete lelkendezel Zsófi csajbulijáról, tegnap pedig külön felhívtad figyelmét, hogy vegye fel neked kedvenc sorozatodat, amit a buli miatt kénytelen vagy elmulasztani. Ne strapáld magad: a srácok hallása szelektív. Csak azt hallják meg, amit szeretnének és aminek meghallgatása semmilyen további kötelezettségeket (mosogatás, borotválkozás, bevásárlás) nem von maga után.

5. Amikor okoskodik – ahelyett, hogy megölelne...

Emberi tulajdonság az elégedetlenkedés, a magyar népre pedig hatványozottan jellemző a panaszkodás iparágának főállásban történő űzése. Ráadásul nőből vagyunk, néha akarva akaratlan eltörik a mécses. Ezt a férfi rendszerint nehezen viseli, feszülten jár-kel a lakásban, zavartan hümmög, bizonyos esetekben ingerülten kiabál. Hogy miért? Ha bajod van, kötelességének érzi megoldani a problémát, s ha erre képtelen – pláne amikor rajta abszolút kívülálló okokkal szembesül – többnyire tehetetlen düh vesz erőt rajta: miféle hímoroszlán ő, hogy még nőstényét sem képes megóvni a bajtól?! Ezért inkább ő maga bünteti azt lehetetlen viselkedésével. Amint dühe elpárolog, okoskodni kezd: pontról pontra ismerteti, mit kellett volna tenni, milyen következményekkel járhat x adott lépés y időn belül, etcetera. Látszólag fogalma sincs arról, hogy már két órával korábban megnyugodsz, ha őrjöngés vagy okoskodás helyett hagyja, hogy röviden ismertesd problémádat, majd szorosan magához ölel. Pont.

 

Nálatok mi veri ki a biztosítékot?

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!