Nők között valahogy természetes ez a kérdés. Legalább egyszer egy baráti találkozón felmerül, elvégre a legtöbb nőt foglalkoztatja az anyaság és érzékenységük lévén jobban beletudják képzelni magukat egy-egy szituációba. Nálunk is egy ilyen kerekasztalos csajos beszélgetésen merült fel ez a kérdés: Ha megtudnád, hogy a kisbabád várhatóan valamiféle betegséggel, testi rendellenességgel vagy szellemi fogyatékossággal fog születni, megszülnéd vagy elvetnéd?

 

 

beteg gyerek 01

Kép: Nur.kz

 

Nem kell mindjárt kiakadni azon, micsoda kérdés ez. Nem létezik hülye kérdés, mert nem minden evidens. Valaki számára természetesen igen és le a kalappal az előtt, aki teljes mellszélességgel azt tudja felelni: én így is megszülném.

 

Csakhogy erre nem sokan képesek. Ugye sokan mondják azt: Mindegy, hogy fiú vagy lány lesz, csak egészséges legyen. Természetes vágyunk az egészséges utód nemzése és nemcsak azért, mert az a szép és vele lesz könnyebb az élet, hanem mert ezt kívánja az ösztön. Elvégre régen mi történt a beteg, fogyatékos utódokkal? Rosszabb esetben egész életükben kigúnyolták, számkivetettként tartották számon a családjával együtt, hiszen miféle nő és férfi lehet az, ahol ilyen gyermek születik? Vagy átkozottak vagy bünteti őket a sors. Legrosszabb esetben – avagy egyes kultúrákban – fogták a gyereket és finoman szólva is megadták neki a lehetőséget, hogy talán egy előnyösebb alakban szülessen újjá. Vagyis elég régi félelme az a nőnek, hogy egészséges legyen a gyerekük.

 

Meg hát ez valahol érthető, hogy mind egészséges gyerkőcre vágyunk. Hiszen egy egészséges gyerek mellett is kihívásokkal teli az élet, vele sem lesz mindig könnyű, na, de egy beteg gyerek mellett… elvégre tele vannak a hírek, a hírportálok azzal, hogy egyes szülők, anyák nap, mint emberfeletti harcot vívnak gyermekükkel együtt a halálos betegséggel, a testi meg a szellemi fogyatékkal. Na, nekik hatalmas respect, amiért képesek erre. Talán itt is azt hinnéd, hogy ez magától értetődő, hogy ez egy szülő dolga, kiállnia  a gyermekéért, foggal-körömmel küzdeni érte és hogy a természetes ösztönei erre is sarkalják. De sajnos ez sem így van, mert akkor nem hallanánk annyi sztorit arról, hogy anyuka-apuka lelépett, mert neki nem kellett a beteg gyerek.

 

beteg gyerek 02

 

 

Hiába vágyunk egészséges gyerekre, sajnos lehetnek olyanok a felmenőink között, akiknek a génjei jelentősen befolyásolhatják a babánk egészségét és akár több generációt kihagyva, hirtelen megjelenhet és persze lehet, hogy nem is genetikai betegséggel találjuk szembe magunkat. Szóval ott ülsz, fekszel, ácsorogsz a dokinál és közli veled, hogy a gyereked valószínűleg Down-kóros, Edwards-szindrómás vagy Turner-szindrómás, törpenövésű, végtaghiányos vagy kitudja milyen kórsággal születik meg valószínűleg a gyereked. Persze sokkot kapsz és nem kérdés, hogy nem egyedül kell meghoznod a döntést, hanem a pároddal, férjeddel együtt az alapján, amit az orvos mond. Hiszen van olyan probléma, ami esetén azt mondja, lehet vele együtt élni, kezelhető, más esetben viszont azt mondja, lehet, hogy az első évet sem éri meg. Az, hogy milyen esélyei vannak a jövőre nézve, az nagyban befolyásolhatja a döntésünket.

 

Hiszen lehet-e okolni azt az anyát, aki végül úgy dönt, elengedi a gyermekét azért, mert jó eséllyel egy évet sem fog élni? Attól lesz valaki jó szülő, jó anya, ha küzd az gyermeke életéért, és esetleg végig nézi a haldoklását, miközben valahol ő maga is vele fog haldokolni?

 

Ha pedig azt mondja az orvos, hogy bár betegen születik, de élhet egy majdnem teljes életet és jó esélyei vannak? Lehet ujjal mutogatni arra, aki ennek fényében inkább úgy dönt, hogy elveteti a gyerekét? Számít, hogy van mellette kettő-három egészséges gyermeke és esetleg úgy érzi, hogy egy beteg gyerek nagy teher lenne a családja számára? Elvégre, ha már vannak gyerekek, akkor ezt a szempontot is figyelembe kell venni, hogy miként illeszthető be a beteg az egészségek közé.

 

beteg gyerek 03

 

Alaposan végig kell gondolni, mert egy egészség gyermek is nagy felelősséggel jár, nemhogy egy beteg. Minden gyermek egy egész anyát-apát kíván. Szükséges kellő türelem, empátia, a határozottság, és kitartás. Minden gyermekhez kell a megfelelő kiállás és egy beteg gyerekhez még több emberfeletti erőre lesz szükség. Hiszen miért vállaljon valaki olyan egy különleges törődést igénylő gyereket, aki tudja magáról, hogy nem képes a gondozásáról? Nem erre lehetne azt mondani, hogy mindkettőjüknek jobb lesz? Ezért nem szabad könnyelmű döntéseket hozni. Sem igent, sem nem szabad csak úgy hasraütésre mondani, mert mindkettőt meg lehet bánni.

Meg lehet bánni azt is, hogy megszülte a beteg gyereket, mert nem gondolta át mivel jár a nevelése. Nem gondolta magáról, hogy nincs meg benne az a plusz erő, aminek segítségével felnevelheti. De ugyanígy megbánhatja azt is, hogy lemondott róla, nem adott neki egy esélyt.

 

Hiszen egy életről kell dönteni. Nem abban a pillanatban, de azokban a napokban. Dönteni kell arról, hogy életet adunk neki vagy elvesszük. Nem könnyű feladat. Ha ilyen esetet hallunk, hogy valaki lemondott a beteg gyerekéről, sosem ítélhetjük el és okolhatjuk, mert nem tudhatjuk milyen körülmények között él és nem feltételezhetjük azt, hogy egy vállrándítás volt számára meghozni a döntést.

 

Az pedig, hogy valójában egy ilyen helyzetben ki és mit döntene, mindenkinek a magánügye. Senkire sem tartozik. A barátokkal meg a párunkkal meg lehet vitatni elméleti szinten, de amúgy ez egy roppant intim kérdés, amit érdemes átgondolni, hiszen jó esetben egyszer minden nőből anya lesz. Ne kerüljön rá sor soha, hogy valakinek ezt komolyan át is kellene gondolni. De ha mégis, és meghozza a maga döntését, azaz ő dolga. Nem ítélkezhetünk felette. Neki kell tudnia, hogy képes lesz-e a döntésével együtt élnie, bárhogy döntött. Ugyanis mindkét nehéz út nehéz.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

„Semmi dolgod, csak a gyerekekre kell vigyáznod!” – vérig sértette a főállású anyát

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!