Három évig voltunk együtt. Az első két évünk volt a legjobb, bár már akkor is kiütköztek olyan problémák, amik a harmadik évben már egyenesen elhatalmasodtak. Nagyon sokáig voltunk se veled-se nélküled viszonyban, míg végül közös elhatározás alapján arra jutottunk: elengedjük egymást. Három év szünet után újra egymásra találtunk és összejöttünk. De nem vagyok biztos abban, hogy jól tettük.

 

 

ujra az exszel 01

Kép: popsugar.co.uk

 

Nem tudom, mennyit számít az, hogy a húszas éveink végén jöttünk össze. Nem gondolnám, hogy sokkal éretlenebbek voltunk akkor, mint most. Az biztos, hogy a szerelemmel és a szenvedéllyel sosem volt probléma közöttünk. Afelől sincs kétségem, hogy akkoriban szeretett és nem mellesleg nagyon jó volt vele a szex.

 

A gond az volt, hogy sokszor több időt töltött együtt a barátaival, mint velem, vagy mikor én is jelen voltam, megjátszotta magát. Ő lett a bunkó-macsó a csinos nővel. Utáltam, hogy rendszeresen leitta magát a sárga földig és úgy kellett hazataxizni vele. Akkoriban még nagyon tervei sem voltak a jövőre nézve. Félbehagyta egyetemi tanulmányait azért, hogy inkább dolgozhasson. Vagy még inkább bulizhasson.

 

Én mindig is házasságra és gyerekre vágytam. Attila meg nem. De mint ahogy a nőknél lenni szokott, abban reménykedtem, hogy ez csak duma és idővel majd benő a feje lágya. Hát egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki megérne, hanem sokkal inkább, mint akinek elmegy az esze. Én szerettem volna utazgatni, világot járni, de neki nem voltak efféle ambíciói, beérte a haverokkal meg legfeljebb a Balatonnal.

 

Bár házasságban és gyerekben gondoltam, előtte szerettem volna karriert is építeni. Ez nála megint csak nem játszott. Csak a buli, a szórakozás, a haverok. Vagyis tiszta pillanataimban úgy tűnt, hogy nem sok közös van bennünk.

 

ujra az exszel 02

 

De ugyanakkor mégis! Mert valami csak összetartott bennünket három évig! Egyrészt nagyon vonzó volt a rosszfiús zsánere, hogy annyira laza, szabad, vagány. Mindenkivel azonnal megtalálta a közös nevezőt. Képes volt egy perc alatt összebarátkozni idegenekkel. Iszonyatosan jó humora és dumája volt, rengeteget nevettem mellette. Mindemellett mindig is helyén van az önbizalma, tudja, hogy jóképű, hogy a lányok döglenek utána és hogy okos. Ugyanis a legszebb az egészben az, hogy néha úgy előadja a hülye barmot, hogy még én is majdnem elhiszem, hogy az, pedig egy elképesztően intelligens és ugyanakkor érzékeny ember!

 

Olykor szex után vagy mikor kettesben voltunk, fantasztikusan jót beszélgettünk az élet nagy dolgairól, a szerelemről, a zenéről, mindenről. Attila tele volt érzésekkel. Nem a csöpögősen romantikus, hanem az, aki gitározott nekem. Vicces figurákat rajzolt, ha szomorú voltam. Kérés nélkül segített, ha valami elromlott nálam vagy bármi bajom volt. Világ életében döbbenetesen jólelkű volt. Gyakran mesélt el olyan dolgokat magáról vagy a múltjáról, amiről tudom, hogy soha másnak nem mondta el.

Ezért nem értettem, hogy miért voltak olyan heves veszekedéseink, miért nem sikerült jól kijönnünk egymással. Csak mert ennyire ellentétes értékrendszerünk volt? Ha nem egyeznek az alapelvárások, alapeszmék egy kapcsolatban, már nincs is jövőnk? Akkoriban úgy tűnt, ezért a sokadik veszekedés és békülős szex után megbeszéltük: jobb lesz, ha elválunk. Mindketten más életre vágytunk és úgy tűnt, nem adhatjuk meg egymásnak azt, amiről a másik álmodozik. Mivel nem tudtunk kompromisszumot kötni, egyikünk sem engedett az elképzeléseiből, nem raboltuk tovább egymás idejét.

 

ujra az exszel 03

 

Persze nagyon fájt a szakítás és megsirattam. Teljes gőzzel a munkámra koncentráltam és egy idő után ismerkedni is kezdtem. Hosszabb-rövidebb ideig voltak kapcsolataim. Azonban fél évvel ezelőtt úgy hozta a sors, hogy újra összefutottam Attilával. Addig egy szót sem váltottunk egymással. Teljesen már ember volt. Mint akit kicseréltek. Leültünk kávézni és elmesélte, hogy befejezte az egyetemet, már el is helyezkedett a szakmájában, mint mérnök. Már nem a bulikból meg a haverokból áll az élete. Azt mondta, nagyon inspiráló hatással voltam rá, hogy csak később látta be, hogy sok mindenben volt igazam, amiért nagyon hálás. Persze felemlegettük a régi szép emlékeket is.

 

Elárulta, hogy neki is voltak kapcsolatai, de egyik sem volt az igazi. Nagyon sajnálta, hogy szakítottunk. Már akkor éreztem, hogy szeretne valamit, mert megjegyezte, hogy: , én azóta más ember lettem, megkomolyodtam. Felnevettem, hogy hiszem, ha látom és akkor komoly képet vágva azt felelte: bebizonyítom.

 

Úgy váltunk el, hogy telefonszámot cseréltünk, és aznap bejelöltük egymást Facebookon. Újra. Beszélgetni kezdtünk és egy hét múlva már újra össze is jöttünk. Igen, megváltozott, ez kétségkívül igaz. Még a lakása is tisztább, otthonosabb lett. Felelősségteljes beosztásban van és tényleg érettebbnek tűnik. A szex is még mindig ugyanolyan jó vele. De valahogy… bizonytalan vagyok. Egyrészt kicsit hiányolom a rosszfiús személyiségét, megszoktam, a laza, bohóckodós énjét, ami most háttérbe szorult. Másrészt továbbra sem vágyik családra, - bár nemrég azt mondta, hogy időt kér – ellenben felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Vajon jó ötlet volt újra összejönni? Mi lesz, ha megint csak az időt húzom vele és három év múlva újra szakítunk? Igen, változott, de fog tudni még változni, és lehet azaz ember, akire én vágyom?

 

Minek jöttem vele egyáltalán össze? Mert már ismertem és biztonságosabbnak tűnt, mint megint egy idegennel próbálkozni? Nosztalgikus okokból? Tudtam, hogy bizonyos dolgok nagyon jók voltak vele? Adni akartam egy második esélyt, mert hiszek abban, hogy ezúttal minden más lesz? Valahol mindegyikre igennel tudnék felelni. De nem tudom, meddig kellene mellette maradnom. Mikor derül ki, hogy képtelen ennél jobban megváltozni? Talán még három év kell neki, de nekem nincs időm ennyit várni rá. Nem is akarok. Lehet, hogy hiba volt újra összejönni vele.

 

Lídia történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Az igaz szerelemhez időre van szükség, nem alakul ki egyik napról a másikra!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!