Nem azért üzenem, mert olyan hatalmas az egóm vagy mert akkora istennő vagyok. Hanem mert egyszerűen tény. Túl jó voltam hozzá. Számos olyan dolog felett szemet hunytam, ami fölött más nő biztos nem fog. Igen, lehet én voltam a hülye, mert szerettem. Ezért nő létemre én igyekeztem a tenyeremen hordozni. Aranyélete volt mellettem. Ezért is vagyok biztos abban, hogy nagyot fog koppanni a következő nője mellett. Ha lesz neki egyáltalán.

 

 

sajnalni fogod mit veszitettel 01

Kép: noseasmaje.com

 

Hat évet pazaroltam rá. Nem mondom, hogy teljesen felesleges volt, hiszen voltak csodálatos, szép pillanataink. Nem tagadom a kellemes emlékeket, azt a sok jót, amit kaptam tőle. Ám azt sem tagadhatom, amit nem kaptam. Illetve kaptam, csak éppen szar volt. Merthogy egyik kezével adott, a másikkal elvett.

 

Azért érzem valahol pazarlásnak, mert már évek óta tengődtünk, hánykolódtunk a csónakban, amit egyedül próbáltam uralni. Tudtam a lelkem legmélyén, hogy a végéhez közelítünk, csak éppen nem akartam róla tudomást venni. De tessék, előbb-utóbb mindig el jön az a pillanat, amikor nincs tovább. Mikor az mond búcsút, aki a legjobban ágált ellene.

 

Türelmesen vártam arra, hogy egyszer megkéri a kezem vagy azt mondja, szeretne családot alapítani. Türelmesen vártam arra, elmenjünk együtt valahová, hogy egy kicsit romantikázzunk. Amíg én egyre csak vártam arra, hogy vágyaim megvalósuljanak, ő inkább a határaimat feszegette. Mit szólok a semmihez. A sok nemleges válaszhoz. Mit csinálok, mikor részegen vagy beszívva jön haza. Mit mondok arra, hogy többet van a barátaival, mint velem. Mit reagálok arra, hogy megint képtelen volt bármit is megtenni azok közül, amiket kértem tőle. Milyen fejem lesz akkor, amikor féltékenykedik. Hogyan fogom kezelni azt, hogy folyton határokat szab nekem. Ő nem kíváncsi az én barátaimra, rokonaimra, de én legyek az övéire.

 

sajnalni fogod mit veszitettel 02

 

Mindig elfelejtette, hogy igazából csak én voltam neki. Nekem öntötte ki igazán a szívét. Én voltam a bizalmasa, a szeretője, a legjobb barátja. Az utolsó mentsvára. Hogy amikor bizonytalan volt, tanácsra, segítségre volt szüksége, mindig hozzám jött. Én voltam az anyja és a soha el nem vett felesége. Ő maga mondta, hogy csak rám számíthat, egyedül bennem bízik és tudja, mennyi mindent elviselek vele kapcsolatban. Tudta, hogy senki más nem férne meg mellette. Ezt nem csak úgy mondta, mert olyan szépen hangzott, hanem így is volt. Csak éppen időről-időre elfelejtette. Vagy pont, hogy ezzel élt vissza? Én voltam lelke menedéke, akihez bármikor, bármilyen körülmény között hazatérhetett? De az már lényegtelen, hogy az a menedék egy érző, dobogó szív? Vagyis úgy trambulinozott az érzéseimen éveken át, hogy azt gondolta: ennyit simán kibír, hiszen erre tervezték?

 

Ahogy kikerültem a sötét várból, amiben mellette éltem, beláttam, mennyire egyoldalú volt a kapcsolatunk. Én mindig csak adtam, ő pedig az utóbbi években már alig adott valamit. Természetessé vált számára a jelenlétem. Úgy gondolta, hogyha ez a bolond nő szeret és elvisel engem, akkor hat év után már biztos nem lép le. Akkor meg miért ne élnék vissza a helyzetemmel?

 

sajnalni fogod mit veszitettel 03

 

Végül is, igaza van. Ki kell használni az olyan hülye, önértékeléssel küzdő, szerelmes nőket, mint amilyen én is voltam. Hiszen önként és dalolva teszik, amit tesznek. Ők többségében beszámíthatók, de ez nem mondható el azokról, akik kihasználják őket. Hiszen az én exem is súlyos önbizalomhiánnyal küzdött, amit nárcizmussal takargatott, meg azzal, hogy sokszor pszichopata módjára viselkedett. Tűrtem, hogy megalázzon, lelkiismeret-furdalást okozzon, hogy nekem lett volna okom a sértődésre, de mégis ő hisztizett be és őt kellett kiengesztelni. Nem tudom, hol talál még egy olyan nőt, aki belemegy a kis játékaiba, és aki nem a magánytól félelmében marad mellette, hanem szerelemből. Merthogy én szerettem azt a sötét, beteg lelkét.

 

sajnalni fogod mit veszitettel 04

 

De mégis eljött a pillanat, mikor azt mondtam, nincs tovább. Nem tudom tovább tűrni, elviselni, amit csinál. Akkor már minden idegszálam ki volt. Ráébredtem arra, hogy sosem fog megváltozni a kedvemért, hogy én mindig csak az ő gumiszobája leszek, ahol szétcsaphatja magát. Búcsút intettem neki. Mikor kiléptem a kapun, úgy éreztem magamat, mint a foglyok. Végre szabad vagyok. Nem bánatomban sírtam, hanem örömömben. Egyedül azt sajnáltam, hogy túl sokára hoztam meg ezt a döntést.

 

 

Aki átélt egy ennyire sötét kapcsolatot, az tudja, miről beszélek. Tanultam ebből a történetből. Visszanyertem az önbecsülésemet, és tisztelem, szeretem magamat annyira, hogy még egyszer bele ne menjek egy ilyen kihasználó kapcsolatba. Talán ha nem változik meg, nem torzul el annyira a személyisége, most is együtt lennénk. Ám nem így történt. Azt remélem, hogy ő is sajnálja, hogy nem látta be, hogy egy kincs vagyok, amit eltékozolt. Hiszen mindig ez történik. Előbb vagy utóbb az emberek belátják, mit rontottak el, mit veszítettek el. Csak idő kérdése.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Tudom, hogy csak a testem kellett!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!