A kurva, sok mindent jelenthet. Fájdalmat, félelmet, féltékenységet, önbizalomhiányt, dühöt, haragot, gyűlöletet, néha még viccelődést is. De a szó kimondása után, az emberekben maradt hatás az, ami ugyanaz mindegyiknél: Leamortizáljuk belül az adott illetőt, azt, akinek e „szép” jelzőket mondtuk, mert bizony ennek a k betűs szónak rengeteg szinonimája létezik a köztudatban. A szavaknak ereje van, mikor tanuljuk már meg?

lekurvaztak 001

 

Kép: Freepik.com

 

Ne egyből arra az ősi foglalkozásra gondoljunk, amiből létezik luxusprostituált, és sarokra kimenős is, mert az teljesen más. Hanem arra koncentráljunk most, amikor mi mondtuk valakire, hogy mekkora ribanc. Vagy amikor éppen ránk mondták. Mit éreztünk az egyiknél, és mit a másiknál? Mi miért éreztük azt, hogy ezt a szót kell használnunk, és annál mit éreztünk, amikor meghallottuk, hogy más mondja ránk?

 

Tegyük fel, hogy egy nem szép szakításnál, két ordítás között a férfi lesz az, aki az arcunkba üvölti a kurva vagy! felkiáltást. Természetesen visszaüvöltünk, hiszen a nagy energiájú levegőben meg sem halljuk igazán a szavak értelmét, csak mondjuk a magunkét. Az igazi veszekedés, gondolkodás nélkül zajlik, mindenféle racionalitáson kívül esik.

 

Ribanc vagy, hangzik az ítélet, amire egy-két nap, sőt két hét elteltével is emlékezni fogunk. Hogy mondhatta? Miért mondta? Tényleg ribanc vagyok?  Szeretet valaha egyáltalán, ha képes volt ezt a szemembe mondani?

 

lekurvaztak 02

 

 

Ugye ismerős? A másikat hibáztatni, a másik érzéseit megkérdőjelezni és megtagadni ahelyett, hogy először önmagunkba néznénk. Mindig könnyebb azt mondani, hogy a másik a hülye, hogy a másik gondolja rosszul, hogy valójában ő volt az, aki azt hazudta,szeret minket, és most a szakításnál jött ki a foga fehérje. Mindig könnyebb magunkat az áldozat szerepébe helyezni. Persze, ez is a veszteséget való feldolgozás egyik szintje, de miért kell kábítani magunkat? Miért kell a másikat elmondani mindennek, az egész közös szerelmet letagadni magunk előtt? Mert úgy könnyebb feldolgozni a szakítást? Fenéket. A gyűlölettel, a sárdobálással, a védekezéssel csak még nehezebb lesz.

 

Azt mondta, hogy kurva vagyok?  Talán úgyis viselkedtem. Felhoztam az egyik lánybarátját, s azt kiabáltam rá, hogy mekkora ribanc? Talán, mert úgy viselkedett, vagy mert rávetítettem ki azt, ami valójában én vagyok. „Minden ember önmagából indul ki” - hangzik az a klisé, amit nagyon sokszor elmondtam magamban néhanap. De akkor is tudni kell kontrollálni magunkat.

 

Vagy a buliban az az ismeretlen lány olyan, mint egy útszéli a csábos mosolyával s nevetséges riszálásával, csakhogy pasit fogjon magának estére? Hányszor volt olyan, hogy először megláttunk valakit, és gondolkodás nélkül a kurva vagy ribanc vagy lotyó címkét aggattuk rá? Még csak az sem érdekelt minket, hogy igaz lehet-e vagy, hogy miért öltözött fel így, vagy egyáltalán, hogy mi lehet az oka a jelenlegi viselkedésének. Nem érdekel minket az ember maga, (tisztelet a kivételnek), viszont nagyon tudunk egyből véleményt formálni. Aztán amikor ránk mondják ugyanazt, minket kategorizálnak be, akkor fel vagyunk háborodva, hogy ezt mégis, hogy képzelik. TE, hogy képzeled, honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy kritizáld a másik embert? Legyen az idegen vagy ismerős vagy barát. Honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán megmond róla a véleményed? Ki vagy te?

