Heni a harmincas éveiben jár és egyedül neveli két gyerekét. Eddig lazán ki tudta fizetni az albérletüket és nem kellett amiatt aggódnia, mi kerül holnap az asztalra. De ahogy beütött a járvány, az ő helyzete is megváltozott és lassan teljesen elveszítette a megélhetését.

 

 

prosti jarvany 01

kép: pinterest.co.uk

 

Ahogy elszabadult itthon a pokol, úgy csappantak meg a klienseim is. De nemcsak az enyémek, hanem a többi lányé is, akikkel egy lakásban dolgozom. Érthető módon félnek a vendégek attól, hogy elkaphatnak tőlem valamit. Oké, hogy megértem őket, de attól még nem leszek jobb helyzetben.

 

Eleinte, mikor felhívtak, megkérdezték milyen óvintézkedéseket teszek a higiénia érdekében. Volt aki, azt kérdezte, hajlandó vagyok-e szájmaszkban meg gumikesztyűben csinálni, ha ő is abban van. Hozzá kell tennem, én is baromira félek ettől a vírustól, már csak azért is, mert pajzsmirigy-alulműködésem van. Ráadásul gondoskodnom kell két gyerekről, ami eleve nehéz albérletben, de eddig nem is volt okom a panaszra. Szóval igen, nem kevés gyomorideggel és nyugtatóval, de arra is hajlandó voltam. Ám csak-egy két alkalommal került erre sor.

 

Viszont olyanok is felkerestek, akiket nem érdekelt a szájmaszk, sem a kesztyű. Nem kérték tőlem és ők sem gondoskodtak róla. Ezek a pasik nem hisznek a vírusban, azt hiszik kitaláció, kamu az egész. Aki meg nem így gondolja, az úgy van vele, ő úgysem kapja el, mert erős és jó egészségnek örvend. Természetesen csókról szó sem lehetett, de mikor hátulról csináljuk, akkor is a nyakamba lihegnek. Persze nekik mindegy, hogy én élek-e vagy halok.

 

prosti jarvany 02

 

De jó ideje már ezek a vendégek is elmaradtak, illetve semmire sem elég az, amit megkeresek általuk. Végül megszűnt a vendégköröm, és kénytelen voltam hazaköltözni anyámékhoz, akik Pest mellett élnek. Természetesen nem tudják, mivel foglalkozom. Azt hiszik, hogy a felszolgálói állásomból rúgtak ki. Persze nézhetném a jó oldalát, a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre és nem mást kell rá megkérnem, amíg dolgozok.  Pontosabban dolgoztam.

 

Mert most arra kényszerültem, hogy helyben keressek valami állást. Valamilyen munka kell, nem élhetek a szüleim nyakán és nem terhelhetem őket anyagi szinten. Hát beadtam a jelentkezésemet a hipermarketekbe, de sehová sem kellek. Pláne most, hogy elküldenek embereket, nem pedig felvesznek. Viszont vidéken most kezdenek majd kinyitni a kocsmák, meg a kávézók, jobb híján ezekre a helyekre is be fogok próbálkozni. Korábban tényleg a vendéglátásban dolgoztam, szóval nem hazudok nagyot a szüleimnek sem. Csak éppen, ha az embert ott hagyja a férje két gyerekkel és sehogy sem talál állást, egy idő után bármit megtenne a gyerekeiért, csakhogy ne azt hallgassa, „anyu, éhes vagyok” és nincs mit adnom nekik. Akkor a szüleim segítettek ki, meg a barátok kölcsöneiből éltem, de nem mehetett így örökké.

 

Bár az egyik lány, akivel együtt dolgoztam a lakásban, mesélte, hogy neki áll webkamerázni, méghozzá a saját otthonában, így minden pénz az övé. Úgyhogy ha nem marad más, megpróbálom azt. Egy próbát megér. Mindent meg kell tennem a gyerekeimért. Mindig is értük tettem, amit tettem. Nem örömömben lettem szexmunkás.

 

prosti jarvany 03

 

Olvastam a neten, hogy több hozzám hasonló nő is van. A cikkek alatti kommentekben persze rengeteg a kárörvendő. Megérdemeljük a sorsunkat, végre nem lesz prostitúció, meg hogy dögöljünk meg. Tessék, ezek az emberek. Micsoda együttérzés, főleg így járvány idején! A szexmunkás talán nem ember? Csak mert prosti vagyok, nem érdemlek sajnálatot, amiért elveszítettem a munkámat?! Mert ez nekem ugyanolyan munka, mint bárki másnak, megdolgozom a pénzemért, méghozzá keményen. Én sem fikázom más munkáját. Mindig is voltak k*rvák és lesznek is, sajnálom, ha ez bántja egyesek csőrét. De legalább azon elgondolkodhatnának, hogy ez nem minden nőnek kéjmámor és nem azért csinálják, mert annyira élvezik. Mondják, hogy mindenkinek van más választása. Nem, nekem nem volt. Próbáltam, hosszú hónapokon át munkát találni és nem találtam. Mégis mit kellett volna tennem, mennyi kölcsönt kellett volna felhalmoznom ahhoz, hogy túléljünk? Nem mentegetni akarom magamat, mert nincs szükségem rá, csak azt akarom, hogy az emberek szálljanak magukba és gondolkodjanak el azon, miért lesz valaki szexmunkás! Én nem külföldön dolgozom, ahol az itteni keresetnek kétszeresét-háromszorosát keresik meg és összegyűjthetnek annyit, hogy kiszállhassanak ebből. Nem cipelhettem magammal két gyereket külföldre. Különben meg úgy hallottam, a külföldi kolléganőim is benézték és haza kellett jönniük, bár sokuknak van félretett pénzük és kényelmesen átvészelhetik ezt a néhány hónapot. Irigylem is őket.

 

 

Nekem szerencsére van társadalombiztosításom, mert fizetem magamnak, de segélyt nem kaphatok. A legtöbb itthon dolgozó lánynak még az sincs, így ők sem számíthatnak segélyre vagy támogatásra. Akkor mi lesz velük (és velem) ha nem kapunk munkát? Akármilyet? Éhen halunk? Intézetbe kerülnek a gyerekeink? Miért ilyen ellenségek az emberek, mit ártottunk nekik? Az, hogy a megcsalt feleségek szidnak bennünket az egy dolog, de a többi, akikhez közünk sincs? Engem ez háborít fel az egészben, hogy minket semmibe vesznek, a mi gondunk nem számít valódi problémának, pedig az! Jól esne ebben a helyzetben a segítőszándékot, a  támogatást látni az emberekben és nem az ellenségességet. Ránk is gondolhatnának.

Heni történetét meséltük el.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Mi hiányzik az emberekből? A kölcsönös alkalmazkodás képessége!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!