Kereskedelmi dolgozóként és magánemberként mindkét oldalról van „szerencsém” megvizsgálni a vasárnapi bolt nyitva tartás ügyét.

IMG 8002

Magánemberként egyfajta szabadságot nyújt, hogy mostantól megint bármelyik nap be tudok vásárolni. De szeretek egyáltalán vásárolni? Amikor betérek egy hipermarketbe, tegyük fel csak vacsorára vásárolni valamit, akkor az esetek többségében sokkal több minden landol végül a kosaramban, mint azt előzetesen terveztem. A mindenhonnan támadó marketing trükkök elől egyszerűen nincs menekvés. Itt persze nem arról van szó, hogy minden „akciósnak” titulált terméket megveszek, csak azért mert akciós, hanem például a kihelyezésekből adódó pénzköltésről. Természetesen mehetek vásárolni minimális pénzzel, hogy egyáltalán ne költekezzem magam túl, de mivel csak hozzávetőlegesen tudok kalkulálni, így biztonság esetére mindig többet viszek magammal, hogy ne legyen gond a pénztárnál. Sajnos az elrendezésből kifolyólag teljesen véletlenül szinte az egész áruházat be kell járnom ahhoz, hogy be tudjak vásárolni egy pofon egyszerű vacsorához, és ezen az úton minden szépet és jót látok, amiknek hirtelen tök nagy szükségét érzem. Tudom, mert látom, hogy még az olyan emberek is megengednek maguknak felesleges dolgokat, akiknek nem túl nagy a havi keresetük. Megveszik maguknak az amúgy felső árkategóriás, szavatossági idejük végéhez közelítő termékeket a világító sárga címkén feltüntetett 30 vagy 50%-os árleszállítás miatt, pedig jobb árakon is hozzájuthatnának, csak kevésbé neves társaikhoz. Mindent összevetve, a vasárnapi nyitva tartással csak még egy nappal többet kaptam arra, hogy költhessem a pénzem. Nem örülök neki…

IMG 8003

A kereskedelmi dolgozók szemszögéből megvizsgálva a témát, azt kell mondjam, kicsit túl van dramatizálva a helyzet. Az persze tény, hogy a vasárnapok fix pihenők voltak az utóbbi egy évben, de szabad hétvége eddig és ezek után is csak egy jár. Nekem nincs gyerekem, így tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy mikorra esnek a pihenőnapjaim. Ennél sokkal jobban zavar az, hogy egy hónapban (ha nincs szabadságom beírva) jobb esetben maximum kétszer van olyan, hogy egymást követő két nap nem kell mennem dolgozni. Egy nap pedig nem sok mindenre elég, ha egy kicsit be szeretnénk pótolni az elmaradt házimunkát, valami programot és még pihenést is be akarunk iktatni. Ha gyerek is van a képben, akkor nyilván rosszabb a helyzet, mert az ilyen családok esetében csak a hétvége jöhet szóba közös időtöltés szempontjából, amitől most meg lettek fosztva. A legbosszantóbb pedig az, hogy a vasárnapi bevásárlás lehetősége a közelébe sem ér a családi együttlét fontosságához. Ugyanakkor az is tény, hogy egy munkavállaló nem lesz minden egyes vasárnapra beosztva, csak ha nagyon magára haragította a főnökét.

Azt gondolom, nem jelentett olyan hatalmas problémát, hogy zárva voltak a boltok vasárnap, sokkal nagyobb kárt okoz az, hogy nyitva tartanak. Nem tagadom, néha én is kívántam azt az utóbbi egy évben, hogy bárcsak nyitva lenne egy közeli hipermarket vasárnap, mert vennék valami nassolnivalót, ezt-azt az esti filmnézéshez, de mégis túléltem a dolgot.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!