 

lekurvaztak 03

 

A szavak visszaszállnak az emberre: akár jó, akár rossz. A szavak sérülést okoznak a szíven, a lelken, a személyiségben pedig lyukat kreálnak. Nem az számít, hogy mekkora lesz a tátongó lyuk, hanem hogy igazából sosem fog beforrni: ott lesz, és a legváratlanabb helyzetekben, pillanatokban fog előjönni, azt ordibálva, hogy nem vagy jó semmire. Az a kifejezés, szó, mondat lesz a mumusunk, amit a másik ember ránk aggatott, mert nem gondolkodott, csak meg akart bántani minket. Talán nem is sejtette, hogy egy életre megbélyegzett.

 

Szóval ki is a hibás? A nő, akit lekurváznak, vagy a férfi, aki lekurvázza? Egyrészt mind a ketten tehetnek róla, hogy ez a helyzet kialakult. A nő azért, mert úgy öltözik, ahogy, és úgy viselkedik, ahogy. A mai lányokban általánosan szólva, (a régi generációról nem tudok nyilatkozni), nincs szégyenérzet. Minél nagyobb a megfelelési-kényszer, az önbizalomhiány, az elfogadásra való törekvés, annál nagyobb lesz az az igény, hogy csakazértis kilépjünk a komfortzónánkból? Hogy megmutassuk a világnak, mi aztán nem félünk semmitől? Hogy megmutassuk, hogy bármi áron meg tudunk szerezni egy férfit? Hogy mi aztán tudjuk élvezni az életet?

 

lekurvaztak 04

 

De nem mindegy milyen áron.

 

Vagy a munkahelyen egy férfi és egy női kolléga összevitatkozik, a hímnemű meg fogja magát és lekurvázza a nőneműt. Mit teszel?

Lehetsz te akármennyire erős, független, és kisujjból leordíthatod a férfiaknak (is) a fejét, még nem leszel immunis a bántó szavakra. Még nem leszel az, aki kívülről tudja nézni saját magát egy csalódásnál vagy szívösszetörésnél, hiszen bármennyire is szeretnénk, néha igenis van, amikor összetörik a szívünk. Amikor nem akarunk érezni, amikor ostobaságokat csinálunk, amikor magunkból kikelve veszekszünk. De ez egy másik téma.

 

Visszatérve, a férfi és nő is tehet róla, amiért úgy alakult, hogy ezt a k betűs szót kell használni. Vagyis nem kell, hiszen minden választás kérdése. A nő ne csodálkozzon azon, ha lekurvázzák, a férfi pedig ne lepődjön meg, ha csak olyan lányokkal randizik, akiket néha úgy érzi, le kell ribancoznia. Oda-vissza játszma.

 

Másrészről viszont egyikük sem hibás; se az, akit lekurváznak, és se az, aki lekurváz. Hogy miért? Mert valamilyen szinten, mind a két fél a körülmények áldozata. A nő féltékeny, önbizalomhiányos a média által sulykolt darázsderekú modellek láttán, a férfi meg frusztrált, ideges, és birtokló. Az ego pedig mindig, mindenkinél ott van és suttog.

 

lekurvaztak 05

 

 

Mi nők azt akarjuk, hogy elfogadjanak minket: és a világ mond mit? Légy eredeti, de olyan, mint mindenki! Teljes a káosz. A férfiak mit akarnak? Rendes nőt, aki majd jó feleség meg anya lesz, közben pedig minél szexibb az illető, annál jobban lehet villantani vele a haverok előtt, mondja a világ. Tehát maga a világ nevel minket arra, hogy kurválkodjunk: van, hogy szó szerint, és van, hogy képletesen.

 

Tehát ki a hibás? A média. A körülöttünk lévő ideológiák a tökéletes nőideálról. Az ellentmondások. A mítoszok a szexről, a békés párkapcsolatról, a tökéletes boldogságról, a még tökéletesebb testről. A megfelelési-kényszer. A hiány.

 

A kurva szó ősidők óta a Földhöz tartozik, de nézzetek szét a környezetetekben és önmagatokban: ha békében vagy saját magaddal, ha önazonosként viselkedsz, aki nem játssza meg magát, aki önmagát adja, és nem azt nézi, hogy más mit szól, akkor kevesebb a lekurvázós gondolat is, nem?  Kik használják ezt a jelzőt? Akik nincsenek megelégedve saját magukkal. Akik kompenzálni akarnak. Akik tele vannak dühvel. Akik féltékenyek. S miért vagyunk féltékenyek is? Mert nem azok vagyunk, akik valójában. Hagyd meg a kirakatot másnak, te legyél valódi.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Honnan tudhatod, hogy a pasi csak szórakozik veled?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!