Nem egy olyan embert ismerek, aki párkapcsolatfüggőségben szenved. Egy darab olyan barátnő van, aki be is vallja. A többi reakciója ez: „Hogy én?! Á, dehogy! Simán meglennék egyedül is!” Aha… szóval te melyik táborba tartozol? Tudsz arról, hogy párkapcsolatfüggőségben szenvedsz vagy fel sem tűnik?

 

 

parkapcsolatfuggo 01

Kép: Pixabay.com

 

Nem véletlenül használom a szenvedni szót. Hiszen minden, ami függőség, az betegség. Nem egészséges. Főleg nem a társfüggőség. Hogy is lehetne az „normális”, hogy függsz a társadtól? És itt persze nem olyasmiről van szó, hogy anyagilag, de még csak nem is szexuálisan függsz tőle, és nem is kell feltétlenül, hogy halálosan szerelmes legyél belé és azért. A párkapcsolatfüggő magától a kapcsolat lététől függ. Úgy érzi jól és biztonságban magát, ha van mellette valaki. Utál szingli lenni, nem bír meglenni egyedül, kell neki egy társ. Ezért van az, hogy sokszor olyankor is kapcsolatba bonyolódik, amikor nem szerelmes a másik félbe. De persze létezik olyan, aki nagyon is szerelmes és az ő társfüggősége abban mutatkozik meg, hogy mindig mindent megbocsát, elnéz a kedvesének. És nemcsak azért mert hú, de szereti, hanem sokkal inkább azért, hogy az mellette maradjon. Inkább benyeli a békát, a megcsalást, a pofonokat, az érzelmi terrort, csak ne keljen egyedül lennie. Igen, itt már igencsak betegesnek nevezhető a függősége. Főleg az, amilyen szinten rá van gyógyulva a partnerére. Igényli, hogy foglalkozzon vele, beszélgessenek, csináljanak együtt valamit, egyfajta abajgatásra vágyik. Valahol azt akarja, hogy gondoskodjanak róla. Van ennek fordított esete is, amikor mindenáron gondoskodni akar valakiről (igen, el főleg nőkre jellemző).

 

parkapcsolatfuggo 02

 

Hogy alakul ki a társfüggőség?

 

Hát nem úgy, mint derült égből villámcsapás. A pszichológia szerint főleg azoknál alakul ki, ahol a gyermek sokáig függött szülőtől, tehát anya- vagy apabolond volt. Illetve sok olyan esetnél, ahol azt a mintát láthatta a gyerek, hogy anya csak a családjáért él, mos-főz-takarít, mint egy robot, nem vár cserébe semmit és láthatóan őt ezt teszi boldoggá. Ez pontosan az, amiről az előbb is szó volt.

 

Egy másik ok pedig az alacsony önértékelés lehet. Példának okáért, mikor a nő egy pasit mindenáron megakarja tartani, mert azt hiszi másnak úgysem kell, úgysem állna vele. Az a legcikibb itt, ha egy olyan férfit talál magának, aki ezzel vissza is él és azt mondja „csak én visellek el”, meg hogy „másnak úgy sem kellenél” és ezzel szépen magához is láncolta az önbizalomhiányos nőt, akit tegyük fel korábban már megcsaltak, elhagytak, fél a szakítástól, az egyedülléttől, főleg, ha a kor is közrejátszik, mert tegyük fel, már „nem mai csirke”, akkor végképp törni fogja magát azért, hogy megtartsa partnerét.

 

parkapcsolatfuggo 03

 

Ha már itt tartunk… tulajdonképpen az előbbi is egy jel, hogy azt akarja elérni, hogy másnak szüksége legyen rá. Nem feltétlenül önbizalomrombolással éri el, hanem azzal, hogy folyton tanácsokat ad, olyan szinten kiszolgálja, ellátja párját, hogy az lassan egyedül se tudja bekötni a cipőjét. Eléri, hogy rá utalódjon az illető.

 

Példák arra, ki és hogyan kezeli a társfüggőségét:

 

Viki (27), aki bevallja, hogy tud róla, hogy van

 

„Egyáltalán nem vagyok rá büszke, de legalább bevallom, hogy társfüggő vagyok. Ha elhagyna a vőlegényem, akkor is keresnék valakit csak azért, hogy ne legyek egyedül. Soha nem is voltam. Egyszerűen nem bírom elviselni, nem vagyok szinglinek való. Már attól rosszul vagyok, ha elmegy pár napra, mert olyan a munkája. Nem találom a helyemet, azt sem tudom, mit kellene csinálnom. Én párnak vagyok jó, abban, hogy kiszolgáljak mást. Szeretek szeretni és szeretve lenni. Ez olyan nagy baj? Felőlem aztán néha ki is kacsintgathat, nem számít, ha olykor félremegy, az a lényeg, hogy utána hozzám jön haza. Sok mindent eltűrök tőle, ugyanakkor tudom, hogy ez kölcsönös. Szóval, mi jól meg vagyunk így.”

 

Tökéletesen „jó” példa arra, hogy mindent eltűr, elvisel, szeretetre vágyik, arra, hogy törődjenek vele és ő is mással vagyis jellegzetesen párfüggő. Ráadásul ő tényleg egyik kapcsolatból vándorolt a másikra. Hetek sem teltek el a szakítás között.

 

parkapcsolatfuggo 04

 

Kitti (33), aki nem veszi észre, hogy párkapcsolatfüggő

 

„Mindenhová együtt járunk. Nem megyünk el külön sehova, és nincs is rá igényünk. Szeretünk együtt lenni. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül ne lennék, sőt, nagyon is fel tudom találni magamat egyedül, nincs szükségem pasira ahhoz, hogy jól érezzem magam. Csak hát, ha egyszer most ilyen jól meg vagyunk, akkor minek legyek egyedül, amikor párban is csinálhatok vele azt, amit mondjuk egyedül is csinálnék?”

 

Ő határozottan tagadta, hogy félne az egyedülléttől és a szingliségtől, de azzal a fajta erőlködéssel, amikor valaki inkább magát győzködi. Továbbá hozzá kell tenni, hogy nála is max 2-3 hónap telt el, mire ismét párt talált magának és volt köztük olyan, aki iránt semmit sem érzett, legfeljebb tetszett neki. Nem mellesleg ők tényleg az a kategória, akik még egy év után is, hogy jóformán a mosdóra is együtt járnak…

 

Elhiszem, hogy van olyan, aki nem ismeri fel magán a társfüggőség jegyeit. Vagy tudja, csak nem akar vele szembenézni. Pedig mindenképpen érdemes lenne ezzel foglalkozni, mert hosszú távon mind a két félre nézve káros hatásai lehetnek és személyiségzavart eredményezhetnek. Nem szabad a homokba dugni a fejünket, bármilyen kényelmes megoldás is legyen, mert abba belebetegedhet a lelkünk.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

 Ezeket a női hazugságokat tolerálják a legkevésbé a pasik!

 

Mi történt a kedves párommal, akiből egy irdatlan nagy bunkó lett?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!