Kristóf – természetesen nem ez a valódi neve – és felesége már egy éve aktívan próbálkoztak a babával. Kinga 31, Kristóf pedig 34 volt, mikor eldöntötték, hogy szeretnének családot alapítani. Kinga letette a fogamzásgátlót, szép lassan elhagytak minden védekezési módot és egy éven át kitartóan próbálkoztak. Sokáig egyikük sem gondolta, hogy valamelyikükkel baj lenne.

 

 

termeketlen ferfi 01

kép: freepik.com

 

Fél év után kicsit csalódottak voltunk. Szinte minden hónapban vártuk a csodát, hogy végre dupla csíkos lesz a teszt. De semmi. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy nem megy ez egyik napról a másikra, nem szabad rágörcsölni. Inkább elkezdtünk többet mozogni, egészségesebben étkezni, és abbahagytuk a stresszelést. Úgy voltunk vele, hogy össze fog jönni. Miért ne jönne? Épp nekünk? Hiszen jó génjeink vannak, egyikünk sem szokott betegeskedni.

 

Ám eltelt még egy fél év eredménytelenül. Már kezdtünk feszültek lenni. Minden bebeszélés ellenére is aggódtunk, ezért kértük Kinga nőgyógyászától egy teljes körű kivizsgálást. Meg is vizsgálták, de semmit nem találtak nála. Tökéletes egészségnek örvendett.

Utána következtem én. Eleinte nálam sem találtak semmit, de aztán… kibújt a szög a zsákból. Ondóúti elzáródás. A spermáim nem ürülnek ki megfelelően. Ha ez nem lenne elég, magukkal a spermáimmal is gondok vannak, mert ahogy mondták „nem elég életképesek”, alig mozognak. És egyszerűen nem tudják megmondani, miért. Nem dohányzom, nem iszom, egészséges életmódot folytatok. Azt mondják, hogy nem mindig lehet tudni az okot, lehetett egy korábbi sérülés, genetika, szóval szinte akármi. Természetesen további vizsgálatokat kértem, több helyre is elmentem, de azzal kell szembesülnöm, ha még az ondóvezetékemet helyre is hozzák műtéti úton, akkor sem garantált a siker.

 

Miután először megtudtam, hogy velem van a baj, kijöttem a kórházból, megálltam az épület előtt és csak álltam. A feleségem, csendben mellettem. Álltam és az járt a fejemben, hogy szent ég, terméketlen vagyok, nem tudom teherbe ejteni a feleségemet. Mindig is elképzeltem, hogy majd lesz három fiam, hogy milyen boldog és nagy család leszünk és ez az álom egy szempillantás alatt szertefoszlott. Eddig fogalmam sem volt, mit élhetnek át azok a nők, akikkel ilyen hírt közölnek, bár mint megtudtam, ugyanannyi – ha nem még több – azok férfiak száma, akik terméketlenek. De akkor is… hogy történhetett meg ez velem? A családomban sosem volt meddő. Akkor miért pont én? Miért velem történik ez?

 

termeketlen ferfi 02

 

Kinga bíztatott, hogy biztos van rá valami megoldás és megoldjuk. Persze, hogy ezt mondta, mert jó feleség és hatalmas a szíve, holott tudom, minden vágya egy gyermek és hónapok óta boldogtalan, mert még nem jött össze, de ezt soha nem mondaná meg. Szomorúan mosolygott és igyekezett elrejteni a csalódottságát, pedig láttam a szemében, hogy a lelke sír. A férje nem tudja megajándékozni egy gyerekkel.

 

Szégyellem magam. Tudom, hogy nem kellene, mert nem tehetek róla. Mégis, a férfiasságom romokban hever. A férfi többek között attól férfi, hogy képes megtermékenyíteni a feleségét. Ezek után mi vagyok én?

 

Hullámokban változott a kedélyem és a hozzáállásom. Először el is ment a kedvem az együttlétektől. Nem kívántam, a gondolatától is rosszul voltam.  Utána átestem a ló túloldalára és kényszeredetten akartam, mert úgy voltam vele: velem ez nem történhet meg. Igenis teherbe fogom ejteni a feleségemet, mert megérdemli, sőt, megérdemeljük, hogy gyerekünk legyen. Közben valahol rettegni kezdtem attól, hogy el akar majd válni. Minek maradna egy meddő férfival? Hiába mondta, hogy hülye vagyok és ezért nem fogunk elválni, én mégis féltem, hogyha minden remény kihuny, egy idő után el fog hagyni. Néha teljesen kiborultam és kiabáltam vele, hogy mondja a szemembe, hogy egy impotens f*sz vagyok és ne legyen velem olyan kedves, mert nem érdemlem meg. Bántottam, mert kétségbe voltam esve és mert haragudtam magamra. Szerencsére ezzel hamar felhagytam és milliószor bocsánatot kértem tőle, hogy rávetítettem ki a fájdalmamat, mikor ő ugyanúgy szenved mellettem.

 

termeketlen ferfi 03

 

A feleségem és a családom támogat. Bár sokáig be sem mertük vallani a szüleinknek, sem pedig a barátainknak. Legalábbis én. Túlságosan szégyelltem magam. Féltem, hogy kinevetnek és nem tartanak majd igazi férfinak. Azt mondják Kingának, rohanjon és keressen valaki mást. Ám nem tették. Mind hihetetlenül kedvesek és megértők voltak. Nem feszegették túl a témát. Azon a héten csak sírtam a szeretettől, amit kaptam és a megkönnyebbüléstől. Mint akkor, amikor meg tudtam, hogy terméketlen vagyok. Ezt viszont nem szégyellem. Nincs abban semmi szégyellni való, hogy a férfinak van szíve és fáj.

 

Jelenlegi állás szerint próbálok pozitívan gondolkodni. Talán a műtét és a gyógyszeres kezelések majd segítenek. Ha nem ezek, majd más módszerek. Nem szabad feladni, egyszerűen nem adhatom fel. De azóta sem tértem még magamhoz. Olyan, mint egy rossz álom és nap nap után várom, hogy felébredjek. Még van számunkra remény, úgyhogy nem hagyhatom, hogy a sötét gondolataim magukkal ragadjanak és felemésszenek. Hinnem kell abban, hogy sikerülni fog.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Már semmi sem lesz olyan, mint régen! - Egy autista gyereket nevelő anya küzdelmes mindennapjai

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!