Nem volt ez mindig így. A lányok nem úgy jönnek a világra, hogy már romokban hevernek. Tény, hogy a kedves szülők sokat tudnak rombolni az önbecsülésen, magával a gyerekkorral együtt. Ám ha nem itt van a kutya elásva, akkor a felnőttkorban. Hiszen hány meg hány bimbózó és sugárzó nőt látni, akik ragyognak, karizmájuk és önbecsülésük teljében vannak, majd egy szép napon hervadt befeketedett kórók lettek.

 

 

nok onbecsulese 01

kép: zen.yandex.ru

 

Persze nem egyik napról a másikra. A hanyatlás lassan és fokozatosan történik. Meglehet, hogy veled is ez történt. Nemrég még maga voltál a vidámság, az életkedv, a derű, az optimizmus. Külsőleg és belsőleg is ragyogtál, mint egy gyémánt. Erős és sziklaszilárd jellemmel rendelkeztél. A tükörből reggelente egy magabiztos nő nézett vissza rád azt üzenve: Basszus Csajszi, te ma is lehengerlő vagy! Majd kicsattantál az élettől, tele voltál álmokkal és vágyakkal. Ám a legfontosabb: tisztában voltál a  saját értékeddel. Jól tudtad, hogy igenis szép vagy, intelligens és tehetséges. Senki sem tudta volna beléd beszélni, hogy ebből egyik sem igaz.

 

Eszedbe nem jutott volna olyat tenni, amit nem akarsz igazából. Te aztán nem görcsöltél azon, hogy mások szeressenek. Nem maradtál csendben, ha igazságtalanul vádoltak meg vagy ha kellemetlenséget, fájdalmat okoztak neked. Te voltál önmagad legjobb barátja. Mindig tudtad, hogy számíthatsz magadra. Amikor nem volt, aki kényeztessen, megtetted te magad. Amikor nem volt, aki szeressen, annál jobban ölelted a saját lelkedet.

 

De, ma mikor visszagondolsz arra, hogy valaha ilyen is voltál, egy valóságos Wonder Woman, egy szikrázó királynő, égig érő palotával, már csak egy kósza álomnak tűnik. Mikor voltam én ilyen? Mikor hittem utoljára önmagadban? – kérdezed te és hiába kutatod az emlékeidben, nagyon réginek és távolinak tűnik. Már olyan hosszú ideje laksz a romok között, pakolászod ide-oda az emlékeidet és törekszel arra, hogy túléld a mindennapokat, hogy könnyen azt hiheted: soha nem is volt más az életed. Már hozzászoktál ahhoz, hogy minden nap beléd rúgnak, beléd marnak. Inkább a földön csúszol-mászol, mint egy féreg, meg sem próbálva felállni, mert minek? Úgyis újra padlóra küldenek. Próbálod elhitetni magaddal, hogy ez így van rendjén. Ezt érdemled. Ez normális. Különben is, nem fáj, elviseled. Cserébe szeretnek és elfogadnak. De legalábbis nem bántanak.

 

nok onbecsulese 02

 

Érzed a kontrasztot? Hogy ég és föld van a két nő között? Ez a nő, akiről utóbb szó van, egy szeretetkoldus. Az minden vágya, hogy mások szeressék és elfogadják. Hajlandó áruba bocsátani a testét és a lelkét. Engedte, hogy a párja, a férje, a barátai a saját képükre formálják. Engedték, hogy használják, hogy lábtörlőként kezeljék vagy koszos szalvétaként, amit utána egyszerűen a kukába dobnak. Mindent csendben, szomorú és megkeseredett mosollyal tűrsz. Már régóta maszkot viselsz, ami mögött állandóan sír a szemed. Nem szólsz közbe, ha a munkahelyeden ok nélkül lehordanak. Nem számít, hogy nem fizetik ki a túlórádat vagy olyan feladatot végzel, ami nem is a te dolgod lenne. A családod megcsinálja a bajt és te takarítasz utánuk, te próbálod orvosolni a problémáikat. Eltűröd, hogy levegőnek nézzenek vagy éppen bokszzsáknak és rajtad vezessék le a feszültséget. Elhiszed, hogy jogosan csalt meg a férjed és megbocsátod a tettét. Elhiszed, hogy rossz anya vagy ezért próbálod elkényeztetni a gyereket. Elhiszed, hogy neked kuss a neved és az a dolgot, hogy másokért élj és boldoggá tedd őket.

 

 

Már arra sem emlékszel, hogy ki vagy te valójában. Milyen voltál azelőtt, hogy mások jól beidomított játékszere lettél. Csak az rémlik, hogy világ életedben bólogattál másoknak, igent mondtál a szívességekre, a lélektelen szexre, a tested és a lelked kifosztására. Egyszerűen nem látod, hogy olyan emberekre pazarolod az energiádat, az életedet, akik nem érdemlik meg. A hűtlen vagy a bántalmazó férjre vagy az érdekbarátokra. Természetesnek veszed, hogy megütnek, akár fizikailag, akár szavakkal történjen és azt is normálisnak tartod, hogy non-stop kritizálnak és megaláznak. Te tényleg, igazán mindent megteszel értük, mert kitudja miért, de fontosak neked és azzal vigasztalod magad nem számít: csak nekik legyen jó.

 

nok onbecsulese 03

 

De mi marad hát neked azonkívül, hogy próbálod bebeszélni magadnak, hogy te akkor vagy boldog, amikor mindenki más boldog? Semmi. Hidd el: semmid sincs. A házasságod, a párkapcsolatod csupán illúzió. Egy börtön, egy kínzókamra, a munkahelyeddel együtt. A vár, amiben azt hiszed, hogy élsz és biztonságos, csak a fejedben létezik. Azt hiszed boldog vagy, de valójában szenvedsz, mert hanyatlásnak indult a tested és a lelked. Olyan, mintha egyetlen nagy üszkös seb lenne a tested.

 

Ám még nem késő visszafordítani a folyamatot. Sosincs késő. Csak le kell vágni az üszkös részt. Meg kell találni a baj forrását, ami vagy aki miatt elvesztetted az önbecsülésedet és feladtad önmagadat. Igen, talán azt gondolod, hogy akkor az egész tested mehet az emésztőgödörbe. Ha így is van, lehetsz te főnixmadár, aki hamvaiból újjáéled. Csak rajtad áll. Hogyha igazán eleged van a jelenlegi életedből és másra vágysz, ha emlékszel arra a nőre, aki voltál, akkor szívd fel végre magadat és változtass! Mondj búcsút a pocsék kapcsolatoknak vagy változtasd meg őket. Találd meg a hangodat. Állj fel végre a romok közül, porold le a ruhádat és húzd ki magad. Igazítsd meg azt a koronát a fejeden és építsd újjá a váradat!

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Fájó leckék árán, de megtanultam: Értékes vagyok és szeretem magamat!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!