Semmi és senki sem elég jó

Felgyorsult világot élünk és teljesen más értékeket tartunk fontosnak. Ma már mindenki a tökéletességre hajt. Legyen tökéletes a külseje, az élete és természetesen a párkapcsolata is. Mindenből a legjobbat akarjuk magunknak, méghozzá azonnal. És miközben csak az elképzeléseink megvalósítására figyelünk, mindent és mindenkit félredobunk, mert senki és semmi sem elég jó.

telefonálás

Te is megfigyelted már? Vagy csak az én ismerőseim ilyenek? Fel akarom hívni őket, de azt írják vissza: ne! Inkább írjak. Ha meg nem jelzem előre, csak telefonálok, akkor leteszi azzal: inkább írjunk. Csak véletlenül se kelljen beszélnie. De mi a fenéért nem lehet manapság már telefonálni?! Mitől tartanak az emberek? Hogy leharapja a telefon a fülüket?!

öljük egymást

Ezt most nem szó szerint gondolom, bár ez is igaz lenne. Hajlamosak vagyunk szó szerint ölni egymást pénzért, hatalomért, területért, szerelemért, igazságért. De nem csak a testünktől fosztjuk meg egymást. Talán sokkal inkább igaz az, hogy lelki szinten gyilkoljuk egymást, méghozzá minden áldott nap és ehhez nem kell háborús övezetben élni.

Családon belüli kihasználás

A család rendkívül fontos. Normális esetben szeretjük a családunkat. Támogatjuk egymást. Sőt, ha bajban vagyunk, akármilyen gondunk is legyen, tudjuk, hogy fordulhatunk hozzájuk, mert megértenek és segítenek. De attól még, hogy egy család vagyunk: mindent szabad? Minden megengedhető? Nincsenek határok?

Nagyon unom már. Harminc múltam, van egy hétéves kapcsolatom, de még nincs gyerekünk. Jó, azt még meg tudják „bocsátani”, hogy még nem vagyunk házasok, meg talán azt is, ha esetleg nem is leszünk. Ez a legkevesebb. De az felfoghatatlannak tűnik, hogy miért nincs még gyerekem. Egyre csak azt kérdezik: mire vársz?

fiatal főnök

Olga 43 éves és lassan tíz éve dolgozik ugyanannál a cégnél. Eddig nem volt panasza a munkahelyére. Ám a főnöke nyugdíjba ment és egy 27 éves fiatal férfi vette át a helyét. Ez pedig önmagába véve is elég volt ahhoz, hogy kivágja nála a biztosítékot.