Tudom, sokan meg fognak érte kövezni és azt mondják majd: nem becsülöm, nem szeretem, nem tisztelem magamat eléggé. Önbizalom - meg szeretethiányom van. Depressziós vagyok, és gyenge, aki hazudik önmagának. Ugyanis csak ezt jelentheti az, ha valaki képes megmaradni egy rossz kapcsolatban. Én ezzel nem értek egyet és vélemény szerint, az előbb felsorolt problémák közül egy sem igaz rám. Még a környezetem szerint sem.

 

 

jobb rosszban 01

kép: unpslash.com

 

Harminchét múltam és már nem egy kapcsolatom volt. Néhány éve még én is fennhangon hirdettem, hogy a rossz kapcsolatból ki kell lépni. Meg is tettem, ha valami nem tetszett, ha úgy éreztem, sehogy sem fog működni a dolog. Egyáltalán nem féltem a magánytól. Erre bíztattam a barátnőimet: ha nem megy, el kell engedni. Felesleges reménykedni, várakozni, ami az elején nem működik, később sem fog. Különben sem az a cél, hogy megváltoztassuk egymást. Ha nem jó nekünk úgy az illető, ahogy van, akkor lépni kell.

 

Nincs kapuzárási pánikom. Nem félek attól, hogy nem lesz, aki feleségül vegyen vagy gyermekkel ajándékozzon meg. De több évnyi párkeresés közben egyre lejjebb és lejjebb adtam az igényeimet. Nem mintha olyan, hú, de magasak lettek volna. Már rég beláttam, hogy nem létezik tökéletes pasi. Nem is a tökéleteset kerestem. Csak azt, aki megüt egy bizonyos mércét, akivel el tudom képzelni életem hátralevő részét. Nem akarok számszerűsíteni, de egyik sem működött. Előbb-utóbb mindig kiütközött valami és akkor szépen továbbléptem. Volt, hogy megpróbáltuk megmenteni a kapcsolatot, de nem jött össze.

 

Egy szó, mint száz, több évnyi ismerkedés, társkeresés, randizás és pocsék kapcsolat után rájöttem: inkább maradok egy rossz kapcsolatban, semmint egyedül. Ugyanis meguntam a játszmákat, a kapcsolati cécókat, hogy újra meg újra elölről kell kezdeni mindent. Sokat voltam már egyedül, éltem én már boldog szingliségben. Szórakoztam, utaztam eleget egyedül és a barátaimmal is. Már elég szép karrierem van és a temérdek hobbim. Teljes mértékben „megéltem” önmagamat. Untam már szingli lenni és arra várni, hogy egyszer valakivel nagyjából minden klappolni fog. Nem volt kedvem már egyedül aludni, és hazajárni az üres lakásba. Társaságra vágytam. A barátok pedig sajnos nem adhatják meg azt, amire egy partner képes, arról nem is szólva, hogy a saját családjuk mellett, sokszor ők sem érnek rá.

 

jobb rosszban 02

 

Ezért beértem Antival egy éve. Távolról sem tökéletes, de megteszi. Volt már nála sokkal rosszabb és jól tudom, hogy foghatok ki nála még rosszabbat is. Persze talán jobbat is, de ha az a jobb nem jött az elmúlt több, mint tíz évben, akkor nem hinném, hogy pont manapság futna be. Antival egész jól elvagyunk. Nem egy romantikus típus, ritkán mondja, hogy szeret, de hébe-hóba kimutatja. Kicsit sem úriember, inkább olyan, mint egy nagy gyerek. Aki persze jó sok szexre vágyik, de legalább néha kielégíti az én vágyaimat is, akár testi, akár lelki eredetűek legyenek. Tud kedves lenni, mikor jó passzban van, máskor viszont goromba, indulatos, lekezelő, és utálom, mikor piál. De ha elküld a sunyiba és épp látványosan nem becsül, nem tisztel, akkor fogom magam és ott hagyom vagy én is látványosan szarni kezdek rá. Szerintem túl van értékelve az egész becsüljük és tiszteljük egymást dolog, meg hogy tudni kell tökéletesen kommunikálni egymással. Minek? Fölösleges mindent megbeszélni.  Na, és akkor van még: a töltsünk együtt minőségi időt. Nálunk az kb. kimerül a szexben, a bevásárlásban, meg a filmnézésben. Amúgy sem szeret egy csomó dolgot, amit én meg igen. Ő el van a maga kis világában. Simán lehetne azt mondani rá: önző. Ritkán utazunk el együtt vagy mozdulunk ki valahova. Arra vannak a barátok.

 

Házasság? Gyerek? A gyerek oké – de azt se most – a házasság viszont nem. Legalábbis Anti nem híve.

 

jobb rosszban 03

 

Szó se róla, régen nem erre vágytam és el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen téren megalkudjak. Házasságra, családra vágytam és kb. mindarra, ami Anti ellentéte. Tartalmas, harmonikus kapcsolatra, tele szerelemmel. Mindennek csak egy töredékét kaptam meg, de már ezért is hálás vagyok, mert lehetne rosszabb is. Lassan megszokom az összes dilijét.

 

De belefáradtam a várakozásba, a keresésbe, a szingliségbe. Jó lesz nekem Anti. Én is tudom, hogy a kapcsolatunk nem tökéletes, épp csak kielégítő, de ha olyan szörnyű lenne, biztos nem lennék vele. Mégis vele vagyok, mert akadnak jó pillanataink is a sok szar között. Ennyi nekem elég. Nem érzem azt, hogy rosszabb lenne az életem azért, mert nincs mellettem a Nagy Ő.

 

Viszont nem kell már egyedül lennem, van, aki vár otthon vagy tudom, hogy hazajön hozzám. Úgyhogy azt mondom, van az a helyzet, amikor a rossz kapcsolat is jobb a semminél és ezt nem kell szégyelni!

 

Anikó történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Házasságban vagy párkapcsolatban jobb a szex?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!