Éveken át gyűjtöttem a skalpokat. Belegondolni is rossz hány meg hány nő szívét törtem össze. Néha még most is szégyellem magam, mit összehazudtam nekik, hogy mennyire gerinctelenül bántam velük. Meg egyáltalán azt, hogy voltam képes annyi nővel lefeküdni. Milyen beteg dolog ez? De mentségemre szolgáljon, hogy nem voltam önmagam és hogy most már bánom, hogy korábban annyira elszaladt velem a ló.

 

 

trofeavadasz 01

Kép: flickr.com

 

Egyet biztosra mondhatok: nem vagyunk gonoszok. És nem is vagyunk gyárilag ilyenek. Nem másra akarom kenni azt, miért válunk gazemberekké, de az életkörülményeink igenis hozzájárulnak. Nálam például tuti azt tette be legelőször a kaput, hogy az anyám lelépett és ott hagyott apámmal. Nekem ennyi elég is volt, hogy kialakuljon bennem a nők iránti ellenszenv és apám is igyekezett megerősíteni bennem a „Ne sírj fiam egy ilyen büdös kurva után, mert nem érdemli meg.” és hasonló kijelentéseivel.

 

Utána az sem segített, hogy a lányok sokszor kicsúfoltak az alsó tagozatban, mert pufirizsa voltam. Persze az a legrosszabb, amikor gimiben ezt álmaink nője teszi meg. Nyilvánosan, úgy, hogy utána mindenki rajtam röhögött érettségiig. De ismerek olyat, ami azért lett trófeavadász, mert elhagyta a nagy szerelme, a másikat meg megcsalta. Lényeg, hogy sosem magunktól válunk azzá. Nem ok nélkül lesz ez a „hobbink”. Bár kétségkívül akad egy-két komoly mentális problémákkal küzdő férfi, akit igencsak az ösztön és a vágy, hogy minél több nőt döntsön meg. De még a szexuálisan aberráltak okai is visszavezethetők valamiféle lelki sérülésre, miért nem tudnak parancsolni a farkuknak.

 

Én pedig a fősulin lefogytam és mondhatni kikupáltam magam. Iszonyat jó érzés volt a srácoktól meg a csajoktól bezsebelni a bókokat. Hirtelen már mindenki észrevett, velem akartak lógni, a csajok meg járni. Hihetetlen volt, hogy korábban undorodtak tőlem, azután már csorgatták rám a nyálukat. Be is figyelt pár potya szex. Tetszett, hogy ilyen kötetlenül és könnyedén megy. Csak szex és semmi más. Akkor kezdtem el gyakorolni a hódítást. Hamar rájöttem, mit kell nekik mondani ahhoz, hogy széttegyék a lábaikat vagy bekapják. Már-már szörnyen ostobának hittem a nőket, hogy képesek bevenni azt a sok maszlagot, amit előadok, hogy milyen romantikus, érzőlélek vagyok, hogy szeretek beszélgetni, sétálni a Margit-szigeten és azt a nőt keresem, aki boldoggá értékeli mindezt.

 

 

trofeavadasz 02

 

Harminchárom éves koromig a legváltozatosabb módokon tettem lóvá a csajokat és őszintén megmondom, negyvenig számoltam őket, de utána már nem, hogy hányan voltak meg. Igaz, volt, aki egynél többször is, de ritkán feküdtem le valakivel háromszor vagy négyszer. A legtöbbször utána hívogattak meg írogattak, hogy találkozzunk már, miért tűntem el és olyan is volt, aki mindjárt szerelmet vallott. Vissza sem hívtam őket. Ha valamelyikkel összefutottam, akkor egyszerűen a szemébe mondtam, hogy csak meg akartam dugni vagy hogy meggondoltam magamat és mégsem kell. Hogy ő a hibás, amiért többet képzelt. Igen, volt, amelyik elhordott mindenfélének, de nem érdekelt. Ahhoz túlságosan önelégült voltam, túl jót szórakoztam rajtuk.

