Szeretlek, és te szeretsz engem. Ez annyira csodás. Most már nem csak „én”, hanem „mi” is van. De csak akkor lehetünk igazán boldogok egymással és élhetünk egymással tartós kapcsolatban, ha nem próbáljuk megfojtani egymást, és ha nem mindjárt azzal akarjuk kezdeni a dolgokat, hogy a monogramunkat beleégetjük a másik seggébe. Mert attól még, hogy a barátnőd, feleséged vagyok, még nem vagyok a tiedé.

 

 

nem vagyok a tiede 01

Kép: baby.ru

 

És mielőtt robban a bomba, ugyanez érvényes a nőkre is! Attól még hogy van egy pasijuk, férjük, az illető még nem lesz az övéké. Akár van papírjuk, gyűrűjük, bármilyen elismervényük arról, hogy egy pár, nem kerül a másik fél a tulajdonunkba. Igen, tudom, sokaknál zavaró lehet, hogy ez másképp volt az ókorban, meg a középkorban, - meg valahol még napjainkban is – ahol feleséget meg rabszolgát lehetett venni – sajnálatos módon ma is működik még illegális az emberkereskedelem intézménye – de legálisan ezt nem tehetjük meg senkivel. Kivéve, ha ez a másik óhaja.

 

Mert értem én, hogy vannak olyanok, akiknek minden vágya tartozni valakihez, aki jóformán boldogan lemond a személyiség jogairól és élete párja akaratának rendeli magát. Hát legyen. Ha valaki ettől boldog, akkor legyen nyugodtan a másik tulajdona, ha ennyire fáj a foga egy kapcsolatra vagy számára ez a „normális”, hogy az egyik fél uralkodik a másik felett.

 

Ám attól még, hogy vannak ilyenek, nem jelenti, hogy ez a normális, elfogadott. Talán nem túlzás állítani, hogy a legtöbb férfi és nő nagyon is szereti a szabadságot, a szabad akaratot és bármennyire is bele legyenek bolondulva a párjukba, nem akarnak a másik tulajdona lenni, sem pedig a sziámi ikre. Vagyis nem tekinthetünk úgy egymásra, mintha értéktárgyak lennénk, akiket a tulajdonunkba vehetünk. Mert annak sírás lesz a vége.

 

nem vagyok a tiede 02

 

Egyrészt tiszteljük és becsüljük meg a másikat annyira, hogy a szerelem, a szeretet tartson össze bennünket, nem pedig egy papír vagy gyűrű.  Ne arra használjuk, hogy villogtassuk azzal a szöveggel egy viharos szakaszban, hogy „a-a, az enyém vagy, azt teszed, amit ÉN akarok, mert a férjed VAGYOK”. Mert ez gáz. Ahogy az is, hogy „nem nézhetsz rá másra, mert ÉN VAGYOK a feleséged. Nagyfokú önbizalomhiányra és gyengeségre vall, ha valaki úgy érzi, ezt hangoztatnia kell. Még rosszabb, ha azt hiszi, hogy ennek súlya van, hogy ez a tény összetarthat két embert. A valóságban inkább csak egy hatalmas éket ver kettejük közé, ott, ahol a másik fél nem lelki sérült és nem remeg attól, hogy a párja elhagyja, és inkább fülét-farkát behúzza, hogy megadja magát a másik akaratának.

 

Régen rossz, ha egy kapcsolatot erre alapozunk vagy ez tart össze bennünket, hogy azt hisszük, hatalmunk van a másik felett, mert a tulajdonunk. A szerelemnek, a szeretetnek, a kölcsönös tiszteletnek és megbecsülésnek kellene jellemeznie a kapcsolatot, nem pedig a birtoklási vágynak. Ugyanis ha belegondolsz, sokszor pont az véget vet a kapcsolatnak. Hogy mindenáron pórázt akarunk a kötni a másik nyakába, magunkhoz akarjuk láncolni. Feltételeket szabunk neki. A birtoklási vágy, a féltékenység az önbizalomhiányból fakad. Azért akarjuk, hogy a másik miénk legyen, mert egyszer – vagy akár többször – már elvettek tőlünk valakit, vagy elhagyott és a kudarc annyira belénk égett, megsebzett, hogy olyan aljas dolgokba próbálunk kapaszkodni, hogy a következővel ne történhessen ez, minthogy én a pasid, a csajod vagyok. Szomorú, hogy az ilyen ember nem gondol bele abba – vagy nagyon is, de neki így is jó – hogy valaki esetleg csak azért van vele, mert fél tőle, nem meri elhagyni.

 

nem vagyok a tiede 03

 

Csakhogy az oltárnál nem azt mondjuk ki, hogy „én a tiéd vagyok, rendelkezz velem”, hanem hogy jóban-rosszban, betegségben-egészségben, trallalala, kitartunk egymás mellett meg szeretni fogjuk a másikat. Nem megláncolni. Hiába, hogy egyes kultúrákban jóformán erre bólintanak rá a hölgyek, mikor férjhez mennek, de az nem az elfogadott, az általános. Annak kellene lennie a helyes társadalmi normának, hogy addig vagyunk együtt, ameddig van szerelem, szeretet, amíg tart valahova a kapcsolat és ne a kényszer miatt legyünk a másikkal. Ne a papír tartson össze két embert.

 

Úgyhogy ha azt hiszed, hogy azon a napon, amikor feleségül veszel egy nőt vagy férjhez mész, az illető onnantól kezdve halálod napjáig a TIÉD lesz, akkor tévedsz. Ő megmarad magának. Továbbra sem lesz beleszólási jogod az életébe, nem mondhatod meg mikor és mit tegyen. Kérheted, de nem dirigálhatsz neki. Kompromisszumot köthettek, de nem erőltetheted rá az akaratodat. Ha megteszed, azzal elüldözöd, mert ha van egy kis méltósága, önérzete, nem fogja rabigába hajtani a fejét, még akkor se, ha halálosan szeret téged, mert a természete ellen cselekedne. Az ember szabadnak született. Meg kell értened, hogy ő a társad, nem a tulajdonod. Hogyha képtelen vagy rá így tekinteni, boldogtalanságra és szenvedésre vagy ítélve, mert elfogod üldözni magadtól azt, akit szeretsz. Bíznod kell magadban, hogy azért van veled, mert szeret, fontos vagy neki.

 

Hogyha pedig olyan vagy, aki utálja, ha beleszólnak az életébe vagy megpróbálnak felette uralkodni, akkor pláne ne légy olyan önző, hogy te teszed ezt mással.

 

Jól tesszük, ha néhanapján magunkba nézünk és átgondoljunk a párunkhoz fűződő viszonyunkat és a szerelemmel, házassággal kapcsolatos elképzeléseinket. De jegyezzük meg: a párunk nem a mienké. Azért van velünk, mert velünk akar lenni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ne te mondd meg, hol van a helyem! – üzenet a pasiknak, akik kiskirályoknak hiszik magukat

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!