mindenki házasodik

Harminc fölött, egyszer csak elindul egy lavina az ismeretségi körünkben, amikor sorra érkeznek az esküvői meghívók, látjuk a posztokat eljegyzésről, házasságkötésről, új baba érkezéséről. Aki ettől még fényévekre van, az előbb utóbb besokall és kétségbeesik: tényleg én vagyok az egyetlen, akinek sehova nem tart az élete?!

szeretlek

Ha pusztán csak szeretsz, az még nem jelenti azt, hogy engeded is a másiknak, hogy szeressen téged. Attól még nem biztos, hogy képes vagy arra, hogy elhidd és elfogadd a feléd száguldó szeretetet. Viszont ugyanez igaz a másik oldalra is: ha elhiszed, hogy szeretve vagy, az még nem jelenti azt, hogy szeretsz is. Amikor egyszerre történik meg ez a kettő, és ráadásul ugyanazt szereted, aki által szeretve is érzed magad, az ritkább, mint a fehér holló. Különleges és ritka egyensúly, amit néha csak akkor ismerünk fel, amikor már nem a miénk.

vágy

Úgy gondoltam, ez a hit örök lesz. Hogy az egyre növekvő kapocs sosem huny ki, még akkor sem, amikor erősen pislákol a sötétségben, és csak a jó Isten tartja még ébren. Azt mondtad, hogy túlragaszkodó vagyok, és gyorsan hozzátetted, hogy az igazából nem baj. Megtanítottad, hogy ezek a túlerős érzelmek neked mennyire idegenek és szokatlanok, és hogy mennyire egy kalap aláveszel az eddigi kapcsolataiddal.

én harcolok érted

Rendesen megváltoztak a dolgok ebben a világban. Régebben azért a férfi jóval többet küzdött a nőért, a kapcsolat létrejöttéért és megtartásáért. Udvarolt, kitartóan üldözte szerelmével, és miután megszerezte a nőt, nem állt le azzal, hogy megtartsa. Persze az ellenkezőjére is voltak példák, de azért korábban a férfi is szívesebben tett a kapcsolatért. Mi változott? Miért van az, hogy ma már a férfi hagyja, hogy a nő vívjon érte hősi csatákat?

szeretek szenvedni

Nagyon szeretek szerelmes lenni. Annyira jó érzés, mikor megszületik és magával ragad. Amikor rózsaszín szemüvegen látom a kedvest meg az egész világot. Iszonyatosan felemelő és hatalmas erőt ad. El sem tudnám képzelni azt, hogy ne legyek szüntelenül szerelmes, meg hogy ne legyen valaki olyan az életemben, aki kiváltja belőlem ezt a csodálatos érzést. Még akkor is, ha utána összetörik a szívemet.

mindig másba szerelmes

Világéletemben ilyen voltam. Mindig is könnyen jött a szerelem. Elég volt ránéznem valakire, meghallanom a hangját, eltölteni vele tíz percet vagy csak megérintett és puff, már belé is szerettem. De komolyan. Mindegyiknél megjött a rózsaszín köd, a szívem hevesen vert, pillangók röpködtek a gyomromban, nem tudtam másra gondolni, csak rá. Mondják, hogy csak tinédzserkorban van ez a nagyon intenzív szerelem, de ez nem igaz. Felnőttként én rendszeresen átélem.