Megsütöttem, megszenvedtem vele. Azt mondja finom, és olyan az arckifejezése, mintha egy szelet mennyország lenne a szájában. Erre szájába veszi anyuka süteményét, ami minden évben elkészül a szupertitkos recept alapján, amit a még szuperebb ükanya csinált és lövésem sincs, hogy mi van a mennyországon túl, milyen faszább hely létezik, de odanyargalt egy pillanatra az én kedvesem és akkor azt mondja: „Nagyon finom a sütid, de anyué jobb!” Csak három szó villant át az agyamon: akkor b*szd meg!

  

anyad sutije 01

Kép: gq-magazin.de

 

Karácsony. A legtöbb ember lelkesen várja, de főleg azért, hogy együtt legyen a család szeretetben és békességben, láthassuk, hogy örülnek az idősek meg a gyerekek az ajándékoknak és hogy hatalmasakat zabálhassunk. Csakhogy mire egy nő – mivel általában egy nő dolga – megteremti ezt a maga a megtestesült álmot, átesik két idegösszeomláson, meg egy instant depresszión. Kihajtja a belét, hogy varázslatos élményt szerezzen a családnak, és a kedvesének. Az lenne legkevesebb, hogy a kedves kezet csókol neki, mintha ő lenne Don Corleone női változata és imába foglalja a nevét, amiért „ételt-italt” adott. Erre jönnek a szőrősszívű Grincsek és benyögik, hogy az anyja főztje, a mama sütikéje jobb. Jó, értem én, hogy csak őszinte volt, igazán nem is várja az ember, hogy hazudjon, főleg, hogy nyilvánvalóan finomabb az anyósé, - legalábbis abban az esetben így volt-  mert tudomásom van olyan anyósokról is, akkor felmosószivacsot sütnek.

 

 

Csakhogy mikor friss egy kapcsolat, sokat számít az ember lányának a férfi elismerése, főleg a gasztronómia területén, ha már azt plántálják bele egy nőbe kiskorától – az én időmben még így volt – hogy az a nő kelendő, az kell a férfiaknak, amelyik tud sütni, főzni. Szóval mikor a friss kapcsolatban a zsenge asszonyka próbál kitenni magáért és elkápráztatni szívszerelmét, érhető, ha rosszul viseli, hogy akármennyit küzdött, tüsténkedett, tök mindegy, mert anyukának van 30-40 vagy annál is több tapasztalata, a fiatal kis csitri meg le van nyomva mellette a picsába. Bár, ha nem egy konyhatündér – mert ezt is be kell látni, hogy nem mindegyik tündér bír valódi gasztronómiai érzékkel – akkor tényleg csak az igazat mondta a férfiú. De lehet ezt szépen, finoman közölni, és nem mindenki előtt, hogy az asszony porig legyen sújtva. Van, aki ezt lazán tudja venni és nem azt mondja, hogy akkor fulladj bele, hanem kedves egészségedre.

 

anyad sutije 02

 

A férfi csak őszinte volt, - feltételezem egyik sem akar így szemétkedni – esetleg arra akarja sarkalni asszonyát, hogy még van hová fejlődnie és egy versenyszellemű lélek kihívásnak tekinti. Ám ellenkező esetben inkább csak elmegy a kedve attól, hogy az életben süssön-főzzön. Kicsinyes dolgok ezek, amin kiakad az ember lánya, de mikor a hódító fázis elején van, minden kis trófea számít.

 

De talán ennél is rosszabb, mikor maga az anyóspajtás jön oda zsűrizni és nem mutatja ki egyértelműen, hogy borzasztó, de mégis olyan fejet vág, mint Jézus a kereszten, mint akinek minden falat szenvedés, - akár tényleg olyan szar, akár nem - de mégis lenyeli és mosolyogva megjegyzi: kicsit száraz. Vagy: kellett volna még bele egy kis cukor, sütőpor, anyámkínja és azzal zár: „Nem baj, majd jövőre jobban sikerült.” Meg anyádat. Az ilyen tutira nem csípi fia szívének csücskét vagy csak éreztetni akarta, hogy ő szarik ott nagyobbat, és mindig anyuci fog állni az első helyen.

 

Bár aki együtt él az anyósával, még rosszabb helyzetben van, mert nincs annál kellemesebb, mikor sütésnél-főzésnél odapofátlankodik. Az hagyján, hogy megkérdezi „Mi lesz ebből?”, de mikor kérdezés nélkül belenyúlkál, szaglászik, zabál és közli, hogy kellene még bele egy kis só, cukor, fahéj, bánom is én mi, csak mert neki a recepteskönyv meg a tökéletességmérce a mutatóujjába van beépítve, amit mindenhová bedugdos, na az vérlázító. Kár, hogy nem mondhatja az ember az anyós házában, az ő konyhájában, hogy takarodjál már ki.

 

anyad sutije 03

 

Persze van olyan nő, akinek helyén van az önbizalma, nem remeg a kapcsolatáért, és valószínűleg képes mindenféle rossz érzés nélkül befogadni az anyós bölcsességét, segítségét, sőt jó szívvel fogadja, mintha csak beavatást nyerne az ősi tudásba. Az ilyesfajta segítséget érdemes elfogadni, ha nem túl önérzetes az ember, hogy magától akar várat építeni, mert tényleg ott az a sok-sok év mögöttük, és ha valóban költeménybe illően tud sütni-főzni, akkor ajánlatos hallgatni rá, az embernek csak haszna származhat belőle. Ám ahol érezhetően nem jó szándékból akar tanítani, hanem csak beléd vágni a konyhakést, egy kicsit megdöfködni, porig alázni, majd otthagyni, hogy kivérezz, azt egyértelmű, hogy nem fogod tárt karokkal fogadni.

 

Mindenesetre a leckét akkoriban megtanultam: nem minden anyós egyforma, illetve anyuka sütije szent és sérthetetlen. Akár jó, akár nem. Mert az anyákat egyfajta glória veszi körbe és férfiak szemében ők a Madonnák, akik bármit is csinálnak, az úgy tökéletes, ahogy van. Velük nem lehet felvenni a versenyt és igazság szerint nem is kell. Ez egy olyan álháború, álharc, ami soha nem is volt az, mert egy anya uralmát nem lehet megdönteni, mindig előnyt fog élvezni és most természetesen a jó fajta anyukákról beszélek. Szóval a legjobb, amit tehet a menyecske, hogy nem is keveredik bele az álháborús övezetve, csak elfogadja, hogy anya csak egy van és anya sütije mindig jobb lesz. Szerencsére nemcsak a gasztrotudománnyal lehet bevágódni egy férfinál, hanem ezzel is: Szeresd az anyját.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Hová lett a híres női méltóság? Te is engeded, hogy mások lábtörlőnek használjanak?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!