tisztelni és megbecsülni

Az, hogy nem voltál jó barát, az korántsem fedné le azt, hogy jutottunk el idáig. Te nemhogy jó barát nem voltál, de valószínűleg barát sem. Most már látom, te sosem a barátot láttad bennem, hanem a pénztárcát, a szolgát, a lábtörlőt. Mindennek néztél engem, csak annak, nem ami igazán voltam. Anyád helyett anyád, vagy ha úgy tetszik: testvéred helyett a testvéred. Hosszú idő kellett, de belátom: talán soha nem tiszteltél és nem becsültél engem.

változás

Érdekes történetnek voltam tanúja az egyik bevásárlóközpontban két pénztárosnő között. Mint kiderült, mindkettőnek huszonegy-két éves egyetemista lánya volt. Manapság minden nap valami érdekes történetbe futok bele. Nem olyan nehéz. A világ megváltozott az emberek idegesebbek sokkal türelmetlenebbek. Szerintem mindenkinek lenne egy- egy jó story-ja az elmúlt pár hónapból.

Hova lett az idő

Három hét nem tűnik soknak. Olyan értelmezésben biztos nem, hogy amikor aktívan cselekszünk és tudjuk milyen terv szerint haladjunk. Mert olyankor bámulatos módon pörögnek azok az órák és csak a legalapvetőbb teendőinkre jut idő, mint a fürdés, evés, alvás, kicsi Facebook görgetése, esetleg egy cikk elolvasása.

 társadalom

 

Gyerekkorunk óta azt plántálják belénk: a szabályokat be kell tartani. Azt kell tenni, amit a szüleink mondanak. (Tiszta sor.) Az iskolában azt kell tenni, amit a tanár mond. A munkahelyünkön is hallgassunk, mert a főnök szava szent. Mindenütt alkalmazkodjunk, mert az a kulcsa a sikernek. Közben ott vannak a kisebb szabályok…

TikTok

Igen, jól látod, mindig van valami, amire rá lehet kattanni, függni. Most éppen a TikTok ilyen, aminek a népszerűsége a járvány alatt, robbanásszerűen megnőtt. Ezért hallod most te is mindenkitől azt, hogy a tiktoktiktoktiktok, mintha beragadt volna a lemez vagy végleg megháborodtak volna az emberek. De nemcsak a fiatalok, a sztárok, a celebek, a különböző világmárkák is bevették már rá  magukat.

magányos emberek

Azokra a magányos öregekre gondolok, akiknek a családja, az unokája távol él, akár külföldön ragadt és nem rohanhatnak haza segíteni. Vagy azokra, a szinglikre, akiknek nincs családjuk, netán ugyancsak távol élnek, és talán még csak barátaik sincsenek. Ki törődik azoknak a fiataloknak a lelkével, akiknek nincsenek szüleik? Család és barátok nélkül pokolian nehéz elviselni ezt a mostani helyzetet. Gondol rájuk valaki, vagy tényleg mindenki most csak a maga irháját menti?