Nagyon durva családi történetet meséltek nekem. Sokféle embertípussal találkoztam már, sokféle történet hallottam, néha már úgy hiszem, nem tudnak meglepni, de megint rápacsáltam, mert csak sikerült. Adott egy fiatal pár, akik albérletben élnek, és igencsak kilátástalan az anyagi helyzetük, de legfőképpen azért, mert nem is törekszenek arra, hogy dolgozzanak. Inkább arra várnak, hogy a gazdag nagymama meghaljon, és végre örökölhessenek…

 

 

orokles 01

Kép: idntimes.com

 

Ez ám az életcél! A 25 éves Szimonetta és a 26 éves Imi hat éve vannak együtt és igen nagy terveik vannak. Fényes esküvő, új kocsi, saját lakás, és utazgatni is szeretnének. Mit tesznek mindezért? Jóformán semmit. Hol az egyiknek van állása, hol a másiknak, néha pedig egyiküknek sem. Olyankor a szüleik szokták őket támogatni. Illetve a másik, amit aktívan tesznek, hogy várnak. Várnak arra, hogy Szimonetta 73 éves nagymamája meghaljon.

 

Ugyanis a nagymamának van egy hatalmas kétemeletes háza és mellette tele van pénzzel. Amíg élt a férje – aki sajnos két éve elhunyt tüdőrákban – és fiatal volt, járta a világot a saját építkezési cégével és igencsak megszedték magukat a külföldi országokban. Gyakran tartott vele a felesége és a lányuk is. Egy idő után már megállapodták itthon, de tovább működött a vállalkozás, ami szépen kinőtte magát és a nagypapának már nem kellett dolgoznia.

 

A nagyszülőknek Szimonetta volt a szemük fénye. Imádták az unokát, illetve a nagyi még mindig imádja, ezért vagyonuk egy jó részét a házzal együtt rá akarják hagyni. Viszont amióta Szimonetta a betöltötte a  tizennyolcat egy árva fillért nem voltak neki hajlandóak adni. A nagyszülők régimódiak és annak a hívei, hogy álljon a lábára, dolgozzon, tudja meg milyen az a kemény munka, hogy jó ember válhasson belőle.

 

orokles 02

 

 

Persze volt ebből vita, hogy mi értelme az egésznek, miért csak akkor kaphat bármit is, ha már mindkét nagyszülő meghalt? Miért nem az életükben kívánnak neki kedvezni, főleg mikor szüksége lenne rá? Ugyanis Szimonettának sehogy sem tetszik a becsületes, tisztességes, dolgos életmód.

 

 

Mikor rossz napja van és egyre kilátástalanabbnak tűnik a helyzete, az anyját szokta kérdezni, hogy: „Mikor dobja már fel a pacskert a vénlány?” Az anyja – aki egyébként mindezt elmesélte – rendre utasítja, hogy beszéljen tiszteletteljesen a nagyanyjáról, aki szereti és jót akar neki.

 

„Komolyan mondom, megrémít és egyszerre kelt bennem visszatetszést, mikor ülünk a konyhában, mi négyen, az apjával meg, Imrével együtt és azt találgatják, mikor hal már meg anyám. Borzasztó. Nincs olyan alakalom, hogy ne hoznák fel ezt a kérdést, és olyanokat mondanak, hogy „Neki is jobb lenne, ha a férje után menne” meg, hogy „Nem akarom, hogy fájjon neki, csak ne keljen fel többet.” Én nem erre neveltem a lányomat és mégis, akkora egy keselyű lett belőle a barátjával együtt, akit egyébként nagyon szeretünk, csak hát… annyira pénzéhesek mindketten… fáj a szívem értük, főleg a lányomért, hogy ilyen ember lett.” – meséli Zsuzsa.

 

orokles 04

 

Szerinte az ő történetük egyáltalán nem rendkívüli. Mindennapos eset. A fiatalok arra várnak, hogy meghaljon az akár gazdag, akár csak a nyugdíjából spórolgató nagyszülő, hogy örökölhessenek. Mivel ez a könnyű és kényelmes megoldás. A legtöbb fiatal munkakerülő vagy legalábbis az az elképzelése, hogy minimális munkával szeretne sok pénzt keresni. Nem céljuk az, hogy önerőből vegyenek házat, kocsit, hogy eltartsák magukat és ne szoruljanak rá a szüleikre, nagyszüleikre. Sokuk ezért lakik a szülővel együtt, vagy megy el kollégiumba, de elvárja, hogy fizesse a szülő. Ugyanakkor tanulmányi eredményt sem tudnak nagyon felmutatni, mert ahhoz sincs kedvük, csak időhúzásra használják, hogy addig se keljen dolgozniuk. Szimonetta is otthon maradt volna, ha nem lenne barátja, de mivel hat éve együtt vannak, három évvel ezelőtt úgy döntöttek, Sziminek ideje albérletbe mennie Imivel, hogy nyugodt magánéletet élhessenek.

 

Leszögezhetjük, hogy hála az égnek nem minden fiatal ilyen. Vannak olyanok, akik szorgalmasak, tanulnak vagy dolgoznak, mert van életcéljuk. Ám nem biztos, hogy őket lehetne többségnek nevezni. Valahol elkeserítő, hogy olyan világot élünk, ahol kihalóban van a tisztesség, a jól neveltség, a becsületesség, a szorgalom, mindaz, ami néhány évtizeddel ezelőtt igazi értéknek számított.

 

orokles 03

 

„Mindig csak annyit kérek tőlük, hogy a nagyanyja előtt viselkedjenek és ne éreztessék vele, hogy alig várják, hogy meghaljon. Fogalmam sincs azután, mi lesz, ha egyszer szegény tényleg meghal és Szimi örökölni fog. Nem is akarok belegondolni, el fogja szórni azt a pénzt és ugyanott fognak tartani. Mert ők már csak ilyenek. Nincs bennük felelősségtudat, hiába is próbáltam belenevelni.”

 

Zsuzsa úgy érzi, valahol az ő hibája is ilyen lett. Meg talán a világé, hogy ez egy ilyen generáció. Talán a párja is tehet róla kicsit. De senkit sem akar hibáztatni. Egyedül azt szeretné, ha Szimi és boldog lenne és valamiféleképpen megváltozna és „megtérne”.

 

Vajon minden ilyen fiatal teljesen el van rontva, vagy lehetne még tenni valamit annak érdekében, hogy megváltozzanak? Hogy lehetne  a mai fiatalokba értékeket plántálni? Hogy ne az legyen a legfőbb életcéljuk, hogy legyenek szívesen meghalni a nagyszülők, hogy végre pénzhez jussanak?

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Én próbálok embert faragni a gyerekemből!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!