A szociális média vonzásában a minket, illetve szívünk választottját illető felszínes gondolatok és a mások külső alapján való megítélése vált elsődlegessé. Pár hónapja magamon is észrevettem, hogy előbb bír döntő fontossággal a párválasztásban az, hogy milyen magas a randi partnerem. Az, hogy milyen a hajszíne vagy egyéb külső jellemvonása, mint az, hogy mennyire lenne „tökéletes” párom az életben.

 

 

mutatos kiegeszito 01

kép: unsplash.com

 

Én az elmúlt télen döbbentem rá, hogy pontosan miért is „offolok ki” valakit, ha például nem tetszik a szeme színe.

Sok rossz kapcsolaton vagyok túl, ahol teljesen felfedve az érzéseim mégis megsérültem. Ahol számított min nevet a másik, mi a kedvenc étele vagy melyik a kedvenc közös sorozatunk, de hiába passzolt annyi minden, a vége mégis csak csalódás lett. Emiatt, bár ez nem lehet elég nyomos indok, de lezártam az érzelmek fontosságát és úgy kezdtem hozzáállni, ha így is úgyis összetörik a szívem, akkor legalább egy igazi Adonisz tegye, aki miatt legalább irigykedhetnek rám mások. Talán mondanom sem kell, hogy ez az egyik legrosszabb hozzáállás, de szerintem sokan viselkedtek már közülünk hasonlóan, még ha nem is voltak teljesen a tudatában.

 

A legjobb barátnőmmel való csajos program közben hangzott el az a két mondat, amivel az aktuális partnerem egy pár nagyon drága csizmához hasonlítottam. (De nem a tipikus lanyha személyisége miatt kapta a lábbeli szerepét.) Szánalmasan hangzik, mi? Sajnos igaz. Éppen arról panaszkodtam, hogy az új csizmám csak 40-es méretben volt és így elég nagy rám, de féltem otthagyni, mert mi van, ha máshol nem lesz alkalmam ehhez hasonlót sem találni. Folyamatosan csúszkált a combomon és persze a lábfejem is előrebukott benne minden lépésemnél.

 

Kissé szégyenkezve meséltem neki, hogy attól tartottam a találkozóra menet, hogy látják-e az emberek, hogy kényelmetlen a viselete, illetve megszólnak-e, hogy nagyobb méretű a csizmám. A barátnőm értetlenkedve nevetgélt a problémámon és csak a következő „együttérző” reakcióra futotta tőle: „Jaj, mekkora problémáid vannak neked az életben.” Én durcásan áttértem a megszokott pasi témára, hogy oldjam az addigra feszültté váló hangulatot, de a beszélgetés végére rá kellett döbbennem, hogy az én szemszögemből az előző téma nem változott csak a tárgy váltott alakot.

 

mutatos kiegeszito 02

 

A párom kapcsán már többször is meséltem neki, hogy azt szeretem benne a legjobban, hogy jó a kiállása, megbotránkoztató a külseje és nagyon extrém az öltözéke, ami az utcán sétálva nyilván felkelti az emberek figyelmét. Semmi más pozitívum nem szólt mellette. Persze az intimitás klassz volt, de más céljaink voltak és a külföldi származása miatt nem beszéltünk azonos nyelvet; vagyis ilyen angol-magyar mondat foszlányokban tudtunk kommunikálni, de ezekkel a nehézségekkel az egymás személyiségének megismerése sem vált kulcsfontosságúvá.

 

Persze a párom már az első hónap után közölte velem, hogy ő másokkal is szeretne ismerkedni, nekem ez nem tetszett, kihasználásnak éltem meg, holott ő ezáltal őszinte volt velem,  de én csak hiúságból nem engedtem el.

 

Normális körülmények között, ha nem ismerem rendesen az illetőt, vagy ha komoly kapcsolatot szeretnék tőle, egy „másokkal is szexelhetnénk” kijelentés után sarkon fordultam volna, de itt

nem. Hiszen olyan jól mutat mellettem és mi lesz, ha máshol nem találok ilyen irigylésre méltó darabot? Tehát, az igazat megvallva én is kihasználtam őt.

 

mutatos kiegeszito 03

 

Ez volt az a pontja a beszélgetésnek, amikor rádöbbentem, hogy az én nagyon mutatós, de végtelenül kényelmetlen csizmám és a felszínes, de igazából minden igazi mélységet nélkülöző kapcsolatom kapcsán is ugyan aszerint a mechanizmus szerint működök. A pasi is csak egy csinos kellék, egy mutatós kiegészítő számomra. A hideg is kirázott a gondolattól.

 

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy pár hónapnál tovább nem működött ez a felszínességen alapuló kapcsolat. Most már tudom, hogy a boldogságom nem múlhat azon, hogy a huszonötödik ismeretlenember ízlésének is megfeleljen a nagy Ő személye. Mert az igaz, hogy fontos a külső, de ne tekintsünk mutogatnivaló dísztárgyként a másikra. A felszín mögött keressük, lássuk meg azt az embert, akire szükségünk van. Ő legyen a másik felünk. Olyan ember, aki támogat és vigyázz ránk, akit még a következő pandémia okozta összezártság során is elviselünk, borostásan, nagyobb hassal, zokniban és alsógatyában is. A test változni fog, akár egy nap alatt is, de az, hogy öreg korunkban is ugyanazon a szóviccen nevetünk, mint a kapcsolatunk elején, az nem fog megváltozni SOHA.

 

Manapság belopódzott a mindennapjainkba, hogy egy félistennel kell együtt lennünk, akinek nyolcvanhat kockája van, ragyogó fehér mosolya és dús haja; mit számít, ha nem nevetett meg, vagy az egyik jellemvonásunktól a falra mászik, vagy mi az övétől. Jól néz ki és máris irigylik az életünk és ez lesz a boldogságunk kulcsa. Szerintem, azok az emberek, akik tudják, milyen az igazi boldogság nem elégednek meg az instagram minőségű kapcsolatokkal.

 

A kiegészítőink maradjanak meg a cipők és az ékszerek, de a párunk, az a szívünk ékköve legyen.

 

Talján Violetta

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Közös Facebook-profilod van a pároddal? Biztos jó ötlet?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!