Russell Crowe tökéletesen megformázta a pszichopatát. Elsőre egy szimpla, mogorva férfinak tűnik, de rövid időn belül kiderül: valójában zakkant. Nem szimplán őrült, hanem egy hidegvérű, intelligens, kitartó gyilkos. Nos, nem minden pszichopatából válik gyilkossá, ám az átlagemberre nézve ez sem számít jó hírnek. Még belegondolni is hátborzongató, hogy egy nap mennyi ilyen ember mellett sétálhatunk vagy gurulhatunk el…

 

 

teboly 01

kép: pinterest.com

 

Van nekünk egy Rachelünk, aki nagyszerűen alakítja a mai túlterhelt anyukát. Épp válófélben van, a gyereket suliba kellene vinni, a munkája is stresszes, ahogy az egész élete is. Egy nap elalszik, dugóba keveredik a gyerekével és ahogy lenni szokott, csőstül jön a szar. Zaklatja a válóperes ügyvéd, kirúgják, a fia miatta elkésik a suliból, szóval… tele van a töke. Tengernyi hozzá hasonló nő – vagy éppen férfi – van a világban. Majd megfulladnak a terhek, a kötelezettségek súlyától. Igazán nem kellene csodálkozni azon, hogy mennyi idegroncs mászkál a világban.

 

Amíg ülnek a dugóban, a néző kap egy kis fejmosást, avagy „ébresztőt”, hogy ejnye mi emberek, milyen rossz irányba tartunk! Túl sok az autó – ami persze környezetszennyezést okoz – a közösségi média rossz dolog, ahogy a sok telefonozás is. Az emberek meg egyre feszültebbek. Természetesen mindebben van igazság, tényleg jó lenne magunkba nézni és menteni a menthetőt. A világot, a személyes életünkkel együtt, mielőtt mind idegroncsok… pszichopaták leszünk…

 

Ugyanis manapság valóban ott tartunk, hogy elég valakire rádudálni… (jogosan, mert mondjuk feltartja a sort) és annál elszakad a cérna. Ahogy Russell Crowe esetén láthattuk. Bár a filmben tudjuk, hogy épp aznap reggel öli meg a volt feleségét meg annak új élettársát és gyújtja fel a házukat. Ám normál esetben ugye nem ismerjük azt, akire rádudálunk. Kinek szólunk be. Kire morgunk rá. Csak mert nekünk is szar napunk van, türelmetlenek vagyunk vagy egyszerűen jogosan teszünk szóvá valamit. Mivel simán beleszaladhatunk egy pszichopatába.

 

teboly 02

 

A Crowe félék a legrosszabbak. Az ilyenek utána valóban úgy dönthetnek, hogy a nyomunkba erednek és kikészítenek. Követni kezdenek, esetleg belénk jönnek. Örülhetünk, ha ennyivel megússzuk. Ám sajnos a valóságban is megesett már az, amit a filmben láthatunk, hogy valaki nem áll meg ennyinél. Rászáll a másikra, zaklatja, mindent elkövet annak érdekében, hogy kiidegelje.

Különben az autós kultúrában van is egy szép szakkifejezés arra, ha valaki dudál előz, elfoglalja a parkolóhelyét és mindez dühöt, haragot szül: road rage. Közúti tombolás. Ez az, amibe minden áldott nap simán beleszaladhatunk, illetve generálhatjuk is. Ezért nem árt néha egy kis önvizsgálatot tartani, mivel gyakran fel sem tűnik nekünk, miszerint mi magunk gyártjuk a feszültséget. Ki tudja hány ember ment már úgy haza miattunk, hogy depis lett, kiabált az anyjával, ráborította az asztalt a párjára, a munkaadójára, mert bunkók voltunk vagy türelmetlenek.

 

Tehát, a film meglehetősen jól mutatja be a napjainkat és nemcsak Amerikában, hanem bárhol máshol is a világban. Vannak álruhás bolondok, klinikai esetek, bár tulajdonképpen potenciálisan mindenki az, aki nem veszi kezébe az életét. Közhelyesnek tűnik, de ha hagyjuk, hogy legyűrjenek a mindennapok, akkor tulajdonképpen bárkiből lehet pszichopata.

 

teboly 03

 

Nem feltétlenül a baltásgyilkos verzió, csak mondjuk az, akinél elszakad a cérna, ha a főnök felemeli a hangját vagy rádudálnak és meggondolatlan dolgot mond vagy tesz. Hogyha az ember nem tesz arról, hogy kevesebb stressz érje, tehermentesítse magát, ne engedje, hogy belepje a napi szar, akkor belőle is lehet idegroncs. Vagy idegösszeroppanást kap egy szép napon, esetleg bekattan és tombolni fog. Egyiket sem kellene megvárni.

 

És hogy ne maradjon el a cikk végéről a bölcsesség: ha akarunk, akár mi is tehetünk azért, hogy kevesebb pszichopata szaladgáljon a világban. Kezdhetjük azzal, hogy odafigyelünk saját magunkra. Már ez is nagy segítség lehet, ha nem készülünk ki. A másik megoldás az, hogy több türelmet gyakorolunk. Nem dudálunk minden apróságért, nem tolakodunk, nem szólunk be a másiknak csak azért, hogy levezessük rajta a feszkót. Talán azzal, hogy egyszer visszafogjuk magunkat, megtartjuk a véleményünket, már életet mentettünk. Nem gurul el a gyógyszere és tesz magában vagy másban kárt. Akár a saját bőrünket is megmenthetjük. Na jó, ha túlzásnak érzed, akkor: elérheted, hogy a labilis vagy éppen stresszes csókának, csajnak legyen egy jó napja. Igen, néha csodákra képes a csend.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Az erős nőket nem elnyomni kellene, hanem megbecsülni! – Ez a Mulan film bölcsessége

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!