Gézukám, ma nagyon jó napom volt, mert hosszú idő után először sétáltam egy nagyot, kisétáltam a Feneketlen-tóig és igazából most csodálkoztam rá, hogy vírus ide vagy oda, a természet nem állt meg, virágoznak a fák, zümmögnek a méhek, és gyönyörűen süt a nap.

 

 

szingli feljegyzes2 01

kép: unpslash.com

 

 Annyira nem akartam hazamenni, hogy leültem egy padra, és ott sütkéreztem mozdulatlanul, mint a  gyík a kövek között. Ennyire még nem tett boldoggá a napon ücsörgés. Éreztem, amint a csontomig felmelegszem, úgy éreztem magam, mint egy elem, amit most töltenek fel. Mert szedem én a D vitamint, de az nagyon nem ugyanaz, mint amikor a naptól kapom az energiát. Csupa pozitív gondolat járt a fejemben, az, hogy jó élni, jó ott ülni a padon, nézni az arra járó embereket, és rajtuk is azt láttam, hogy örülnek a szép időnek.

 

Csak a maszkok látványa emlékeztetett a valóságra, ezért behunytam a szemem, a nap felé fordítottam az arcomat, és egyre jobban kezdtem befelé figyelni, kizárva a külvilágot. Talán egy kicsit el is bóbiskoltam, mert beugrottak egy régi emlék. Öt vagy hat lehettem, amikor Szemesen nyaraltunk a kempingben. Fogtam a gumimatracot, behúztam a Balatonba, és a kezemmel evezni kezdtem. Ebben a nagy munkában – meg a délutáni alvóidőm közeledtével – ott a matracon elaludtam. Arra ébredtem, hogy két tizenéves nagyfiú vezet matracostul kifelé, mert annyira besodort a víz, hogy ott már senki sem járt. Amikor anyám meglátott a két nagyfiúval – már sötétben értem haza – szó nélkül magához ölelt, és percekig így maradtunk csendben. Ma is hálás vagyok, amiért nem kiabáltak velem.

 

szingli feljegyzes2 02

 

Valami hasonlót éreztem ott, a Feneketlen tónál a padon ülve, valami kellemes védőburkot magam körül, és a végtelen nyugalmat, és a bizonyosságot, hogy minden rendben lesz.  Ekkor kizökkentem a nyugalomból, mert eszembe jutott, hogy nemsokára anyák napja lesz. Magamban mosolyogva felhívtam anyukámat, és meghívtam magamhoz ebédre, de nem rendelt kajára, hanem a saját főztömre. Mutti csak ámuldozott, hogy mi ütött belém, néhány hete még a sütőt se tudtam bekapcsolni, most meg főzni akarok. A sütőt tényleg nem tudom bekapcsolni, de egy krémlevest meg valami tésztát össze tudok ütni a gázon. Alig várom már, de a gyermekkorom óta hagyományos orgonalopás sem fog elmaradni.

 

Boldogan hazasétáltam, mint aki megvilágosodott, és megjelent neki Szűz Mária, valami indokolatlan boldogság és biztonságérzet járt át a csontomig. Minden rossz ellenére bizakodva néztem előre, a jövőre, az életemre. Egyszerre eltűnt belőlem az a részem, amelyik mindig bizonytalan, nem hiszi, hogy valaha lesz családja, vagy hogy valaki úgy tudja őt szeretni, ahogy van, játszmák nélkül. Honnan bennem ez a belső mosoly, Gézukám? Lehet, hogy ez a kis relax a napon úgy hatott rám, mint egy teljesen absztinensre a pia. Eszembe jutott egy barátnőm mondata egy híres operettből (amúgy egyikünk sem csípi ezt a műfajt), amikor valaki bajban van, vagy egy rossz életszakaszban, azt mondja: ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. És lesz.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egy szingli feljegyzései

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!