Az én időmben még húsvét idején nagy sürgés-forgás volt. Egyrészt azért, mert tudtuk, hogy érkeznek a rokonok családi nagyzabálására. De nemcsak miattuk volt nagy készülődés, hanem mert tojást kellett festeni a locsolók számára. Sőt, volt olyan, hogy egymást kergettük szódásszifonnal a panelben. Csakhogy ma már a húsvét inkább a bezárkózásról szól és arról, hogy együtt telefonozik a család.

 

fiatalok husvet 01

Kép: utimgul.pw

 

Nem mondom, hogy mindenütt itt így van, hiszen vidéken sok helyen megőrizték a hagyományokat. Azt sem mondom, hogy minden fiatal ilyen, mert akadnak közöttük és olyanok, akikbe a szülők belenevelték a hagyományokat. De sokuknak fogalma sincs a húsvéti hagyományokról. Azt sem tudják, hogy a Nagycsütörtök Krisztus utolsó vacsoráját az Olajfák-hegyén, majd elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, Nagypéntek pedig Jézus kereszthalálának napja, a böjt és a gyász ideje. Ezeket általában még egy nem vallásos ember is tudja. Ahogy azt is, hogy húsvéthétfő a locsolkodás napja, mert úgy hitték, hogy a víz tisztító, termékenységet hozó erővel bír. Ilyenkor pedig köszöntőket, verseket mondanak, amik valójában nem mások, mint jókívánságok. Nem tudják, mert nem tanították meg nekik a szüleik.

 

Talán azért, mert maguk is modern szülők, akiket nem érdekelnek a hagyományok. Vagy egyenesen utálják őket - olyannal is találkoztam már. Eldönti, hogy nem fogadja a locsolókat húsvétkor, mert aznap épp „nincs kedve” az emberekhez, vagy nem akar „büdös”, esetleg vizes lenni. Azt neveli bele a lányába, hogy „Csak büdös leszel lányom a sok pacsulitól és moshatsz hajat!”. Vagy az is fáj neki, hogy pár száz forintot adjon a locsolóknak, merthogy ő sem szarja a pénzt, és neki is szüksége van rá. Így a gyermeke kimarad egy csodálatos hagyományból, amelyben valójában megtisztelve kellene éreznie magát, hogy felkeresik a fiúk, férfiak, hogy meglocsolják. Ezt tanulják meg a lányok, akik tiniként is inkább bezárkóznak és addig messengeren megbeszélik a barátnőikkel, hogy milyen hülye szokás ez. Hát persze, mert senki sem tisztelte körülötte a hagyományt. Hallottam már sikoltó tinit, aki a saját apjának is azt mondta, hogy „Meg ne locsolj azzal a büdös szarral!”

 

Vagy ha egy család nem bezárkózik, egyenesen lelép. Úgyis valamikor pihennie kell a dolgos magyarnak is, inkább elmennek wellnessezni és kényelmes körülmények között „vészelik” át a húsvéti hagyományokat. Legalábbis azok, akiknek ahhoz sincs kedvük, hogy elmenjenek a saját családjuk vendégségbe vagy ők tartsák meg.

 

fiatalok husvet 02

 

De, mint írtam, vannak szülők, akik lelkiismeretesen megmutatják a húsvéti hagyományokat – az összes többivel – de ez nem jelent garanciát semmire. Lehet, hogy a fiatalok egy része kedvet kap hozzá, ám sokan kényszernek érzik, úgy vélik, ráerőltetik. Emiatt pedig mikor locsolkodnia kellene mennie és felszólítja az anyja, azt mondja: „Én aztán biztos nem megyek!” Majd hozzáteszi, hogy nincs ideje – mert a telót kellene nyomkodnia – vagy mert semmi kedve ehhez a f***sághoz, hogy ő verseket mondjon meg locsolgasson.

 

A másik véglete az, amelyik a pénz reményében vagy a kényszer hatására elmegy, és telefonról olvas fel valami pajzán viccet, amiről azt hiszi poénos, de valójában csak megfagy a levegő a helységben. Aztán az is előfordul, ha nagy nehezen megerőltették magukat, de csak édességet, főtt vagy festett tojást kaptak és nem pénzt, akkor a következő kukánál ki is dobják az ajándékcsomagot, mert az számukra nem érték. Kivéve nassolós típusoknak…  

 

Persze, ne legyen kényszer tárgya. Ha valakinek eleve a kényszer miatt kell elmennie, az már régen rossz, semmi jó nem sülhet ki belőle. Ám ha valaki ilyen-olyan okból úgy dönt, önként megy el, az miért nem tud viselkedni? Miért nem tud megtanulni egy normális vagy legalább bárki számára viccesnek mondható verset? Iszonyatosan meg lehet bántani a másik felet, aki készült és tudomást szerez arról, hogy mennyire értékelték az ajándékát, főleg ha az mondjuk az idősebb nemzet tagja.

 

fiatalok husvet 03

 

Bárhonnan is nézem a dolgot, a kulcsszó a tisztelet. Tisztelni az idősebbeket, a hagyományokat, a gyermekünket és igen, önmagunkat is. Jó az, ha a szülő megpróbálja ezt beleplántálni a gyerekbe, a  tiszteletet és a hagyományokat, ha igyekszik vele megszerettetni, mert érték. Hiszen egy szép szokás. A hagyománytisztelő emberek lojalitással és tisztelettel rendelkeznek, amik nem éppen rossz dolgok egy felnőtt emberben. Ám ha a gyerek azt látja – vagy azt tanítjuk neki – hogy tojjon nagy ívből a hagyományokra, mégis milyen alapokkal kerüljön ki a szülői házból?

 

Miért jobb az, ha a lányunk reggeltől estig csak a telefont nyomja, még a húsvéti családi összeröffenés idején is. mintsem az, ha tojást fest és várja a locsolókat? Miért jobb, ha a fiunk ugyanezt csinálja ahelyett, hogy arra bíztatnánk, menjen és locsolkodjon? Így lehetne szépen elindítani őket a társas kapcsolatok építésének útján, akár a rokonait keresi fel, akár az osztálytársait, és  ez által erősíthetné meg ezeket a viszonyokat is. De nem lesz annak a gyereknek alapja, ha egyszer a szülő nem segít neki a kövek letételében, mert elég ritka az a fiatal, aki magától kezdené el megtartani a hagyományokat. Éppen ezért a szülő felelőssége a hagyományokat továbbadni. A szülőknek is magukba kellene nézniük, hogy ők mégis miért nem akarják továbbvinni a hagyományokat és hogy ezek hiánya milyen hatással lehet az életükre. Talán ők is hagynak maguk után némi kívánnivalót…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

A mai fiatalok alig várják, hogy meghaljanak az idősek és örököljenek

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!