Azt szokták mondani, hogy két fél alkot egy egészet a párkapcsolatban; hogy mindenki a másik felét keresi. Szerintem ez butaság. Félemberként nem fogsz tudni ott lenni a másiknak. Félemberként soha a büdős életben nem fogsz önazonos lenni egy párkapcsolatban, és önazonosság nélkül többnyire csak függő lehetsz, vagy alárendelt a másik féltől: más opcióra nincs lehetőség, bármennyire is törekszünk rá.

 

 

stabil kapcsolatbol onbizalomhiany 01

Kép: pinterest.com

 

Vannak azok az emberek, akik önmagukat akkor érzik teljesnek és Valakinek, ha párkapcsolatban élnek: bele sem gondolnak az érzéseikbe, a tetteikbe, elég nekik annyi, hogy van mellettük valaki, akivel látszólag össze vannak kötve. De egy igazi kapcsolatban nincsen alá-, és fölérendelés. Egyenrangúság van.

 

Az egység alkotja meg a másik felet, és ez az, amit sokszor rosszul értelmeznek, bár ennek javarészt a világ által meghatározott helytelen definíció az oka. Azt hiszik, hogy a magunk egysége létrejöhet akkor is, mikor már kapcsolatba kerültünk valakivel: a mai emberek többsége belemenekül egy kapcsolatba anélkül, hogy önmagával békében lenne, és egyáltalán nem érti, hogy ez miért baj. Nem az ő hibájuk, hanem a társadalomé, aminek akarva és akaratlanul meg szeretnének felelni. Nagyon könnyű gonoszul nézni összekulcsolt kezekkel, és azt mondani, hogy „én aztán nem akarok megfelelni senkinek!” . A világ legkönnyebb dolga tagadni és szembeszállni és ellentmondani, ezekért nem jár dicséret. Akkor vagy bátor, ha szembemersz nézni a saját magad legbelső mélységével. Is. Ha mered azt mondani, hogy igen, ez és ez éppen ezért és ezért az én hibám, és nem másé. Vagy amikor határokat húzol a szeretetben, az is bátorság, mert tisztában vagy vele, hogyha csak hagyod kiesni néha a gyeplőt a kezedből, az se neked és se a másiknak nem egészséges hosszútávon. Fel kell ismerned, hogy nem engedhetsz meg mindent, viszont azt se várhatod el, hogy neked mindent megengedjenek. El kell jutnod arra a szintre, hogy amikor valami többre kezdesz vágyni, akkor nem a másikat kezded el hibáztatni, hanem óvatosan próbálod átrakni az alapzatot egy másik formába. Olyanba, ami mind a kettőtöknek megfelel, hiszen egy párkapcsolat nem egy emberről, nem egy lélekről két testben szól, hanem két teljesen független személyről, akik két egészként alkotnak egy teliholdat.

 

Hajlamosak vagyunk kicsit mi nők arra, hogy egy párkapcsolat elején ne figyeljünk a határainkra, hogy mit lehet és mit nem: hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy létezik az a szó, hogy nem.  Hogy igyekszünk akár tudat alatt is, de mindent megtenni a másik emberért, bármit is kér. Mindig ott lenni, mindig figyelni, és úgy viselkedni, ahogy az éppen a párunknak megfelelő. És ez már-már annyira belülről jövő, velünk született Terézanyuság, hogy néhanap a legszívesebben saját magunkat pofoznánk fel. A férfiak pedig hajlamosak elkényelmesedni, és belenyugodni abba, hogy valójában bármit megtehetnek, mert szeretjük őket.

 

stabil kapcsolatbol onbizalomhiany 02

 

Csak ez előbb-utóbb nem lesz elég. Előbb-utóbb a lány besokall, és lefogja tenni a telefont akkor, amikor úgy érzi, hogy egy adott viselkedés a másik részéről már nem megengedett, a másik oldal pedig csodálkozni fog, hogy miért történik most ez, hiszen eddig ezek a dolgok nem voltak problémaforrásai. Eddig összenevettünk, most pedig csakúgy száguldoznak közöttünk a labdák, és tudjátok miért? Mert megengedjük egymásnak, hogy belépjen a lelkünkbe. Hogy lehet, hogy félünk, de nagy levegőt veszünk és a másik mellé lépünk és hadakozunk, ölelünk, vitatkozunk, telefonokat csapkodunk, ironizálunk, de mégis ott lobog a tűz egymás iránt. Nem a vágy, hanem az összetartozás lángja.

