Kétségkívül az a legideálisabb, ha úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van. Az összes hibájával, dilijével, szokásával együtt. Azért ez már a kapcsolat elején ki is szokott derülni, menni fog-e vagy sem. Tegyük fel, hogy megy és eltöltünk néhány évet a legnagyobb boldogságban. De az emberek egy idő után elengedik magukat és természetesen változnak is. Vagyis mi van akkor, szeretnénk, ha párunk pozitív irányba változna (vissza), de azt a választ kapjuk rá: Nem fogok megváltozni a kedvedért?

 

 

nem fogok a kedvedert 01

Kép: MSN.com

 

Azért fontos különbséget tenni, mert más, mikor összejön egy pár és a nő vagy a pasi a saját hatalmában, befolyásában bízva próbálja „terelgetni”, átformálni a kedvesét olyanra, amilyenre szeretné. Ezt lehet persze nagyon technikásan észrevétlenül is csinálni és kérésekkel is. Változz meg kérlek, ne légy ilyen, azt szeretném, hogy olyan legyél… vagyis próbálja rávenni a kedvesét arra, hogy megváltozzon. Ott már kétségkívül nem tiszta, őszinte a szerelem, hiszen a változásra váró fél nem úgy szereti a párját, ahogy van, hanem azt a képet, ami a fejében van róla.

 

 

Olyankor két dolgot tehet az, akinek ki van osztva a változás. Az egyik, hogy annyira szerelmes vagy fél az egyedülléttől, hogy behódol és általában ekkor veszi kezdetét egy hosszú és elnyújtott kínszenvedés, ami gyakran szakítással zárul vagy azzal, hogy az egyik fél megháborodik. Hiszen úgy nem lehet élni, hogy folyton szerepet játsszuk és meghazudtoljuk önmagunkat.

 

A másik eshetőség az, hogy azt mondja nem. Két okból is mondhatja azt, hogy „Nem fogok megváltozni a kedvedért!”. Az egyik ok, hogy illetőnek helyén van az önbizalma, tiszteli és szereti magát, ezért nem tesz olyat, amivel önmaga ellen vétene. Vagy pedig akkora egója van, hogy úgy van vele, ő úgy tökéletes ahogy van, senkinek sem fog behódolni.

 

De megint más egy kicsit az, ahol a párok eleinte elfogadták egymást, klappoltak, minden rendben volt közöttük, de az egyik fél negatív irányba megváltozott. Ott persze „jogosan” lehet hápogni, hogy de nem volt egy iszákos bunkó, agresszív állat vagy unalmas puding az én kedvesem. Természetesen mindig megvan az oka annak, miért változik meg, de érhető, hogy a partner csak les, hogy miért torzult el a partnere. Akár azért mert megváltozott vagy mert félreismerte és valójában mindig is olyan volt, amilyen csak épp kellett egy kis idő, hogy leolvadjon róla a cukormáz.

 

nem fogok a kedvedert 02

 

Mondani sem kell, senkitől nem lehet elvárni semmit sem. Senkit sem kényszeríthetünk arra sem érzelmi, sem másfajta zsarolással, hogy megtegyen valamit. Kérni viszont lehet. Abban nincs semmi rossz, bűnös dolog. Kérhetem, hogy hagyjon fel az ivással vagy legalább mértékkel tegye. Kérhetem, hogy ne legyen agresszív, próbáljon nyugodtabb lenni vagy kérje szakember segítséget, hogy legközelebb ne az én arcom bánja a fal helyett. Kérhetem, hogy töltsön velem kicsivel több időt, ne csak a munkahelyén vagy a barátaival legyen, mert neki azok fontosabbak. Kérhetem, hogy legyen kicsit romantikusabb, hogy legyen kicsit olyan, mint „régen”.

A dolog mindig kétoldalú. Mondhatjuk azt, ha szeretjük a párunkat, nem kérünk tőle ilyeneket. De azt mondhatjuk, ha ő szeret, akkor megteszi, amit kérünk, legalábbis hajlandóságot mutat rá, megpróbálkozik, kicsit javít a helyzeten. Elvégre egy kapcsolathoz két ember kell. Tudni kell elfogadni a másikat és tudni kell lépéseket tenni a másik irányába. Vagyis kompromisszumokat kell kötni.

 

Vagyis persze, a párunk lehetőségeihez mérten is kell kérni, mert nem kérhetünk tőle olyat, amire saját bevallás szerint képtelen lenne. Például ha egész életében ateista volt, nem várhatjuk, hogy holnapra keresztény legyen. Az sem jó, ha minden apróságba belekötünk és azért könyörögjünk, hogy mosolyogjon többet. Lehet motiválni, bíztatni valaminek a megtételére, de ráerőszakolni nem lehet és egy idő után tudni kell leállni és tiszteletben tartani azt, hogy neki valami nem megy. Ha legalábbis megpróbálta.

 

nem fogok a kedvedert 03

 

Fontos, hogy kéréseink indokoltak legyenek, ne csak hasraütésszerűen találjuk, hogy ilyen meg olyan is lehetne a kedves. Az is ugyanolyan fontos, ha szeretjük, akkor lépéseket teszünk azért, hogy boldog legyen. Hiszen be kell látni, valahol ösztönös vágy az egy párkapcsolatban, hogy szeretnénk a másikat boldognak tudni és nem feltétlenül azért, mert meg akarunk neki felelni, mert göcsösen félünk attól, hogy elhagy. Nem. Csak szeretjük és ha boldog, mi is azok vagyunk. Ezen az elven lehetne nyitottabb az is, aki azért mondja azt egy tízéves házasságban, hogy „Nem fogok megváltozni a te kedvedért!”, mert arra kérték, hogy beszéljen normálisan, emberi módon és hangon a párjával, ne úgy, mintha a haverja lenne. Holott régen eszébe sem jutott volna azt mondani a párjának, hogy b*zd meg, de az utóbbi időben rászokott. Persze, hogy a kedvese szeretné, ha „visszaváltozna”.

 

Ugyanis legalább nem az az első gondolata, hogy elhagyja. Pedig a mai világban jól tudjuk, milyen megszokott dolog lett az, ha nem működik a házasság, a párkapcsolat, lelépünk. Ha valami nem tetszőt csinál a párunk, hagyjuk a francba, lesz helyette másik. Még akadnak olyanok, akik szeretnék helyrehozni a kapcsolatukat. Ám ahhoz az kell, hogy mindkét fél nyitott legyen.

 

Szóval lehet kérni és meg lehet változni a kedvesünkért. Nincs semmi rossz abban, ha hangot adunk annak, mivel vagyunk elégedetlenek, mi szomorít el bennünket. Hiszen így lehet jobb egy kapcsolat. Néha kell szembe kell tudni nézni a negatív kritikával. Illetve az sem baj, ha nemcsak önmagunkért akarunk megváltozni, hanem a párunk boldogságáért. Kettőnkért.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Az életem másból sem áll, csak szenvedésből!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!