Világéletemben ilyen voltam. Mindig is könnyen jött a szerelem. Elég volt ránéznem valakire, meghallanom a hangját, eltölteni vele tíz percet vagy csak megérintett és puff, már belé is szerettem. De komolyan. Mindegyiknél megjött a rózsaszín köd, a szívem hevesen vert, pillangók röpködtek a gyomromban, nem tudtam másra gondolni, csak rá. Mondják, hogy csak tinédzserkorban van ez a nagyon intenzív szerelem, de ez nem igaz. Felnőttként én rendszeresen átélem.

 

mindig masba vagyok szerelmes 01

Kép: ostomy.org

 

Mások szerint gáz vagyok. Mert nem egészséges, amit csinálok. Szerintük beteges, hogy egész életemben kapcsolatból kapcsolatra vándoroltam. Szinte sosem voltam egyedül, de mikor mégis, akkor sem került el a szerelem. Szerelmes voltam még egy kicsit az előzőbe vagy már az újba, akivel utána összejöttem vagy elutasított. De sosem volt szükségem hosszú hónapokra, hogy felépüljek. Egyik kapcsolat végén sem depresszióztam. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nyitott szívvel élem az életemet és nem tehetek róla, gyakran besétál a szerelem a kapuján.

 

Estem már szerelembe egy szép arc vagy test láttán. Egy mély vagy lágy hang hallatán. Azért, ahogy megmozdult vagy hozzám érte. Eltöltöttem vele egy kis időt és úgy éreztem, ő pont olyan, mint én, vagy akire vágyom és összetartozunk. Egy-két kivételtől eltekintve nem sok elutasításban volt részem így szinte mindig volt mellettem valaki.

 

Persze ennek megvolt az ára, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy rossz emberbe szerettem bele. Az még hagyján volt, ha ő nem volt a kezdetekkor annyira szerelmes, mint én. Tudtam rá várni. De gyakran csak a testem kellett az illetőnek. Ki akart használni és meg is tette. Fájó élmények voltak ezek amellett, hogy nem bántam meg őket. Hiszen nem volt végig szar. Hol az ágyban, hol azon kívül okozott örömet és szakítások, elválások után valahogy inkább ezek maradtak bennem. A jó dolgok.

 

mindig masba vagyok szerelmes 02

 

Hiszen miért is lenne baj, ha könnyen meglátom másokban a jót? Ha nem kell nagyítóval keresnem, hogy találjak egy kis pozitívumot a másikban? Hogy villámgyorsan meglátom a külső vagy belső szépségét? Mivel lenne jobb, ha én is olyan lennék, mint mások, akik félnek a szerelemtől, mint a tűztől? Vagy állandóan elvárásaik vannak a partnerükkel szemben, meg csak a kivetnivalókat látják meg benne. Én ennek pont az ellentéte vagyok. És az sem érdekel, ha emiatt sokszor törték már össze a szívemet, mert legalább akkor is volt valami csodálatos élményben részem.

 

Persze mondják, - akik jól ismernek – hogy az én szerelmem semmit sem ér. Nem is igazi szerelem. Csak fellángolás. Hogy azért érnek véget aránylag hamar a kapcsolataim. Mert a nagy tűz elvakítja a látásomat, nem látom a hazug és rossz embereket. Olyannak látom őket, amilyennek látni szeretném. Aztán van, hogy egy-kettőre kiég ez a nagy tűz és csak akkor tudok rátenni a tűzre, ha máshol nézek fa után. Igen, ért már véget kapcsolatom azért, mert másba lettem szerelmes. De ez a szerelem lényege, nem lehet kontrollálni. Csak megtörténik és engedni kell neki.

 

Én pedig engedek és a szívemet követem. Nem azért, mert menekülök. Hiszen ez a másik indok, amit hangoztatnak. Menekülök valami elől a kapcsolatokba. Biztos valamiféle szomorú gyerekkor vagy az emlékek, netán önmagam elől. Talán csak az újdonság érzetére vágyom, egy új szerelemre és tudat alatt megérzem, mikor van vége a jelenleginek és őrült módon keresni kezdem az új kedvest.

 

mindig masba vagyok szerelmes 03

 

Ha még így is van, az sem érdekel. Méghozzá azért nem, mert én vagyok így boldog és nem ártok vele másoknak. Persze, lehetne mondani, hogy csak azoknak, akik belém szeretnek és utána ejtem őket. De bizonyára ők is felvannak készülve egy esetleges csalódásra. A csalódások az élet velejárói. Én is sokszor átéltem már. Talán nem sokan képesek erre, amire én, hogy megrázzák magukat és tovább állnak, pedig hosszas szenvedés helyett lehet, érdemesebb lenne ezt tenniük. Ennél a pontnál szokták még rám mondani, hogy innen látszik, hogy nem vagyok valóban szerelmes, mert ha az lennék, nem tudnék olyan kilépni majd beleugrani egy következő kapcsolatba. Nem hiszem, hogy ettől az én érzéseim, a szerelmem kevésbé lenne értékes. Szerintem csak gyorsan gyógyulnak a lelki sebeim, így hamarabb képes vagyok továbblépni. Mi ezzel a baj? Miért kell folyton azt kipécézni, aki eltér a normálistól? Miért pont velem lenne a baj, aki könnyen lesz szerelmes és könnyen fel is épül? Miért nem azokkal van, akik nem merik megnyitni a szívüket és akik egy-egy csalódást követően öngyilkosok akarnak lenni, elveszítik önmagukat és inkább hónapokon át depresszióznak? Az én szememben velük van a baj.

 

Nekem így jó és ezért nem is kell rám sütni, hogy tudat alatti félelmeim vannak, önbizalomhiánytól küzdök és nem kell semmiféle pszichológiai marhasággal megindokolni azt, miért vagyok mindig szerelmes és van másik kapcsolatom. A magyarázat az, hogy ezáltal vagyok boldog. Lehet, hogy tényleg őrült vagy beteg vagyok, de nem izgat, mert én nem így fogom fel. Egyszer majd biztos eljön a napja, hogy nem szállok tovább egy másik virágra, mert meglelem az igazit, akinél nem múlnak az érzések és örökké mellette maradhatok. Addig viszont élvezem a szerelem nyújtotta örömöket.

 

Marcsi történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Szünet idején félrelépett. Ez megcsalásnak számít vagy simán belefért?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!