Tisztelet a kivételnek. Ugyanis hála az égnek vannak, akik képesek még igényesen megfogalmazni a véleményüket. Soha nem az jelenti a probléma, a kellemetlenség forrását, hogy valaki kinyilvánítja a véleményét, hanem az: ahogy teszi. Korábban is létező probléma volt a kommentkultúra hiánya, de manapság már egyenesen háborús övezetté válik egy-egy közösségi oldal vagy poszt.

 

 

kommentkultura 01

kép: freepik

 

Talán neked is feltűnt, hogy manapság villámgyorsan elharapóznak a viták egy-egy poszt alatt. Eddig is előfordult, de manapság szabályosan gyilkolják egymást az emberek és vérre menő szócsatákat vívnak, mintha az életük múlna rajta. Természetesen ez nagyban függ a témától is, hiszen jól tudjuk: bizonyos témák bicskanyitogatónak számítanak. Ehhez nem is kell vallási, politikai vagy gazdasági témának lennie. Egy sima párkapcsolati, gyerekkel, szexszel kapcsolatos cikknél is már megy az anyázás. Mondani sem kell: férfiak és nők körében egyaránt. Manapság egyre kevésbé folytatnak az olvasók színvonalas vitát, aminek lenne valamiféle pozitív kimenetele vagy egyáltalán értelme. Egyszerűen torokra mennek, fröcsögnek és addig szívják a másik vérét, amíg az ki nem száll a beszélgetésből.

 

Kétségkívül ez lehet manapság a feszültséglevezetés egyik módszere. Be kell látni, a járvány kitörése óta nem túl rózsás az életünk. Itt egy fenyegető vírus, különböző korlátozásoknak és szabályoknak kell eleget tennünk. Sokan elveszítették a munkahelyüket vagy otthonról dolgoznak. Bizonytalan a helyzetük, az életük. Tehát idén igencsak megnőtt a stresszforrás az életünkben. Meg egyesek számára sajnos az idő is. Éppen ezért hol máshol élnék ki magunkat, ha nem a virtuális világban?

 

Az se piskóta, ahogy az emberek beszélnek egymással egy-egy bejegyzés alatt. Elég két-három megjegyzés és már hanyagolják is a témát, majd átváltanak személyeskedésbe. De sokan előbb lefikázzák a cikket…

 

kommentkultura 02

 

Hangsúlyozom: nem az a baj, hogy valaki kifejti a véleményét. Még csak nem is az, hogy a cikkírók mind nebántsvirágok és nem bírják a kritikát. De ha már valaki azt írja: „Szar ez a cikk”, nem lehetne esetleg meg is indokolni, miért? Már, aki eljut odáig, hogy elolvassa, mert a nagy kedvencem az, hogy „Olyan szar, hogy el se olvasom” vagy „El se olvastam, mert baromságnak tűnik”. Illetve ott van még az „Elolvastam az első mondatot, de annyi elég is volt.” Tehát: ezekből feltételezhető, hogy az illető el sem olvasta a cikket. Ez már önmagában is kellemetlen az íróra nézve, hiszen: el se olvasták, de leszarozták a munkáját és még csak azt sem tudja, mitől olyan rossz. Másfelől, akik ilyen dumákat sütögetnek el, ők indítványozzák a legnagyobb háborút a cikkel kapcsolatban és ki is szokott derülni: fogalma sincs, miről szól, csak vaktában lövöldözik.

 

De említést kell tenni azokról, akik olyanokat írnak:

 

 

„Mit keres az idővonalamon ez a szar? Én nem iratkoztam fel rá!” Üdv a Rejtélyek Házában. Meglehet, hogy egy gyenge pillanatában az ember mégis csak belájkolta, bekövette ezt a „szart” vagy egy ismerőse osztotta meg a cikket és jelenik meg a hírfolyamában. Érdemes lenne ezeket előbb szemügyre venni, mielőtt a klaviatúrán tölti ki a mérgét… vagy tényleg a házi manók a szórakoznak vele…

„Mennyi barom van, aki elhiszi/elolvassa ezt a sok szarságot!”

