Nem mindenkinek jut szerencsés szakítás, válás. Vannak, akiket tényleg megbántottak, akiknek igazán összetörték a szívét és persze olyanok is, akikben inkább a sértettség, a büszkeség, az összetört ego dominál. De vajon létezik olyan ok, amiért az exünk vagy éppen aktuális partnerünk megérdemli azt, hogy teljesen kitöröljük az életünkből? Egyáltalán biztos az, hogy jót teszünk ezzel magunknak?

 

 

makulatlan elme 01

kép: pinterest.com

 

Nos, talán vannak esetek, ahol azt lehetne mondani, hogy igenis jól jöhet a felejtés. Például, ha valakit fizikai vagy lelki szinten terrorizáltak. Bár ha valaki hisz a sorsban vagy legalábbis a tapasztalatok értékességében, akkor azt gondolhatja: ennek így kellett lennie. Értékes tapasztalat volt, ami valamilyen módon hasznára vált. Fájó vagy nem fájó emlék, de hozzátett valamit az életéhez. Kitudja, mi történne, ha ezt a darabot egyszerűen kiradíroztatnánk magunkból. Mennyiben változna az életünk? A személyiségünk? Megóvna attól, hogy újra belekezdjünk egy hasonló kapcsolatba?

 

Mindenesetre egyik főszereplőnk Clementine (Kate Winslet) nem törődik ezzel. A különc, bonyolult, lelki békéjét kereső, szorongó nő összejön az érzelmileg sekélyes Joellel (Jim Carrey). Olyanok, mint bármelyik másik pár. Megy a huzavona, és egyik pillanatban szeretik egymást, a másikban gyűlölik. Hol a szakításon, hol a kapcsolat elmélyítésén agyalnak. Egyik pillanatban minden rózsás, a következőben rohadt alma az egész. Ám ahelyett, hogy megoldanák a gondjaikat, Clementine inkább kiszáll.  Felkeresi a Lacuna céget, ahol törlik a memóriájából a szerelmét. De totálisan. Joel pedig váratlanul rádöbben: a nő fel sem ismeri és hirtelen mással jár.

 

makulatlan elme 02

 

Szerintem senki sem érdemelne ilyen szakítást. Ez egy hihetetlenül durva módszer lenne. Se szó, se beszéd, csak fogja magát a nő, eltűnik és törölteti az elméjéből a pasit. És miért? Mert szerinte nem működött a dolog. Nem azért, mert rossz volt hozzá, hanem mert megunta. Azt se mondta a férfinak, hogy vége van, megyek és kitöröllek magamból. Joelnek persze akkor sem lett volna joga beleszólni, de milyen már, hogy utána találkozik a párjával, aki nem is ismeri. Elfelejtette. Nemcsak a rossz emlékeket, hanem a jót is.

 

Igen, én is kívántam már fiatal és lángoló tinikoromban egy-egy fájdalmas szakítás után, bár csak soha nem ismertem volna meg és el akarom felejteni. De most felnőttként jó néha visszagondolni a szép emlékekre és a fájó leckék által kapott tapasztalatokra, bölcsességekre, amelyek rengeteget hozzátettek az életemhez. Senkit sem töröltetnék ki a fejemből.

 

Nem úgy, mint Joel, aki felszívja magát a történteken és ő is úgy dönt, mint egy dacos gyerek, hogy töröljék ki belőlem is a szerelmemet. Be is fizeti a szolgáltatást, a tudósok ki is mennek hozzá, ám valami olyan történik, amire nem számítottak: Joel meggondolja magát. Ahogy elkezdődik a folyamat és végig megy az emlékein, újra találkozik Clementine-al, megéli vele a jót és a rosszat is, rájön, hogy szereti, és nem akarja elfelejteni. Mindegy mi történt, ez nem méltó befejezése egy kapcsolatnak. Ő igenis emlékezni akar rá. Ellenáll a „kezelésnek”, de végül megtörténik a törlést. Később pedig mit ad a sors… újra összetalálkoznak és épp mikor igazán összegabalyodnának, hozzájutnak a hangfelvételekhez, amelyeken elmondták, miért szakítottak a másikkal.

 

makulatlan elme 03

 

Egy ilyen „utazás a kapcsolatunkban” terápiában benne lennék. Ez kifejezetten hasznos is lehetne. Hogy úgy nézzük vissza a dolgokat, mintha álmodnánk. Hogy mit reagálnánk a régi helyzetekben a jelenlegi eszünkkel. Ebben látok fantáziát. Ám abban nem, hogy gyengeségtől vezérelve inkább kitörlünk valakit az életünkből, mert ez kényelmesebb, könnyebb megoldás, mintsem szembenézni vele vagy a saját érzéseinkkel.

 

Túl sokat veszítenénk azzal, ha az exünket, a kedvesünket kitöröltetnénk a fejünkből. Szinte biztos, hogy utána mások lennénk, még ha azt persze nem is tudnánk. Kérdés, hogy a környezetünk magában tartaná-e, hogy elvégeztettük a törlést és idővel nem-e tennék szóvá. Elvégre a közeli rokonaink, barátaink csak képben vannak annyira az életünkkel, hogy mi történik velünk. Nem-e ültetnének bogarat a fülünkbe, hogy egyszer volt valakink, akit kitöröltettünk a fejünkből. Mások lettünk, amióta megtettük. Tudnánk ezzel élni vagy zavarna annyira a dolog, hogy a végére járjunk annak, miért tettük? Mivel lettünk mások? Mi lenne, ha utána tudattalanul is szenvednének az illető hiányától vagy attól, hogy valamit nem zártunk le… tisztességesen?

 

Bárhogy is legyen, ha egyszer valaha is lehetőség lesz rá, senkit sem fogok töröltetni. Viszont a film egyszerűen csodálatos és mindenkinek érdemes legalább egyszer megnéznie. Talán így könnyebben viseljük el az exünk emlékét, terhét vagy sikeresen javíthatunk az aktuális kapcsolatunkon.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Minek veszekedjünk, mikor holnap a halál el is választhat bennünket? - A P.S. I love you üzenete

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!