Ezt se sűrűn hangoztatják, de azért lehet hallani egy-egy bátor nőtől, aki nem szenved társfüggőségben. Nem akar magának mindenáron partnert, még akkor se, ha vágyik rá. Remekül el vannak egyedül és inkább kihasználják szingliségüket, míg keresik az igazit. Mások viszont rettegnek az egyedülléttől, és inkább benne ragadnak egy pocsék, kihasználó vagy akár zsarnok kapcsolatban. Nem számít, hogy szenvednek. Még az is jobb, mint egyedül!

 

inkabb egyedul 01

Kép: paul-b.fr

 

Ez valahol szörnyű. Hogy valaki ennyire gyengének érzi magát. Mert nem biztos, hogy az is, csak valamiért ő annak tartja magát. Életképtelennek titulálja magát a párja nélkül. Holott csak fél attól, hogy egyedül legyen, mert szégyenletesnek tartja vagy szimplán szüksége van arra, hogy mindig legyen mellette valaki. Ezért elviseli az alkoholista párját, aki részegen jár haza és rendszeresen megalázza vagy bántalmazza. Egyesek meg lemondanak a házasságról, a gyerekről, az utazgatásról vagy éppen a bulikról, mert a párjuk egyiket sem akarja. Az ő igényeihez viszonyulnak és jóformán teljesen behódolnak. Jó nekik a bunkó vagy a hisztis, vagy az éppen unalmas, de az örökké féltékeny pár, aki elvárja, hogy a kedvese a csicskása legyen.

 

Azt mondják, nincs erejük elhagyni. Nem képesek rá. Vagy azzal áltatják magukat, hogy szerelmesek. Lerí róluk a bánat, hogy szar az életük, de ők azzal jönnek, hogy szerelmesek. Maguknak sem merik bevallani, hogy boldogtalanok, inkább bemantrázzák ezt. Régen lehet, hogy szerelmesek voltak, de most már csak annak az emlékébe szerelmesek, a múltba. De jó, az is igaz, hogy pszichológia szempontjából azt is meg lehet szeretni, aki bántalmaz (ill. fogva tart) bennünket és ezt nevezik Stockholm-szindrómának. Na, de azért nem mindenki esetén szolgál ez magyarázatul. Ők egyszerűen gyávák, mert félnek. A félelem viszont leküzdhető.

 

Számomra ez idegen és bizonyára sok más ember számára is. Nem azért, mert annak a híve vagyok, hogy az új mindig jobb és hogy ami nem működik, azt azonnal le kell cserélni. Nem. Voltam már rossz kapcsolatban, meg is próbáltam javítani. De miután nem ment, elengedtem. Ez így van rendjén. Tenni kell a kapcsolatokért, de tudni is kell eljönni, ha már lejárt az ideje és nincs értelme tovább folytatni, mert csak szenvedés várna rám és amellett még időrabló is.

 

inkabb egyedul 02

 

Márpedig nekem fontos az életem, nem mindegy, hogyan töltöm el, mert buddhizmus és lélekvándorlás ide vagy oda, most csak ez az egy van. Nem akarom szenvedéssel tölteni egy olyan férfi mellett, aki csak kihasznál, megbánt, folyamatosan csak elvesz az életemben, de nem ad hozzá. Nem akarom, hogy el lopják a drága időmet, ami telhetne boldogságban is. Nem akarok titokban egy boldog kapcsolatról álmodozni, mikor nemcsak az álomvilágban, hanem a valóságban is lehet az.

 

Itt van az a pont, amikor tenni kell, vagyis lépni. Ha nem működik, el kell jönni, mert egyáltalán nem olyan rossz egyedül lenni. Amíg egyedül vagyok, építhetem önmagamat, megvalósíthatom terveimet, karriert csinálhatok, utazgathatok, azt tehetem, amihez kedven van. Természetesen ezt megtehetem egy jól működő párkapcsolatban is, csak éppenséggel ott sokszor már alkalmazkodni kell egy másik fél igényeihez is. Ott már nemcsak én vagyok, hanem Mi. De ez így van rendjén. Amíg viszont egyedül vagyok, nem siránkozom a sarokban, hallgatom az érfelvágós zenéket, meg naphosszat alszom és kesergek. Nem leszek besavanyodott, mert nincs éppen pasim, és nem rinyálok, hogy senki sem szeret és milyen rossz egyedül.

 

Olyan tágas ez a világ és annyi benne a lehetőség. A kesergés és depizés helyett ezer másik dologgal is leköthetem magam. Sőt, a görcsös párkeresés is helyett is bőven van mivel elfoglalnom magam. Nem hagyom, hogy gondolataimat csak a párkapcsolat kösse le. Inkább tanulok, szórakozok, aktívan élem az életemet és közben úgyis összehoz a sors valakivel. Nem hiszem el, hogy erre nem képes más rájönni, hogy az ember egyedül is egy teljes lény, nincs szüksége hozzá senki másra. Igen, szép az élet párkapcsolatban, de egyedül is élhetünk teljes értékű életet.

 

inkabb egyedul 03

 

Talán ott van a kutya elásva, hogy az én énképem egészséges, pedig sokan dolgoztak azon, hogy ne így legyen. De igenis szeretem és becsülöm magamat annyira, hogy ne akarjak egy mérgező emberrel együtt élni és ne mondjak le érte a vágyaimról. Megtisztelem testemet és lelkemet azzal, hogy azt adom neki, akire szüksége van, hozzátesz az életéhez, nem pedig elvesz. Inkább várok egy megfelelő – nem kell tökéletes! – partnerre, aki mellett boldog lehetek és jól érezhetem magam. Nem fogok lélekgyilkos, időrabló emberek karjába belepottyanni.

 

 

Nem azért mondja ezt a magamfajta, mert hidegszívű és nem vágyik melegségre vagy mert annyi csalódás ért, hogy inkább egyedül akarok lenni. Tudom, nehéz elhinni, de nem vagyok lelki sérült. Csak van önbecsülésem. Látom azt a sok jót az életben, ami várhat rám, de nem fog, ha megragadok egy borzalmas kapcsolatban. Igen, kell ahhoz bátorság, hogy ezt meglépjük, bevállaljuk, de aki egyszer megteszi, nem retten meg és szalad vissza kiskutya módjára a volt partneréhez vagy egy következőhöz, hanem kitart, akkor csak nyerni fog vele. Az életet. Mert előtte is kinyílik az élet kapuja, meglátja, hogy mennyi lehetősége van. Újra fény gyúl az életében, rádöbben, hogy ezer meg ezer lehetősége van és hogy egyedül is lehet boldog. Ugyanis nemcsak párban lehet szép az élet, hanem egyedül is.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Te vajon modern nő vagy? Ha mind a 7 állítás igaz rád, akkor igen!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!