A halál minden formája fájdalmas. Mindenhogy szomorúságot okoz. Bárhonnan nézzük: tragédia. De talán mégiscsak a gyermek halála a legrosszabb. Mikor a szülők elveszítik a kisbabájukat vagy akár a kisgyereküket. Vajon túlélheti a kapcsolatuk a gyermekük halálát vagy mindenképpen válás lesz a vége?

 

 

gyermek halala 01

kép: twipu.com

 

Természetes, hogy a házasság is beleremeg a gyermek elvesztésébe. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire erős egy kapcsolat, mennyire összetartó a pár. Ha mindig is összhang volt közöttük, jó kommunikáció és világ életükben támogatták egymást, akkor jó esélyeik vannak. Ahogy abban az esetben is, ha van másik gyerekük is. Ilyenkor van kiért továbbélni, van kire koncentrálni. Mivel sajnos ilyenkor sok szülőben megfordul az öngyilkosság gondolata, de legalábbis mély depresszióba esik és úgy gondolja: véget ért az élete. Nincs többé életcélja, megszűnt az élete értelme.

 

Persze ilyenkor hajlamosak attól rettegni, hogy elveszíthetik a másik gyermeket is és olyankor a görcsösség határozza meg tetteiket, ami rossz hatással lehet a gyerek nevelésére is, aki esetleg túl szigorú szellemben nevelkedhet. De ezen is lehet segíteni, ha a szülők hajlandóak segítséget kérni és családterápiára járni, mivel a gyermek elvesztése az a fajta tragédia, amikor szinte mindenképpen érdemes segítséget kérni. Teljesen természetes, hiszen rettenetesen megviseli a szülőket.

 

Szóval igen, valahol még rosszabb az, ahol nincs másik gyermek. Nagyon sokszor hallani, hogy ilyen esetben a házaspár az első pár hónapban vagy akár egy év után, de elváltak. Egyesek azért, mert a másikat okolták a gyermek halála miatt. Mások egymásra néztek és a gyermeküket látták. Sehogy sem voltak képesek újra egymásra találni, eltávolodtak egymástól, talán meg is utálták a másikat és emiatt váltak el. A nők általában teljesen magukba roskadnak, és olykor ez gondot okoz a férfiaknak, mert nem tudják, hogyan kellene segíteniük a kedvesüknek. Él bennük a vágy, hogy segítsenek, de feszültéset okoz bennük, hogy nem találják a szavakat, azokat a gesztusokat, amikkel esetleg segíthetnének a feleségüknek. Gyakran is baj, hogy visszafojtják az érzéseiket, mert erősnek akarnak mutatkozni, de ettől sokszor érzéketlennek tűnnek a feleségük szemében. Egyszóval nincsenek egy hullámhosszon, nem képesek egymást támogatni, nem beszélnek eleget vagy megfelelően a veszteségről.

 

gyermek halala 02

 

Ha pedig baleset történt vagy betegség miatt távozott el a gyermek, előfordul, hogy a szülők a másikat hibáztatják. Olyankor az lesz a vesszőparipájuk, hiszen van egy fekete bárány, valaki, akit lehet okolni a sorscsapásért. Amíg nem a megbocsátásra koncentrálnak, csak arra, hogy veszekedjenek és a másikat okolják, nem is várható gyógyulás.

 

A másik hibáztatásával és a nem megfelelő kommunikációval egyre nő a szakadék a két fél között. Eleinte veszekednek vagy csak némán szenvednek egymás mellett. Így telnek hetek-hónapok és ahelyett, hogy párban, egy párként próbálnának szembenézni a veszteséggel, külön-külön teszik. Végül úgy érzik, minden kapocs megszűnt közöttük. Akár a másikat, akár önmagukat okolják vagy éppen senkit sem, de elhidegülnek egymástól. Úgy érzik, nincs okuk tovább együtt maradni, ezért inkább elválnak.

 

Akadnak olyanok, akik azzal próbálják orvosolni a dolgot, hogy megpróbálnak mielőbb összehozni egy másik gyereket. A rágörcsölés itt is okozhat nem kevés feszültséget, de a közös cél összehozhatja őket, pláne akkor, ha sikerül is. Utána persze hajlamosak a már említett túlféltés csapdájába esni, de legalább van valaki, aki összetartja őket és ismét értelmet ad az életüknek. Mások viszont akár éveken át elképzelhetetlennek tartják, hogy másik gyermekük legyen, mert azt egyfajta tiszteletlenségnek érzik az elhunyt gyermekkel szemben, mintha nem szerették volna eléggé, hogy gyorsan „másikat csinálnak” helyette. Ez megint váláshoz vezethet, ahogy is, ha egyáltalán nem akar gyermeket pár, vagy ha csak az egyik áll készen arra, hogy újra legyen.

 

gyermek halala 03

 

Bármelyik verzió is érvényesüljön, egy biztos: segítség nélkül nem megy. Legalábbis nagyon ritkán. Ahhoz nagyon jó és működőképes kapcsolatnak kell lennie, hogy egy pár képes legyen szakértő segítsége nélkül átvészelni a történteket. Egyáltalán nem szégyen az, ha külön-külön vagy együtt, de segítségért fordulnak, mert a házasságuk vagy akár a megmaradt gyermekük jövője múlhat rajta.

 

A másik nagyon fontos dolog a kommunikáció. Kell tudniuk beszélniük az érzéseikről. Mindkét félnek. Kell, hogy kimutassák az érzéseiket, hogy segíteni akarjanak magukon és a kedvesükön. Lépéseket kell tenniük egymás irányába. Csak együtt lehetnek képesek megküzdeni a gyásszal, a haraggal, a fájdalommal.

 

A gyerek eltávozása nem egyenlő a válással, igenis van élet a halál után és várhat ismét öröm és boldogság a házaspárra. De ahhoz bizony tenniük is kell.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Most akkor a szülőnek vagy a tanárnak kellene megnevelnie a gyereket?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!