 

Úgy voltam vele, kell a hóhérnak barátnő. Minek korlátozzam magam, mikor bárkit megkaphatok? Meg nekem senki ne dirigáljon, ne szóljon bele az életembe és otthon melegét őrző konyhatündér sem kell. A nők arra valók, hogy kielégítsék testi vágyaimat, ennyi. Bár harminc felett azt vettem észre, egyre többször van bennem üresség-érzet. Mintha valami hiányozna. A haverjaim, akik között ugyancsak akadtak trófeagyűjtők, valósággal megtértek. Elkezdtek komoly kapcsolatban élni, és valamelyik meg is házasodott, később gyereke is született. Borzalmas volt. Azzal jöttek, hogy szerelmesek meg hogy ideje már megállapodniuk. Kész agyrém volt. Azt mondták, majd velem is megtörténik és idővel másképp fogom látni a dolgokat. Mondtam is, hogy bekaphatják, soha!

 

Aztán harmincöt évesen megismertem Nikit. Szokásomhoz híven egy bárban vadászgattam és fel akarta szedni. Ő viszont azonnal átlátott rajtam. Nem volt ostoba és ez tetszett meg benne. Fogalmam sincs miért, de küzdeni kezdtem érte, hogy megkapjam. Bárki mást megkaphattam volna, de úgy éreztem, ha őt nem szerzem meg, akkor semmit sem érnek az eddigi hódításaim. Úgy képzeltem, ő lesz a gyűjteményem éke. Nála nem jöttek be a tipikus szövegek és húzások. Heteken át csak elutasított. Viszont ezalatt az idő alatt volt időm megismerni és azt is mondhatnám, összebarátkozunk. A bugyijába meg az ágyába nem engedett be, de az életébe igen. Meséltem neki a hódításaimról, az exeimről, és persze mindjárt megkaptam, hogy érzelmileg fogyatékos vagyok meg egy világi szemétláda, aki sok-sok nő életét tettem tönkre. Néha kifejezetten elkapott a lelkifurdalás miatta és ez nem tetszett. Nem vallott rám. Zavart, hogy rosszat gondol rólam ezért igyekeztem bebizonyítani, hogy tudok jó fiú is lenni. Egy idő után már nem is hajtottam rá másra. Nekem csak Niki kellett.

 

trofeavadasz 03

 

Egyszer végül megkérdezte: Mi történne azután, hogy megfektetnél? „Másnap eltűnnél, mint a többinél?” Utána azt mondta, hogy ő csak úgy nem fog velem lefeküdni, mert ő partnert akar. Csak akkor lehet közöttünk bármi is, ha a pasija leszek. De igazán.

Nem is kerestem pár napig. Hülyeségnek tűnt. Miért kössem le magam? Miért legyek egyhez hűséges, mikor akár minden nap mással lehetek? De valamiért mégis vonzott. Akartam őt. Úgy gondoltam, megígérem neki, hogy nem töröm össze, megfektetem és utána lelépek. Meg lesz a trófea.

 

Minden így is történt, csak arra nem számítottam, hogy leragadok nála. Mert utána nem vágytam másik nőre. Elment a kedvem a vadászgatástól. Majdnem tíz éven keresztül agyba-főbe dugtam a nőket és végül megelégeltem. Úgy hiszem, egyszer minden trófeagyűjtő eljut erre a pontra. Hogy elég. Talán mert ezt súgja az ösztön. Azt nem mondom, hogy ez később nem jön vissza, ismerek olyat, aki negyven fölött újra kezdte egy pocsék házasság után. Valóban, semmire sincs garancia, de az biztos, hogy nem vagyunk gonoszak és hogy egyszer mindannyian letesszük a puskát.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Nem minden pasi fél az elköteleződéstől! Én feleségre és házasságra vágyom!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!