Amikor hazaszóltál, hogy úton vagy, remegett a gyomrom. Jöttem-mentem a lakásban, egyik szobából be, a másikból ki, a ruháimat rendezgettem, a tükörbe pillantgattam és fél füllel a ház előtt lassító autók motorhangját hallgattam, felismerem-e a tiéd zaját vagy a lépteid koppanását, ahogy az ajtó felé tartanak. Vártalak. Vártam, hogy a szemedbe nézhessek, hogy átölelj, hogy körbefonjon az a lágy szeretet, amitől meleg lett az otthonunk. Vártam, hogy együtt nevessünk, hogy elmondd, hogy mennyire örülsz, hogy rám találtál és mennyire jó velem.

sosem leszel eleg neki 01

Kép: Pinterest.com

 

Amióta hazaszóltál, hogy úton vagy, remeg a gyomrom. Jövök-megyek a lakásban, ellenőrzöm, hogy vajon minden a helyén van-e, elmosogatom az utolsó kiskanalat is, megigazítom a párnákat, végighúzom ujjamat a komódon, vajon tényleg portalan-e. Formálgatom magamban a helyes mondatokat, készülök rá, hogy csilingeljen a hangom, vidám legyek, de ne harsányan, mert az nem vezet jóra. Az sem. Fülelek az utca felé, hallom-e már az autód hangját, mintha az lenne… gyorsan kinyitom a hűtőajtót, kortyolok egy nagyot a borból, aztán fordulok is be a fürdőbe fogat mosni.

 

Ahogy a konyhapulton imitálom, hogy rendezgetem a tárgyakat, hogy lásd, amikor belépsz, hogy nem vagyok haszontalan, meg-megremeg a kezem. Valóban a te lépteid közelednek a folyosón, megismerem a hangjukat. Belépsz, fürkésző a tekinteted, keresed a lehetőséget, mit lehetne szóvá tenni, mit rontottam el vagy mulasztottam el megint. Sok időbe telt megértenem, hogy neked kell a konfliktus, vagyis sokkal inkább a harc, hogy mindig kell egy meccs, amelynek a végén van egy győztes és egy vesztes. Hogy attól érzed biztonságban magad, ha folyamatosan le tudsz nyomni, nehogy a magasból egyszer csak körülnézzek és rájöjjek, hogy van élet rajtad kívül is. Azt mondják, hogy azok, akik így viselkednek, félnek. Nekem mindig a régi kutyánk jutott eszembe, akit apám a menhelyről hozott el gyerekkoromban, ha nagyon rettegett valamitől, akkor mindig felhúzott ínnyel csaholt, még oda is kapott, ha igazán fenyegetve érezte magát.

 

sosem leszel eleg neki 02

 

Én szerettem volna eloszlatni benned ezeket az érzéseket, de nem engedted, egyszerűen nem engedtél igazán közel, mindig kellett magad előtt tartani egy pajzsot, nehogy megsebezzelek. Olyan pajzs volt ez, ami bántó szavakból, kritikákból, agresszív stílusból, szívet kettészakító mondatokból állt, a másik legyőzésére, megsemmisítésére. Tudom, hogy sokan élnek úgy, hogy a párjuk nem a társuk, a partnerük, hanem inkább olyan számukra, mint egy zsarnoki szülő, akinek folyamatosan meg kell felelni, aki előtt, ha valamit elhibáztak, próbálják titkolni azt, mert félnek a következményektől. Aki előtt nem mernek önmaguk lenni és folyton kívülről vizslatják magukat, hogy vajon a viselkedésük valóban kifogástalan-e a párjuk szemében, sikerült-e felölteni a tökéletes maszkot.

 

sosem leszel eleg neki 03

 

Én azt hittem, hogy nekem is menni fog egy életen át folyamatosan csak próbálkozni azzal, hogy megugorjam az egyre magasabbra kerülő lécet. Ráadásul ez egy olyan tevékenység, ami évtizedekre le tudja kötni az ember figyelmét, egy folyamatos kihívás, amelyben tényleg elhiszed, hogy ha egy kicsivel jobb leszel, akkor elnyered a méltó jutalmadat, igazán szeretni fog, úgy, ahogy vagy. Ha szerencsés vagy azonban, egyszer rájössz, hogy pont ez a játszma lényege, hogy soha ne érhess célba, hiszen akkor győztesnek érezhetnéd magad, neked pedig nem ez a szerep lett kiosztva – és amikor ezt megérted, akkor végre nem fog számítani, hogy milyenné akar tenni a másik, egyszerűen csak az leszel végre, aki vagy. És győztél.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Mindig a pasi a ludas a sztoriban? Vagy a bűnbakgyártó nők?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!