Áronnak nem árult zsákba macskát a barátnője, akivel egy éve vannak együtt. Henriett megmondta neki, hogy bipoláris személyiségzavarral küzd. Áronnak viszont nagyon megtetszett, és annyira egy hullámhosszon voltak, hogy úgy döntött, nem vesz tudomást a problémáról és kapcsolatba kezd vele. Hiszen akkor varázslatosan jó volt minden. Mégis, mi történhetne?

 

 

bipolaris zavar 01

kép: unsplash

 

Annyira jól indult mindent, hogy azt gondoltam, még ha valóban bipoláris személyiségzavarral küzd: tudja kezelni. Azt is bevallotta, hogy szed rá gyógyszert és hogy valószínűleg örökölte, mert az anyja is küzd vele és a nagyanyja is hajlamos rá.

 

Nálunk viszont az első pillanattól kezdve meg volt az összhang, már akkor, amikor levelezni kezdtünk. Arra gondoltam, miért ne adhatnék egy esélyt magunknak, csak mert bipoláris? Ettől még nem rossz ember és akkoriban egyáltalán nem is tűnt betegnek. Sőt, a további randikon sem látszott annak.

 

Csak néhány hét múlva kezdett megmutatkozni a probléma, de ez olyan, hogy bárki másnál is előfordulhat. Én legalábbis tipikus női féltékenységnek tudtam be, hogy arról érdeklődik, hol voltam, miért nem vettem fel a telefont, meg hogy biztos másik csajjal randiztam. Egyszer még azt is megkaptam, hogy átverem és közben mást keresek, mert nem akarok egy beteg nővel lenni. Akkor megmostam a fejét, ha nem akarnék, nem is lennék vele, szóval ne gyanúsítgasson ilyesmivel.

 

Ezután jött is az éles váltás. Iszonyat fel volt dobódva a következő találkozásnál. Olyan volt, mint egy energiabomba. Mindenhova elrángatott, hogy próbáljuk ki ezt, azt. Néha alig aludtunk, amikor együtt voltunk, mert folyton pörögtünk, csináltunk valamit. És természetesen a szex is fenomenális volt. Szenvedélyes, fantáziadús, egyszerűen nem is kívánhattam volna többet.

 

bipolaris zavar 02

 

De jó egy hét múlva a mennyország pokollá változott. Már az üzenetein látszott, hogy nem stimmel valami. Alig írt valamit, áradt belőle a közömbösség, néha még a fagy is. Személyesen meg olyan volt, mint akinek világvége hangulata van. Semmihez sem volt kedve. Szótlan volt, holott máskor meg állandóan beszélt. Mindegy milyen meglepetéssel álltam elő, semmi sem hatotta meg. Hidegen hagyták a kedveskedéseim, a gyengéd közelítéseim és ez így ment alkalomról-alkalomra. Ilyenkor nagyon szexuálisan sem közelítettem felé, csak ha ő szerette volna, de az is ég és föld volt vele, az elmúlt hetekhez képest. Aztán egyik nap reggel jött egy matrica meg egy kedveskedő üzenet és onnantól kezdve megint minden szép és jó volt…

 

Így megy ez már lassan egy éve. Többnyire egy-kettő, néha háromhetes periódusokban változik a hangulata, de már az is előfordult, hogy egyik napról a másikra. Hol iszonyatosan fel van pörögve, igazi parti arc, aki a legőrültebb, néha már a legveszélyesebb dolgokban is benne van. Máskor az életvidám, boldog Henriettből egy megkeseredett, elégedetlenkedő, depressziós, öngyilkos hajlamú nő lesz. Nem mondom, sokszor baromi nehéz vele. Gyakran nem tudom, mire számíthatok vele kapcsolatban, nem tudom, miként fog reagálni bizonyos dolgokra. Meg alapból ezek az éles hangulatváltásai… hol megrémítenek, hol elkeserítenek.

 

bipolaris zavar 03

 

De szeretem, és emellett tudom, hogy sokat jelentek neki. Már rég volt olyan az életében, aki elfogadta volna úgy, ahogy van. Azt mondta, a legtöbb fickó elmenekült tőle. Látom rajta, hogy nagyon igyekszik, eljár a terápiákra és szedi a gyógyszereit. Én pedig igyekszem türelmes és megértő lenni vele. Próbálom megérteni, mi történik vele és segítek neki, amiben tudok. Nem gondolnám, hogy emiatt szakítanom kellene vele. Amikor épp jó passzban van, minden nőt überel, akikkel eddig voltam. Nagyon szenvedélyes, kreatív, izgalmas személyiség, bár néha nem tudja, hol a határ az élmények hajszolásában. Csak nagyon sok odafigyelést és törődést igényel, pláne mikor épp leszálló ágban van.

 

Nem mondom, voltak már nagyon húzós pillanataink is, amikor attól rettegetem, hogy tényleg megöli magát. Az is igaz, hogy egyszer-kétszer elgondolkodtam azon, hogy meddig fogom bírni ezt, mikor múlik el a szerelem és a lelkesedésem. Meg egyáltalán, hogy lehet így hosszú távon élni vele? De egy pillanat alatt el is szálltak a kétségek. Minden nehézség ellenére kitartok mellette, még akkor is, ha tényleg kész érzelmi hullámvasutazás mellette az élet. De remélem idővel ez egyre jobb lesz. Már az is jó lenne, ha nem lenne ennyire szélsőséges. Nemcsak magam miatt kívánom, hanem miatta is, mert tudom, hogy saját magától is szenved. Bizakodva gondolok a jövőre és nem hagyom, hogy a betegsége közénk álljon.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egyszer imád, máskor a pokolba kíván – Élet egy borderline személyiségzavaros mellett

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!