Megcsalt, megbántott, rendszeresen fájdalmat okozott. Nem tisztelt, nem becsült, nem szeretett eléggé. Lelki vagy éppen fizikai terrorban tartott. Mégis sokszor visszamegyünk hozzá. De miért? Miért megyünk vissza ahhoz, aki bánt? Őrültek lennénk?

 

 

miert megyunk 01

kép: ettoday.net

 

A szakértők szerint több oka is lehet annak, miért megyünk vissza ahhoz, aki bánt bennünket. Pedig valahol tisztában vagyunk az igazsággal. A logika, az észérvek a partner ellen szólnak, mégis mellette tesszük le a voksunkat.

 

Bármily meglepő is legyen, de az egyik kézenfekvő ok, hogy szerelmesek vagyunk. A rózsaszín köd leszállt és totál elvakítja a látásunkat. Képtelenek vagyunk meglátni a valóságot, hogy azaz ember bánt bennünket. Annyira szeretjük, hogy szinte észre sem vesszük a hibáit vagy elenyészőnek gondoljuk. Folyton mentegetjük miért olyan, amilyen és fel sem merül bennünk igazán, hogy elhagyjuk.

 

Ez sokkal rosszabb, ha félelem is párosul hozzá. Rettegünk attól, hogy véget ér a kapcsolatunk. Kényszeredetten ragaszkodunk hozzá. De miért? Talán mert félünk az egyedülléttől. Gyűlölünk egyedül lenni. Kudarcnak fogjuk fel. Cikinek, hogy egy bizonyos kor felett egyedül vagyunk, nincs még férjünk, családunk. Azt nézzük, hogy másoknak meg már van és majd elsüllyedünk szégyenünkben. Nem akarjuk vállalni, hogy szembenézzünk mások sajnálatával, hogy saját magunkat kelljen gyűlölni, mert képtelenek vagyunk megtartani egy pasit.

 

Mások attól tartanak, hogy egyedül maradnak és senkinek sem fognak kelleni. Inkább benne maradnak egy pocsék, de biztosnak tűnő kapcsolatban. Számukra a biztonság az első. Akik így döntenek, valahol reménykednek. Azt remélik, hogy a kedves majd megváltozik. Történik valamiféle isteni csoda, aminek köszönhetően újra a régi lesz vagy megjavul. Ha kell, azt is bebeszélik maguknak, hogy megérdemelték, hogy a partnerük megütötte vagy megalázta őket. Rászolgáltak.

 

 miert megyunk 02

 

Ha már a félelmeknél járunk... akadnak olyanok, akik maguktól a szakítástól félnek. Mit fog szólni a párjuk, hogy éli majd túl. Na, és egyáltalán ők maguk miként fogják? Nem akarnak veszekedni és azt sem akarják, hogy könyörögjenek nekik. Annak a gondolatatól is rosszul vannak, hogy elképzelik, mit fognak érezni. Mennyire fognak szenvedni. Padlót fognak, rosszul érzik magukat, depressziósak lesznek. Tudják, hogy mindez milyen érzés és pokolian félnek attól, hogy ezt újra megtapasztalják.

De az is igaz, hogy egyesek kényelmi okokból nem váltanak. Azt mondják: ismerem ezt az embert, ő is engem. Megszoktuk és hellyel-közzel elfogadtuk egymás szarját. Minek váltsam le? Mással sem lesz jobb. Minek kockáztassak? Maradok a régi vérgáz kapcsolatban, az legalább biztos. Semmi kedvem megint keresgélni, összeszokni valakivel. Nem akarok megint játszmázni, aktívan csiszolódni. Sem kedvem, sem energiám nincs hozzá.

 

Gyengék ezek a nők, illetve ritkább esetben férfiak? Önbizalomhiányosak? Szeretethiányosak? Talán igen. Meglehet, hogy ezek miatt képtelenek kilépni a rosszból. Nem becsülik, nem szeretik, nem tisztelik magukat annyira, hogy azt mondják, nem szenvednek tovább, nem engedik, hogy lábtörlőnek használják őket. Ezért jó nekik a meleg szar, amiben benne vannak. Ám ezzel csak ártani fognak maguknak.

 

miert megyunk 03

 

Nem lehetetlen, de nagyon ritka, hogy valaki csak úgy megjavuljon. Legfeljebb segítséggel. Ha tesznek érte, akkor van értelme a reménynek. De ha csak titokban szenvednek vagy a párjuk tojik rájuk, az igényeikre akkor hiába. Előbb-utóbb tönkre fognak menni. A párjuk meg fogja mérgezni a lelküket és idővel a testüket. Akkor meg mi értelme van? Annyi ilyen esetről hallottunk már. Jól tudjuk, hogy szinte biztosan ezzel végződik a kapcsolat. Miért nem tanulunk mások példájából? Miért nem tudunk ilyenkor a szeretteinkre és a barátainkra hallgatni, akik külső szemlélőként látják a helyzetünket? Sőt! Miért nem hallgatunk önmagunkra, amikor a szívünk mélyén tudjuk az igazat? Mert ennyire akaratgyengék vagyunk?

 

Bárcsak idejében belátnánk, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Hogy ki fogunk készülni és így is úgy is szakítani fogunk vagy a pszichiátrián kötünk ki. De semmi jó nem vár ránk. El kell engedni, mindegy mennyire fáj. Ha nem akar változni vagy ha nem sikerül neki, hagyni kell. Majd más mellett leljük meg a boldogságot, ő is, mi is. Ne csak mondogasd, hogy erős vagy, hanem bizonyítsd is!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Közös Facebook-profilod van a pároddal? Biztos jó ötlet?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!