Nőnek születtem. Bár szépen fejlődő világban élünk, ahol nő is lehet doktor, ügyvéd, űrhajós, de akár még focista is, mégis vannak még bizonyos társadalmi elvárások, amelyeknek eleget kellene tenni. Ugyanis egyesek szerint, ha valaki nőnek születik, az egyet jelent azzal, hogy egy újabb szolgálólány született a világba, akinek az lesz a dolga, hogy szolgáljon, nemzzen és összetartsa a családot.

 

 

egesz eletemben szolgaljak 01

Kép: twitter.com

 

Mielőtt bárki azt hinné, hogy csak a férfiak jönnek azzal (tisztelet a kivételnek!) nő feladata a mosás, főzés, takarítás, gyereknevelés és a férfi teljes körű kiszolgálása, azzal közlöm: rosszul hiszi. Nagyon sok nő is így gondolja. Persze az ősidőkre visszatekintve ez így volt természetes, hogy a férfi (lévén, hogy alkatilag ő az erősebb) menjen vadászni, míg az asszony otthon tisztán tartja a barlangot meg neveli az utódot, pláne ha már ő hozta a világra. Később meg a férfiak szorgalmazták a rendszer fenntartását és azok az úrinők, akik a legkevésbé sem vágytak többre, minthogy eltartsák őket és jó sorsot biztosítsanak maguknak és a gyerekük részére.

 

Tudjátok, ez kb. az a jelent lehetett, mikor a Hercegnőben Keira Knightley-t megfedi a mamója, hogy édeskislányom, olyan jó lenne, ha bekussolnál és azt tennéd, amit férjed, urad és parancsolód akar és örülj annak, hogy cserébe puccos palotában élhetsz és életed végéig biztosítva van a sorsod. Nézz el mindent a férjednek, még azt is, ha más nőkkel hentereg, te csak neveld a gyerekét, vezesd a háztartását, mert ez a dolgod, ennek születtél és így lesz biztosítva a jövőd.

 

Ezt persze továbbplánták a lányok a fejébe és így létezik az, hogy a mai napig is van olyan, aki így gondolja, hogy örüljön, ha fog egy férjet, aki gondoskodik róla. Persze neveltetéstől függetlenül is lehet olyan nő, aki ezzel valóban elégedett, mert nem vágyik karrierre vagy másra, hanem neki tökéletesen megfelel a család és a tipikus női szerepek. Nincs is ezzel semmi baj!

 

egesz eletemben szolgaljak 02

 

A gond ott kezdődik, amikor ezt valaki minden egyes nőtől elvárja. Vagy akár olyantól, aki viszont többre vágyik. Engem is próbáltak már meggyőzni azon az alapon, hogy „De te NŐ vagy!”. Mi a francnak nekem karrier? Miért nem tudok „normális NŐ” lenni és elfogadni a szerepemet? Jóformán megkaptam, hogy túl kényes vagyok ahhoz, hogy elmosogassak vagy felporszívózzak és ennyire sem vagyok képes. Hogy nekem derogál a szaros pelenka cseréje. Hát van nekem szívem, hogy nem akarom körbeugrálni a fáradt, dolgozó páromat, aki esetleg munka után még füvet nyír vagy megszereli a kocsit?

 

Na, hadd fordítsam meg a kérdést! Hát van (volt) szíve az én (ex)páromnak, hogy elvárja, hogy miután magam is egész nap dolgoztam, elmentem esetleg bevásárolni, még körbe is ugráljam? Sőt, elvégeztem a háztartással kapcsolatos feladatokat vagy egész nap a gyerekekkel voltam, még masszírozzam meg az ő talpát is és adjak csengettyűt a kezébe, hogy a hangszálait se keljen megerőltetnie, ha uram és parancsolóm magához akarna szólítani?

 

Miért olyan elfogadhatatlan, ha egy nő többet akar? Ha le szeretné vetkőzni a szerepét? Nem azért, mert az minden vágya, hogy elvegye a férfi kenyerét és kasztrálja őt, amiről ma oly sok férfi panaszkodik. Csak szeretne modern nő lenni. Akinek nem csak abból az áll az élete, hogy háztartást vezet, gyereket nevel és a családot, a párját jelöli ki élete egyetlen értelmének. Lehet, hogy később így lesz. Szerintem a változtatás jogát mindenki fenntartja. Idővel akarhatja, hogy minden így legyen. De ne erőltessük rá.

 

egesz eletemben szolgaljak 03

 

Felejtsük már el, hogy a nő tenyészkanca meg szolgálólány. Ahogy azt is, hogyha nő, akkor legyen kedves, figyelmes, szeretetteljes mindenkivel. Legyen úrihölgy és rendelkezzen jó modorral. A nő legyen csak érzékeny és empatikus, mert az olyan „női dolog”. Ha a családban baj merülne fel, forduljon mindenki a nőhöz, mert ő a kiváló a hallgatóság, a tanácsadó, akinek ideje és türelme van foglalkozni a másik gondja-bajával. A nő gondoskodjon mindenkiről, mert ő a család összetartó ereje. Nem mondom, hogy ez mind nem így van. Hogy erre mind valóban képes egy nő. És ha akarja, meg is teszi önszántából, de el nem várhatjuk tőle. Főleg azt nem, hogy másokért éljen, másokat helyezzen előrébb önmagánál és saját vágyainál, mert anyaként, feleségként úgyis ez a dolga. Azt, hogy feladja önmagát és másokért éljen, nemhogy egy nőtől, egy férfitől sem várhatjuk el.

 

 

Másfelől minderre egy férfi is képes. Egyik sem olyan dolog, ami gyárilag ne lenne benne. Csak nem vállalja, mert nem tartozik a szerepkörébe. (Megint tisztelet a kivételnek!) Hanem inkább sokuk áthárítja a nőre.  Egy férfi is lehet a család összetartó ereje, aki gondoskodik másokról, gyereket nevel. Egy férfi is lehet érzékeny annyira, hogy mindenki hozzáforduljon. Gondoljunk csak bele, ha a gyereknek sokszor baja van, (igaz, bajtól függő is) de kihez fordul? Az anyjához. Mert apa úgyis dolgozik, türelmetlen, esetleg szigorú vagy fáradt, netán lerázza egy mondattal. Míg anya érzékeny, időt szán rá akkor is, ha hullafáradt, meghallgatja, segít neki. Igen, megvan ennek a maga szépsége. Ám meg kell érteni, ha ma egy nőnek nem ez minden álma vagy elsősorban nem ő akar lenni a család (beleértve az egyéb rokonokat is) coacha.

 

El kell fogadni az ilyen nőket is, akik kibújnának a rájuk kényszerített szerepből, és azokat is, akik meg szeretik ezt a szerepet. Mindketten ugyanolyan értékesek, ráadásul idővel fel is cserélődhetnek ezek a szerepek. Hagyjuk, hogy maguk döntsék el, hogy jelen életszakaszukban, mire vágynak.

 

 

            Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet.

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ne te mondd meg, hol van a helyem! – üzenet a pasiknak, akik kiskirályoknak hiszik magukat

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!