Tudjuk jól, hogy a szerelmes ember sok mindenre képes. Akár hegyeket is mozgathat. Vagy éppenséggel: lazán lemondhat saját magáról és az igényeiről. Sokan megteszik ezt, méghozzá úgy, hogy észre sem veszik. Csak szeretnének kedvesek lenni, megmutatni, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni, aztán ez túl jól sikerül és évekkel később azon kapjak magukat: a párjuk alá rendelték magukat.

 

 

miert megyunk 01

kép: ettoday.net

 

Fontos és pozitív képesség az alkalmazkodás. Jó, ha valaki képes rá. Sok kellemetlenségtől megkímélheti. Ugyanakkor egy párkapcsolat nem arról szól, hogy feladjuk magunkat és összeolvadnak. Igen, létrejön a „mi”, de attól még megmarad az „én” is.

Sokan azzal rontják el ideje korán a kapcsolatukat, hogy azt mondják: legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Előbb csak a randival, a programmal kapcsolatban, majd ezt mondják szexnél, összeköltözésnél, a jövővel kapcsolatos tervekkel, idővel pedig minden más esetben is. Mert kedvesek, nagylelkűek akarnak lenni és a másik fél kedvében járni. Illetve sokan ezzel akarják megszerezni majd megtartani a kedvest.

 

Tévesen azt hiszik, ez a kulcs a partner szívéhez. A mindent megengedés és ráhagyás. Pedig az óriási hiba, még akkor is, ha valaki nem szeret irányítani, döntéseket hozni és neki tényleg minden mindegy. Nem feltétlenül az a legfőbb probléma, hogy, ezzel sokan visszaélnek. Rengetegen várnak egy gyenge, befolyásolható palimadárra, akit kedvük szerint formázhatnak, irányíthatnak. Egyesek bábot keresnek maguk mellé nem pedig társat.

 

Aki pedig nem, az egyszerűen hozzászokik ahhoz, hogy mindig az van, amit ő akar. Könnyű ehhez hozzászokni. Utána meg nem kevés csalódással és sírással jár, amikor egy szép napon öntudatra ébred a partner és kéri vissza az irányítást. Vagy beleroppan a másik fél önzőségébe, amit lényegben magának köszönhet. Előbb vagy utóbb az egyik meg fog történni.

 

miert megyunk 02

 

 

Szerencsére mindig vannak kivételek, akik nem vágynak bólogatós babára, de kevesen veszik a fáradságot, hogy odafigyeljenek az egyensúlyra. Ahogy kevesen nem sokan tartják meg a saját énjüket a kapcsolatban. Azt hiszik, már csak a partner fontos meg a közös célok. Valóban fontosak, de attól még ugyanúgy számítanak az egyéni vágyak, igények, törekvések.  

 

Az ember akkor lehet igazán boldog, ha teljesülnek a személyes vágyai, kielégülnek a különböző igényei. Ha testi és lelki szinten harmóniában él önmagával. Ezt egyedül mi adhatjuk meg magunknak, nem más. A partner a képletben csak ráadás, aki ehhez hozzájárul, de nem lehet kizárólag kulcsa a boldogságnak. Ha valaki ezt gondolja és lazán átdobja a gyeplőt a másiknak, hogy az irányítson, az nem szereti, nem becsüli, nem tiszteli magát eléggé. Önbizalomhiányos, aki nem tartja fontosnak saját magát és az egyéni vágyait.

 

Persze lehetne mondani: de valakinek jó így. Egyesek szeretik az erős, irányító partnert, míg mások azt, ha terelik őket. Ez egy kényelmes, egyoldalú felállás. Ha valakinek ez kell, szíve joga így élni. De nem muszáj és nem is várható el. A lélek - akár évtizedekkel később – mindig fellázad, hogy nem kapja meg, amire vágyik. Legyen az egy zöld fotel a nappaliba vagy a romantikus utazás, netán a péntek esti indiai étterem. Apróságoknak tűnnek, de minden így kezdődik. Eleinte kisebb, majd egyre nagyobb dolgokban passzolják le egyesek a döntést.

 

Jó, ha az ember nyitott a másik fél vágyaira. Tud nagylelkű, önzetlen, figyelmes, alkalmazkodó lenni. De tudnia kell érvényesíteni a saját akaratát, kompromisszumot kötni és gondoskodnia a saját lelki világáról. Így lehet a párkapcsolat igazan tartós és örömteli, nem azzal, hogy istenként tekintünk a másik félre azzal a felkiáltással: legyen meg a te akaratod!

 

miert megyunk 03

 

Ezzel senkinek sem teszünk jót. Még a kedvesnek sem. Aki párra, nem pedig droidra vágyik, azt frusztrálni fogja a másik fél viselkedését. Mivel tényleg nem mindenki vágyik arra, hogy az erősebb fél szerepében tetszelegjen. Csak az tud bennünket tisztelni és szeretni, nem pedig lábtörlőnek nézni, aki látja: van bennünk tartás és mindezt megadjuk magunknak is.

 

Legyünk figyelmesek egymással, de magunkkal is. Nem kell maximálisan egybeolvadni. Nyugodtan őrizd meg önmagadat és egyéniségedet, saját gondolkodásodat, hiszen épp ezért is szeretnek téged. Önmagad miatt. Ha a pároddá válsz vagy azzá, akivé formál, az már nem te leszel. Ez pedig egyenes út a szenvedéshez. Lehet pozitív irányba fejlődni egymás mellett, de nem úgy, hogy az egyik fél feloldódik a másikban és eltűnik. Megszűnik önmaga lenni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Közös Facebook-profilod van a pároddal? Biztos jó ötlet?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!