Mindig együtt lógtok, minden szabadidőtöket együtt töltitek, de néha a hátad közepére sem vágyod a társaságát. Pedig mindent megtennél érte, de már egy ideje úgy érzed elérkezett az idő, hogy ez megváltozzék. Mert minden találkozás csak leterhel és már nem is vágysz rá igazából…

 

Kép: pixabay.com

 

Folyamatosan panaszkodik

Már nagyon vártam, hogy ismét találkozzunk, de folyamatosan csak a panasz ömlik a szájából. Semminek nem tud örülni és mindenben csak a rosszat látja. Bármit mondok neki, egyik fülén be, a másikon ki és a felvázolt történetet is apokaliptikus állapotnak állítja be. Ez a hozzáállás annyira leterhel, hogy az egész napos szárnyalásomat két perc beszélgetés – illetve hallgatás után – a hangulatom a béka segge alá kényszerül, ami megnyilvánul fizikai állapotomon is. A testemen érzem, hogy a találkozásunk kiszívja belőlem az életerőt, ami mintha az ő szókincsét gazdagítaná csak. Ha meg éppen megkérdezem, hogy miért nem áll pozitívan a dologhoz és miért nem a jót látja a végkifejletben, akkor jön a kritizálás, ami egyfajta támadással is párosul, hogy: „Könnyű neked mert….” És ez csak még jobban felidegesít.

 

Belőlem táplálkozik még a stílusa is

Mivel számára az én stílusom igazi példaértékkel bír, így fenn áll a veszélye annak, hogy hamar leutánozza azt. Ennek hátterében csupán annyi állt, hogy adtam neki pár dögös rucit, hogy kinézzen már valahogy a munkahelyen, vagy éppen a buliban, ahol nagy eséllyel pasizhatott volna. (Persze akkor is falakat húzott maga köré és csak a panaszkodásról szólt az este). Végül is annyira bejött neki a stílus, hogy ugyanolyan ruhákat vásárolt magának (nem hasonlót fazonban és színben, hanem megszólalásig pontosan ugyanolyat!!!). Na ez mennyire idegesítő! Pusztán csak azért tette, mert rám volt féltékeny. Szebb, jobb és tökéletesebb akar lenni. Nem lenne ezzel gond, csak az már nem jut el hozzá, hogy ez nagyon gáz. Ezzel a mentalitással sok embert fog elveszíteni és ráadásul szeretetet sem fog kapni senkitől sem a jövőben.

 

Kép: pixabay.com

 

Ezek után még okoskodik is

Egy csomó mindent tettem érte. Építettem a jellemét, ápoltam a lelkét és mindig ott voltam mellette, amikor szükség volt rá. Most, hogy jobban van, valahogyan megfeledkezett arról honnan jött és mennyi mindent adtam neki. Most már magas lóról beszél, ráadásul másnak, rólam és a hátam mögött. Engem is folyamatosan megítél és megszólja a kinézetem, az öltözékem, a lakásom, az ételem, mindent. Most már minden, amit mondok és teszek az hülyeség, mert ő sokkal jobban tud nálam mindent. Miért van az, hogy én öntöttem bele lelket és segítettem neki felépíteni az önbizalmát, ő pedig hálából most az én önbizalmamat dönti romokba? Vajon ezt tudatosan teszi? Mi történt vele?

 

Szerintem jobb ha elbúcsúzunk egymástól

Megelégeltem azt, hogy mindenért én vagyok a hibás, de ha éppen mélyponton van, akkor azonnal hozzám fordul segítségért. Nem! Elég volt! Most oldja meg ő a saját maga problémáját! Elmondtam százszor, hogy mit és hogyan tegyen. Érdekes módon, amit megfogadott, az tökéletesen működött és előre is vitte az életét. De befejeztem. Egy önfejű, szeretethiányos és önértékelési problémákkal küzdő emberrel nem tudok mit kezdeni a továbbiakban. Nem vagyok én szakember! Minden tanácsom hasznos volt számára, de ő mégis a saját és egyéni utat választotta. Ez viszont már nem a közös utunk. A legjobbakat kívánom neki, hiszen én is azt szeretném, hogy előrébb lépjek az életben és elérjem azokat a sikereket, amiket kitűztem magam elé. Sajnos egy energiavámpír mellett erre nem vagyok képes.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!