Egy percig sem hittem, hogy többet akarsz tőlem. Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, már eleve a találkozásunk is. Én hiszek a szerelem első látásban, de látszott rajtad, hogy te nem. Láttam a szemedben, hogy a ragyogás nem nekem, a lelkemnek, hanem a testemnek szól. Pont az a fajta vagy. Igen, az, amelyik minden erejét latba veti, hogy elvarázsoljon. Megadod nekem a körítést, az álmot, a Disney-t, port hintesz a szemembe és már azt is hiszem, hogy te vagy a valóra vált álom és ez a sírig fog tartani. Csakhogy a fél szemembe jutott a por, a másikkal tisztán láttalak.

 

csak a testem 01

Kép: pinterest.co.uk

 

Olyan volt, mint egy műtét, aminél csak félig vagyok altatásban. Maga voltál a félálom. Tudtam, hogy mibe megyek bele. Nem vagyok hülye, van annyi emberismeretem már, hogy felismerjem a magadfajtát, aki nem képes csak úgy szerelembe esni, mert nem is akar. Te csak a testeket tudod őszinte szerelemmel szeretni, mert egyedül nekik szentelsz figyelmet, nekik adsz esélyt. A léleknek nem.

 

Mégis belementem. Mert tudod, van az a részem, az a hülye énem, amelyik mindig hisz és remél. Amelyik esélyt ad, mert a pozitív gondolkodása és a szerelem utáni vágyai belehajszolja. Hátha. Hátha mégsem vagy az, akinek látlak. Hátha félreismerlek. Hátha belém szeretsz és több leszek számodra, mint egy szép, meghódítandó, kihasználandó test.

 

Már féltem az első alkalom után, hogy le fogsz lépni. Tiltakoztam is magammal, hogy egyszer sem kellene lefeküdni veled. Minek? Nem vagyok én annyira kiéhezve. A testem nem, csak a lelkem. Ezért mentem mégis bele. Úgy szerettelek, hogy tudtam az lesz az egyetlen és utolsó alkalom. Mindent beleadtam, miközben mégis egy jól eldugott kis zugban azt kántálta egy kósza vágy, hogy talán még sem ér véget. Talán most megszeretsz!

 

csak a testem 02

 

Valami történt, mert mégsem hajtottál el, másnap és azután is kerestél. Már kezdtem hinni annak a hülye kis hangnak, hogy mégiscsak lehet közöttünk valami szexen kívül. Hinni akartam neki, akármennyire is viaskodtam magammal. Csak később fogtam fel, hogy a szexualitásommal és nem a lelkemmel kápráztattalak el, pont azért, mert azt hittem búcsúzunk. És utána folyton csak búcsúztam tőled. Minden egyes együtt töltött óra, nap, szex, séta, beszélgetés után úgy voltam vele, úgyis vége lesz. Fura, hogy pont ezt hozta ki belőlem a legjobbat, nem igaz? Élveztem is a veled töltött időt, csak éppen az állandó rettegést és bánatot nem. Hogy mindig előre gyászoltam azt, amit még el sem vesztettem.

 

De mivel te újra és újra kerestél, mindig fellobbant bennem a vágy, mindig ott duruzsolt a hang, hogy „Ember, ez a pasi akar tőled valamit. Talán pont te leszel az, aki megváltoztatja, akiért feladja a csajozós énjét és ő lesz a mesebeli herceg.” Bár az eszem nem, de a szívem hinni akart a hangnak. Így minden ész-érvet kizárva nem hajtottam el, hanem megmaradtam a lelki terrorban. De nem ő terrorizált, hanem én saját magamat. Hiszen ő nem árult zsákba macskát. Max hitegetett. Majd egyszer elutazunk valahova. Majd egyszer mesél magáról bővebben. Majd egyszer megismerkedik a barátaimmal. Majd egyszer én is megismerhetem az övéit. Mindig csak majd egyszer. Ez a finom utalása annak, hogy semmi komolyat nem tervez velem és nem hajlandó beengedni az életébe. Csak az ágyáig tart a hatásköröm.

 

csak a testem 03

 

Mindig csak annyit adott, annyit mondott, amennyiről tudta, hogy megnyugtathat, elhallgatathat. Csontokat dobott az éhező kutyának, hogy végre be fogja és ne vonyítson tovább. Ez voltam én. És sokáig be is értem a konccal, hiszen annyi is elég volt az éhező lelkemnek és a hitemnek, hogy talán van jövőnk. Jó volt ez így nekem, mert addig is úgy éreztem, hogy az enyém. Az én kedvesem.

 

Nem mondom, hogy végig szenvedtem, hiszen mesés perceket szerzett nekem. Sokszor hagytam, hadd mondja, hadd varázsoljon el. Olyankor becsuktam a tisztánlátó szememet és csak azt hagytam nyitva, amelyik tökéletesnek, isteninek látta. Egy párnak hittem magunkat, a csodás jövőről álmodoztam. Beértem azzal, hogy „szeret”, hogy kellek neki (a testem), hogy engem választott. Királynőnek éreztem magamat mellette, akinek látszólag mindent magad, de közben semmit sem. Olykor megsimogatta a lelkemet, mindig tudta hova nyúljon és mit kell mondania, hogy ez a játék tovább tartson.

 

csak a testem 04

 

Elvégre nem volt ez más, mint játék. Ami hosszú hónapokig tartott, majd egyszer csak véget ért. Nem keresett, nem írt. És mikor nagy nehezen sikerült elérnem, közölte, hogy ennyi volt. Nem akar többé találkozni velem. Gálánsan azt hazudta, hogy erről ő tehet, mert egyedül akar lenni, nem azért, mert mást talált helyettem, mert megunta a testemet. Persze a hit itt sem kussolt volna el és azzal hitegetett, hogy biztos megijedt az érzéseitől, hogy ez egy komoly kapcsolat is lehetne. Szembe köptem a hitemet és felképeltem, hogy vegye észre az igazságot, amit mindig is tudtunk és vártunk. Hogy csak a testem kellett neki. Végig tudtam, ahogy azt is, hogy egyszer vége lesz. Mert ő nem az igazi, csak egy állomás, akire szép emlékként tekintek vissza mindennek ellenére. Bár teljesen összetört, de mégis emlékeimben élnek azok a csodás percek, amikor azt hittem igazán van köztünk valami.  De hát, lényegében minden szép álmot a csalódás keserédes érzete követ. Szép volt, de fel kellett ébredni. Az emlék viszont megmarad.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

 

 

Tudtam a beteges vágyairól, de képtelen voltam elhagyni

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!