Tamara huszonnégy éves és egy irodában dolgozik menedzser-asszisztensként. Nagyon attraktív és egyúttal magabiztos fiatal nő, de nem is csoda. Szinte mindenki megfordul utána az utcán és a hódításait hallgatván nem esik nehezére másokat az ujja köré csavarni. Csak éppenséggel neki mindegy, hogy foglalt vagy szingli pasit fejét tekeri el.

Klaudia egy gyönyörű, fiatal huszonhat éves nő. És aranyásó. Na, persze nem egy bányában, hanem olyan értelemben, hogy a tehetős férfiakra utazik, akik hosszabb-rövidebb eltartják. Bizonyos szolgáltatásokért cserébe. Ő úgy gondolja, megdolgozik a pénzéért, illetve az ajándékaiért, mint bárki más. Csak éppen azt nem érti, más nők ezért miért gyűlölik.

Ákos szerint igen egyszerű oka van annak, hogy manapság miért nem udvarolnak a pasik. Csak éppenséggel mi nők nem gondolunk bele, mert tökéletesnek szeretnénk tűnni. Holott valójában az egész a mi hibánk. Szerinte.

Nem egyszer megkaptam már: túl bonyolult vagyok. Meg hogy: Minek kell annyira bonyolítanod a dolgokat? Mintha bűn lenne, hogy nem vagyok egysejtű, és gondolkodó lény vagyok. Mindig mindenki csak arra célozgat, hogy baj van velem. Én kérek elnézést azért, mert összetett személy vagyok.

Tudom, sokakat felháborítok majd a kijelentésemmel és az életvitelemmel. De nem zavar, mert nincs miért szégyellnem magamat. Igen, én egy dögös, negyvenöt éves anyuka vagyok, akinek vannak testi vágyai és akire szerencsére igencsak buknak a férfiak. Pláne a tíz-húsz évvel fiatalabbak. Én pedig kimondottan keresem a társaságukat!

Még csak nem is szereti. Ezért van ma annyi boldogtalan nő. Lehet, hogy te nem így látod. Sőt, inkább azt, hogy kiteszik magukról a szexi, csinos fotókat vagy boldogan mosolyognak a párjukra. Ránézel egy nőre az utcán és azt gondolod: milyen gyönyörű, biztos jó élete van. Vagy a drága ruháit láttán azt hiszed: megvan mindene. A kisugárzásából az jön le, hogy tutira boldog és elégedett. De nem így van.