 

Az ilyen típusú kommentelő szokott az lenni, aki leírja a cikkel kapcsolatos véleményét úgy, hogy el sem olvasta. Több kutatásból is kiderült, hogy az emberek sokszor csak a címet olvassák el vagy a képet nézik meg és az alapján alkotnak véleményt. Egyeseknek úgy fest, már ennyi is elég ahhoz, hogy teljes körű, jól megalapozott véleményt alkossanak.

 

Illetve igazán szeretetreméltó kommentek azok, ahol rögtön lebirkázzák az emberek és megállapítást nyer, hogy kamu a cikk. Hirtelen mindenből szakértő válik és rendkívül kompetensek tűnik a témában. (Tisztelet a kivételnek, aki valóban az és nem önjelölt orvos, pszichiáter, ügyvéd…)

 

„Régebben ez egy jó oldal volt, de ma már csak szemetet olvasni itt!”

 

Minden cikkíró más. Nemcsak szakmai tekintetben, hanem stílus terén is. Az egyik olvasónak bejön, ahogy ír, a másiknak nem. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem vagyunk droidok. Emberek vagyunk, minket is érhetnek magánéleti nehézségek, ami olykor meglátszik az íráson. Ez bárhol, bárkivel előfordulhat, nemcsak az online magazinoknál, hanem reggel a kávézóban is, amikor a pultos épp nem tud fülig érő mosollyal rád nézni.

 

kommentkultura 03

 

„Miért kell mindig ugyanarról írni? Nem unjátok?”

 

Persze, biztos előfordul, hogy ütközés van az oldalak között. Főleg, ha éppen egy aktuális téma pörög. De azért ez igazán bocsánatos bűn, hogy az ország összes oldala nem egyeztet előbb, hogy ki és mit fog másnap posztolni. Másrészt nem mindenki követi be az összes női vagy életmód oldalt, ezért meglehet, hogy épp az aktuális oldalon fog valami újat, izgalmasat találni. Egy témát pedig többször, más szemszögből is fel lehet dolgozni, ami érdekes lehet mások számára.

 

 

„Inkább arról kellene írnotok…”

 

Ez már alakul… csak még egy kicsit lehetne javítani a megfogalmazáson. A legtöbb oldal értékeli a témajavaslatokat. Elvégre az olvasókra alapoznak. Néha remek cikkötletek merülnek fel egy-egy poszt alatt. Csak lehetne kicsit szebben is kérni, Megmondó Kapitányt meg elcsendesíteni.

 

Oké, nem vagyunk egyformák. Lehet, az egyiknek tényleg semmit nem mond a cikk, nem lesz tőle okosabb, bölcsebb, boldogabb. Más viszont talán igen. Akármennyire is szeretné egy oldal, nem nyerheti el mindenki tetszését. Egy szó, mint száz, jöhetnek az építő kritikák. De ne lehúzás legyen a cél. Nincs annál rosszabb, amikor egyenesen a cikkíróba kötnek bele, hogy milyen elvetemült, sötét, szerencsétlen, ostoba lélek, aki egyáltalán, hogy kaphatott munkát és természetesen az olvasó is jobban megírta volna a cikket. Mellőzni kellene a személyeskedést, a sértegetést, és érett emberek módjára kellene vitázni. Valaki dolgozott azon a cikken, és még ha nem is lesz díjnyertes, annyit megérdemel, hogy nem fikázzák szét, hanem olyan építő kritikát kap, amiből tanulhat, okulhat. Jár a tisztelet a cikkírónak. Ahogy mindenki másnak is, aki más véleményen van. 

 

https://youtu.be/JLV-g0DAy1k

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért nem akarnak ma már az emberek felelősséget vállalni?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!