 

Mi nők hajlamosak vagyunk elveszni a másikban úgy, hogy közben elveszítjük önmagunkat, és még csak észre sem vesszük, mert olyan jó most minden. Persze hogy jó, ha érezzük, hogy szeretnek minket és mi is azt érezzük, hogy mindent megteszünk a másikért, de ha felcsapódik egy probléma és mi rögvest kikelünk magunkból, hogy de hát a másik milyen szemét, mert én mindent megtettem eddig érte, ő meg mostanában semmit sem, akkor valójában a saját személyes tükrünkbe kéne belenézni. Hogy miért? Mert nem a másik változott meg, legalábbis nem csak és kizárólag a másik, hanem mi húztunk fel egy olyan álarcot eddig, amiről most hullik le a lepel, és most ébredezünk abból a tudat állapotból, ami azt mutatja meg, hogy igazából mekkora lyukak is helyezkednek el a függönyünkön, pedig százezerért vettük az IKEA-ban múlt vasárnap.

 

Két egész ember találkozása alkot egy biztos pontú kapcsolatot. De mi van akkor, ha időközben elvesződik az a két egész, és helyette csak félemberek maradnak egy kapcsolatban? S mi van akkor, ha az én saját félemberem a másik félembert nyaggatja, hogy tegyen már valamit, mert különben elhagyja? És egy látszólag stabilnak tűnő párkapcsolat miért válik önbizalomhiánytól bugyborékoló mocsárrá?

 

stabil kapcsolatbol onbizalomhiany 03

 

Egészen egyszerű a magyarázat a fenti kérdésekre: úgy lehetséges a hirtelen a semmiből ránk törő önbizalomhiány megjelenése, hogy valójában már a kezdetek kezdete óta nem voltunk biztosak saját magunkban. Nem a másikban, hanem önmagunkban. Ha valójában úgy mentünk bele egy párkapcsolatba, hogy előtte egy pillanatig sem dolgoztunk saját magunkon, hogy nem törődtünk azzal, hogy hogyan is állunk azzal a témával, hogy önszeretés, akkor a párkapcsolatunk sem lesz egy mennyország tourist, mert amíg magunkat képtelenek vagyunk elfogadni és szeretni, addig a másikat sem fogjuk teljes valójában elfogadni, a bizalomról és a hitről nem is beszélve. Klisének hangzik? Önjelölt pszichológus dumának? Igen, az is, viszont attól még egyszerű tény, hogyha magadat szereted, mindenki mást is szeretni fogsz.

 

 

A szeretésben nem tudsz hazudni, mert előbb-utóbb átüt a pólódon a mintázata. Megjátszhatod magadat ideig-óráig, akár még évekig is használhatod a szeretlek szót mindenféle szív nélkül, csak el fog jönni az a pont, amikor összeroppansz, vagy lelakatolsz mindent és tovább sétálsz. Az „összeroppanásnál” hajlamosak vagyunk a másikra kenni mindent: hogy ő nem figyel ránk, ő nem akar a kedvünkbe járni, ő nem szeret minket eléggé, ő túl önfejű, ő túl fura, ő a minden, mi pedig a semmik.

 

stabil kapcsolatbol onbizalomhiany 04

 

Ha magadban hiszel, ha megvan az önszeretet legmagasabb foka, akkor a másik önbizalomhiánya és félelme nem képes elbizonytalanítani téged, hanem helyette arra képes, hogy minden pillanatban türelmesen és szeretettel fordulj a másik felé. Nem azt írom, hogy nem lesznek összezördülések, vitatkozások, háborúk, mert de, ezek egy párkapcsolatban bizony megjelennek akkor is, ha tisztában vagy önmagaddal. Nem lehet kikerülni a két független egész személyiség összecsiszolódását. Viszont, ha magaddal rendben vagy, és a másik leindul képletesen vagy anélkül a lejtőn, akkor ott tudsz lenni mellette 120%-ban. Tudni fogod, hogy mikor szükséges nemet, igent mondani, és mikor kell csendben maradnod. De ha nincs meg magad iránt sem a szeretet, akkor mégis hogyan várhatnád el, hogy a másikat el tudd fogadni? Ha magad felé nincs bizalom, akkor hogyan várhatnád el, hogy a másik bízzon benned? Amikor magadban nem bízol, amikor magadat sem szereted, akkor bizony egy zöld szemű szörny is elbújhatna mögötted, de még Szörnyella de Frász is. Akkor a másik fél bármit tehet, a zsigereidben fogod érezni a bizonytalanságot és a valami nem jó érzését, mert saját magadat nem találod éppen: lázadni fog a lelked, és idővel rájössz, hogy nem hibáztathatod a másikat azért, mert nem tart ott, ahol te. Nem várhatod el, hogy más legyen, hogy nem sürgetheted a bizalmat és a jövőt, mert te épp készen állsz rá, és akkor mi van? Nem vagytok egyformák, de éppen ezért kerültetek egymás életébe. Ezért is. Mert tanít, és tanítod. De először magadat tanítsd meg arra, hogyan is kell saját magadat szeretned, mivel nem várhatod el a másiktól, amit te sem teljesítesz önmagad felé.

 

 

            Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Feladhatod magad valaki másért - De honnan tudod, hogy a másik is feladja-e magát érted?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!