Kittinek van egy hét és egy négy éves kisfia. A legkisebb gyermeke, András, autista. Pontosabban, szakszóval illetve autizmus spektrumzavarral diagnosztizáltál háromévesen. Mikor kiderült, elsőként tragédiaként fogta fel a hírt a férjével. Nem is maguk, hanem a gyerekük miatt. Úgy érezték, búcsút inthetnek egy szép jövőnek, amit megálmodtak neki, hiszen egy autista gyerekkel az élet minden, csak épp nem könnyű.

 

 

autista gyerek neveles 01

kép: hsalubit.com

 

Kevesen tudják igazából mi is az, hogy autista. Többnyire mindenkinek el kell magyaráznom, akivel szóba elegyedek és megkérdezi, mi a baja a gyereknek. Annyit mindenki tud, hogy egy „fogyatékosság”, de elképesztően kevesen vannak tisztában azzal, mi is az pontosan, holott sajnos nem egy ilyen gyerek van. Olvastam egyszer, hogy százból egy gyermek születik autistának és hogy négyszer gyakrabban érinti a fiúkat.

 

Az autista személyek agya másképp dolgozza fel a külvilágból érkező ingereket. Az idegrendszer fejlődési zavara, ami az egész személyiségre hatással van. Az autizmusnak különböző súlyossága szintjei vannak. Léteznek olyanok, akik enyhén érintettek, akik az élet legtöbb területén nagyon is képesek az önállóságra. Mások viszont teljes felügyeletet kívánnak. Mi egyelőre valahol a kettő között vagyunk. Azt is érdemes tudni, hogy nincs két egyforma autizmus, minden autista gyerek más és más.

 

Mikor megtudtuk, hogy Andráska autista, egy világ dőlt össze bennünk. Én minden este álomba sírtam magam és egyre csak azt kérdeztem a férjemtől, mi lesz így velünk, mit vétettem, hogy pont az én fiam lett beteg. Jól tudtam, mennyire nehéz egy autista gyerekkel, találkoztam már ilyen gyereket nevelő szülővel. Nem voltam biztos abban, hogy fel vagyunk erre készülve lelkileg vagy akár anyagilag. De végül a kétely helyét átvette a felelősségvállalás. El kellett fogadnunk, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen! Ellenben ugyanúgy mi a gyerekünk, ugyanúgy szeretjük, vagyis ezzel a nehézséggel is meg fogunk birkózni. Viszont tényleg igaz, hogy az tudhatja milyen nehéz, akinek autista gyereke van.

 

autista gyerek neveles 02

 

Nekem feltett szándékom volt, hogy ugyanúgy fogom nevelni, mint Bertalant. Megpróbálom nem tenni különbséget közöttük, hogy a nagyobbik fiamnak se legyen annyira nehéz feldolgozni, hogy az öccse más, mint a többiek. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog menni, hiszen Andráskának teljesen más igényei vannak. Például rosszul van a hangos zenétől, tévétől és beszédtől. Egyszerűen nem bírja az erőteljesebb zajokat. Mostanában pedig egyre kevésbé szereti azt, ha ölelgetik vagy egyáltalán hozzáérnek. Néha már velünk szemben is megmutatkozik ez, de sokkal inkább azokkal a rokonokkal szemben, akiket ritkábban lát vagy az ovis társainál. A különböző tiltásokat végképp nem szereti, nem lehet neki azt mondani, valamit ne csináljon és folyton alkudozni kell vele.

 

Bevallom, sokszor érzem magamat kellemetlenül miatta. Pedig nem kellene. Nagy ívből tennem kellene arról, mit gondolnak az emberek. De felülök vele a buszra, az emberek megbámulnak minket. Olykor Andráska csak kimondja, amit gondol és az nem éppen hízelgő. Az is előfordult már, hogy mindenki előtt eleresztett egy galambot. Az emberek sokszor azt látják, hogy veszekedem vele, de valójában csak próbálok neki megmagyarázni valamit, amit szeretnék az értésére adni. De néha úgy érzem, én vagyok képtelen megérteni őt.

 

Viszont azt mondják, hogy az autista gyerek sok mindenre nem képes és például nem tud egyedül rendesen felöltözni, de más területeken meg remekel. Mint A Kód neve: Merkúr című filmben. Meg ugye ott van a Dustin Hoffmann alakította Esőember. Andrásnak például hihetetlen emlékező tehetsége van és ennek köszönhetően nagyon gyorsan tanul. Angolul tanítgatjuk és egyre jobban megy neki. Szeret idegennyelvű meséket és sokszor csak lesünk, hogy miért mond nekünk német meg spanyol mondatokat.

 

autista gyerek neveles 03

 

Ha pedig már az óvodánál tartunk… arról lemondtunk, hogy ugyanúgy neveljük, mint Bertalant. De arról nem szeretnénk, hogy lehetőség szerint normális életet biztosítsunk neki. Ezért járattam egy óvodába Bertalannal. Eleinte nem is volt semmi probléma, de az vettem észre, hogy egyre szomorúbbak és letörtebbek a fiúk. Végül az óvónők mesélték, hogy András sokszor dobálja a játékokat, nem akar osztozni a többiekkel és gyakran tűnik kezelhetetlennek számukra. Az is kiderült, hogy sok gond van Andrással és Bertalan mindig próbálja megvédeni, mikor csúfolják, holott néha kellemetlenül érzi magát miatta. Ekkor jöttünk rá, hogy nekünk Bertalanra is tekintettel kell lennünk, aki bár soha egy rossz szót nem szólt az öccsére és mindenben segít nekünk, amiben tud, de oda kell figyelnünk az ő lelki világára is, hogy mindezt feldolgozza.

 

Az óvónők sem voltak felkészülve egy ilyen gyerkőcre, úgyhogy másik oviba vittem. Ott sem voltak elragadtatva tőle és azt kérték, hogy speciális óvodába adjam be. Őszintén szólva vannak vele fenntartásaim, bár a férjem szerint is ez volna a legjobb, hogy speciális nevelést kapjon. Kigyógyulni nem fog tudni a betegségből, de valamelyest javulhatnának az esélyei és akár többé-kevésbé normális, „tünetmentes” életet is élhetne. Amit mi tehetünk azaz, hogy megadjuk neki a speciális nevelést, és továbbra is türelemmel, szeretettel, megértéssel fordulunk az irányába. Folyamatosan próbáljuk lekötni a figyelmét is. Szeret rajzolni, festeni és nemrég hoztunk neki egy kiscicát is, mert állítólag az állatok terápiás jelleggel hatnak rájuk. A mi dolgunk az, hogy szüleiként mindent megadjuk neki, amit csak tudunk. Erre próbáljuk magunkat folyamatosan emlékeztetni, mikor este fekszünk az ágyban, ki vagyunk borulva és úgy érezzük: nem bírjuk tovább. Még ha csalódottan, reményvesztetten és összetörten is alszunk el, másnak megújult erővel, tettre készen ébredünk. Egy újabb nap afelé, hogy Andráska egyszer úgy éljen, mint mások.

 

Kitti történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Dönthettem: elvetetem vagy megtartom. Megtartottam a Down-kóros babámat.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!