Tisztelet a kivételnek. Hiszek az unikornisokban, ezért tudom, hogy vannak még udvarlós pasik. Valahol a nagyvilágban. De emlékszel rá, nagy homályosan, milyen is az, mikor udvarolnak neked? Tudod, egy kis csoki, virág, bókolgatás, hosszú séták, elejtett célzások. Dereng valami? Tudod, amikor érzed az újdonság varázsát, hogy ennek a pasinak nagyon kellesz és teper érted. Nem rémlik? Az sajnos szomorú, mert azt jelenti, hogy régen udvarolhattak neked, és talán azért, mert már abban az érában vagyunk, ahol kihalt az udvarlás szokása.

udvarlolnak pasik 01

 

Kép: freepik.com

 

Szerencsés kivételnek mondhatom magam, mert nekem még udvaroltak. Hála az égnek a páromat még úgy nevelték vagy legalábbis magára szedte ezt a szép szokást. Meg volt a több hetes udvarlás, szép lassan tipegtünk előre, amitől mindig pillangók repkedtek a gyomromban. Nem is az ajándék volt a lényeg, hanem a szándék, az üzenet, amit az ajándék, az apró figyelmesség közvetített. A romantikán van a hangsúly, a meghittségen.

 

Mindig is szerettem a ponyvákban azokat a részeket, ahol az úr, a király meg az anyám tyúkja ajándékokkal halmozta el a kiszemeltjét, hosszas sétákra – amolyan középkori vagy Jane Austen korabeli randikra – invitálta szíve hölgyét. Meghívta udvarába, otthonába vacsorázni, hogy litániákat intézzen a szeme szépségéről, az eszéről meg a bütykéről. Egyszóval meg volt a körítés, a kérlelés, a hódító fázis, mikor érezhette a nő, hogy „de kellek ennek a fa**inak.” És ez bitang jó érzés. Mikor megy a célozgatás mi mindent tenne vele vagy tehetnének együtt, de egyelőre nem teszi…

 

Erre tessék, ez a szép szokás mára jóformán kihalt, pedig majdnem biztos vagyok abban, hogy sok nő vágyik rá és igénye lenne rá. Nem feltétlenül azért, mert ettől nő az önbizalma, hogy körbe van dongva. Sokkal inkább azért, mert ez egy szertartás. Olyan, mint egy mágikus rítus, mikor próbálnak bennünket elvarázsolni. 

 

udvarlolnak pasik 02

 

Én már nem ismerkedem, de attól még van szemem és rendszeresen hallom a környezetemben a hölgyektől, hogy milyen pasikkal futnak össze.

 

Ma már így fest egy bók: „Jó a segged.” vagy „Ha meghívlak egy italra, utána eljössz velem?” Ez a gáz réteg. A bunkó, tapló és egoista kategória, amelyik nagyon nagyra van magával és azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, elég csettinteni és ugrik nekik egy nő. Persze régen is voltak egyéjszakás kalandok, és ha csak nem fizettek a nőnek, még ott is ment legalább egy kis tisztességes fűzés. Ma már a pasik egy része azt hiszi, minden nő megvehető és kitudja miért, egyesek azt hiszik, hogy „erre van igényük”. Összecserélik az erős, határozott férfit a tahó macsóval.

 

Ha pedig nem egy ilyet fogsz ki, mint az előbbi, akkor marad a köztes kategória, amelyik elhív esetleg egy randira, majd azután elvárja, hogy rögtön menjetek is ágyba. Nem teketóriáznak, nem kezdődik meg az udvarlási fázis. Kerek-perec elmondja, mit akar a kapcsolattól, tőled vagy legalábbis valamilyen formában az értésedre adja, hogy rátérhettek a lényegre. Némelyikük konkrétan le is beszéli róla a nőt azzal, hogy: „Szerintem hagyjuk a felesleges a köröket, te tetszel nekem és én is neked, szóval mi lenne, ha hanyagolnánk a potya köröket és a lényegre térnénk?” Nem vicc, többen mesélték, hogy volt, aki ezt így adta elő.

 

udvarlolnak pasik 03

 

Az meg még rosszabb, ha el sem hív randira csak ebben a felgyorsult, ultramodern világban rád ír társkeresőn, Facebookon vagy akárhol, hogy ugorj már át egy kis szexre…

 

De miért? Miért érzik azt, hogy felesleges az udvarlás? Egyáltalán mikor tűnt el? Ki tehet róla, mi lehet az oka?

 

Egyszerűen más időket élünk. Tipikus generációs probléma. A szülők, az apák már nem sulykolják bele a gyerekbe, hogy miként illik meghódítani egy nőt. Majd megoldja. Az iskolában sem tanítják illemórán vagy bárhol, hogy mikre érdemes odafigyelni. Egyszerűen sehol sem szedhetik magukra azt a tudást, de az igazság az, hogy talán nem is akarják… elkényelmesedtek.

 

Mert ma már szinte mindent szabad. Lehet ismerkedni online, nincsenek formalitások, bárkit el lehet csak úgy hívni. Ha pedig nem jön össze, nemet mond a nő, annyi baj legyen, van belőle ezer másik…

 

udvarlolnak pasik 04

 

Talán vannak, akik igenis tudnak udvarolni, csak nem akarnak. Van egy korábbi rossz tapasztalatuk, csalódásuk, ami után hímsoviniszták lettek és úgy vannak vele, „csesszék meg, én biztos nem udvarolok egyetlen nőnek sem”. De ha már itt tartunk, igen, sok olyan pasi is van, aki még mindig számba se veszi a nőket, ellenben magukat túl sokra tartják és ezek az egobajnokok nem fognak lealacsonyodni és puncsolni egy nőnek… sőt, biztos léteznek olyanok is, akik azért nem teszik, mert félnek el elutasítástól. Mint említettem, ma már rengeteg a kényelmes férfi, vagyis nincs bennük elég kitartás egy hódító hadjáratra.

 

Úgyhogy elég szépen meg vagyunk lőve. Kétségtelenül vannak még régi vágású férfiak, de kihaló félben, és ha van nő, akinek van egy kis esze már lestoppolta magának az ilyen pasit. Ugyanis ezekből lesznek a jó kapcsolatok, ahol van elég idő egymás megismerésére, idő arra, hogy szárba szökkenjenek az érzelmek. Sokat fejlődhetnének a kapcsolatok, ha a többi pasi hajlandó volna gyakorolni az udvarlás művészetét.

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Így randizz 30 felett!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!