Én egyáltalán nem gondolom annak. Csak a szüleim, a testvéreim, a barátaim, de még a párom családtagjai is. Pedig semmi rossz vagy kivetnivaló nincs a partneremben. Senki sem beszél ellene. Egyszerűen csak mindenki azzal jön, hogy „ne adjam fel” magamat miatta és nem kell mindig a kedvére tennem. Oké, én is tudom ezt. De mi van akkor, ha egyszer én így vagyok boldog?

 

 

megfelelni paromnak 01

kép: unsplash

 

Tudom, sokak számára ez kissé idegen. Főleg napjainkban, mikor minden arról szól, hogy állj ki magadért. Pláne, ha nő vagy: ne engedd magadat elnyomni, nem kell a pasikat kiszolgálni, elkényeztetni, éld meg a nőiességedet, élj úgy, ahogy akarsz. Komolyan, mintha bűn lenne az, hogy valaki odaadóan szereti a partnerét és képes kicsivel többet beleadni a kapcsolatba.

 

 

Hiszen, hogy reagálnak ma arra, amikor meghallják: a nő meg akar felelni a párjának? Ha igyekszik azért, hogy boldoggá és elégedetté tegye? Felháborodnak és azt mondják: a pasi kihasználja. Biztos érzelmileg zsarolja. A nő nem boldog, de inkább mindent megtesz a pasiért, hogy elkerülje a vitát vagy a szeretetmegvonást. Amennyiben nem ez jut az eszükbe, akkor már csak egyetlen opció marad: a nő szolgalelkű. Szeretet- meg önbizalomhiányos. Az önértékelése a béka feneke alatt van, retteg az egyedülléttől és inkább kinyalja a kedvese a fenekét, csak az vele maradjon.

 

Szóval ennyi? Csak mert szeretem a páromat, szeretném boldoggá tenni, ezért már szeretetkoldus vagyok vagy áldozat? Mi van, ha egész egyszerűen nekem így jó? Jobban szeretek adni, semmint kapni. Nem esik nehezemre megtenni azokat, amiket a párom kér vagy tudom, hogy örülne neki. Örömmel főzök, mosok, takarítok rá. Szeretek olyan ruhákat hordani, amelyekről tudom, hogy tetszenek neki. Szívesen bújok vele ágyba hetente többször is. Nem baj, ha részegen állít haza a haverjaival átszórakozott este után. Nem zavar, hogy többször érvényesül az ő akarata, semmint az enyém. Nem esik nehezemre lemondani a moziról vagy a kirándulásról, ha éppen nincs kedve hozzá. Már több, mint öt éve boldog társa vagyok és nem érzem magamat kihasználva, elnyomva és még csak azt sem érzem, hogy kevesebbet kapnék tőle. Tehát, ha őszintén mondom: ez nekem így jó, miért kell elítélni érte?

 

megfelelni paromnak 02

 

Mert nem vagyok feminista vagy olyan tipikus „erős nő”? Nem is akarok. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon trendi dolog manapság a pasikat szidni meg folyton panaszkodni rájuk. Bocs, hogy nem állok a sorba! Különben meg nem vagyok abban sem biztos, hogy mindenki, aki annyira azt vallja: nem szabad kiszolgálni a férfi minden igényét és a nő ne változzon meg a kedvéért, az be is tartja a saját bölcs tanácsait. Az anyám is mindig ilyen volt apámmal. De még a testvéreim, barátaim között is vannak olyanok, akik ezt csinálják. Persze, mikor rávilágítok azt mondják: éppen ezért kellene tanulnod a mi hibánkból. Na, akkor már ez az igazi égés és önámítás…

 

Arról papolnak, hogy legyek bátor meg tökös, csapjak az asztalra, erre ők maguk sem teszik. Mivel nekik késő meg az ő esetük „más”. Én legalább nem játszom meg magamat. Nem vagyok boldogtalan és közben játszom el, hogy tökéletes az életem, ahogy sokan mások teszik és csak álmaikban mernek úgy kiállni magukért. Én felvállalom: alárendelem magamat a páromnak, de nekem így jó. Nincs azzal semmi bajom, ha megmondja, mikor mit csináljunk és döntéseket hoz helyettem. Nem baj, hogy magasra teszi a mércét és folyamatosan kell dolgoznom érte és a kapcsolatunkért. Akármilyen hihetetlen, engem mindez egyáltalán nem tölt el rossz érzéssel. Nem érzem magamat kevesebbnek tőle.

 

megfelelni paromnak 03

 

Nincs átmosva az agyam és sérültnek sem érzem magam, ami magyarázatot adhatna arra, miért vagyok ilyen. Nincsenek önértékelési gondjaim és szolgának sem gondolom magamat. Mi rossz van abban, hogy egyszerűen nekem a párom a mindenem? Igen, mindig minden tekintetben őt helyezem előre az életemben. Sokkal többen csinálják ezt, mint ahányan bevallják. A különbség az, hogy én felvállalom. Nem hiszem, hogy emiatt meg kellene kövezni vagy lenézni és képzelt pszichológiai diagnózisokat felállítani velem kapcsolatban. Egyszerűen így érzem jól magamat. Márpedig, ha én ettől vagyok boldog, akkor senkinek sincs joga megmondani mi a jó nekem és megpróbálni „felébreszteni”. Lehet, hogy egyszerűen csak bolond vagyok, de legalább boldog bolond. Ezt se mondhatja el magáról mindenki!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A legnagyobb ajándék a kapcsolatban: nincsenek elvárások

 

 

TÁMOGASSUK EGYMÁST!

 

Mint azt bizonyára ti is tudjátok, a jelenlegi járványhelyzet sokakat megvisel, ahogy a magazinokat is. Sajnos mi sem vagyunk kivételek. De igyekszünk a nehézségek ellenére is kitartani és minden körülmény ellenére, továbbra is a maximumot nyújtani nektek, minőségi cikkekkel szórakoztatni, informálni benneteket.

 

Ezért arra kérünk titeket, kedves olvasóinkat, hogy támogassatok bennünket! Az alábbi számlaszámon tudjuk fogadni a felajánlásokat, amelyek hozzásegíthetnek bennünket a magazin fennmaradásához.

 

Cserébe ígérjük, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk nektek!

 

Bankszámlaszám: 10918001-00000025-99320004 (UniCredit)

 

Cégnév: Mega-Invest Ingatlanközvetítő és Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!