Még régebben, de egy elég kijózanító beszélgetésben volt részem, aminek tartalma sajnos nem változott, csak még aktuálisabb lett. Mivel én is – ahogyan sokan mások is – bírom az amcsi filmeket meg azt a fajta sajátos életmódot, amely nekik jutott. Amerika, az álmok országa, a lehethetőségek hazája. Na, igen ám, csak ami ott van, itt nincs. Ez az ország rohadtul nem Amerika.

 

 

amerika 01

kép: unsplash.com

 

Kezdjük a mentalitással: ha itthon belépek a kisboltba vagy odamegyek az eladóhoz segítségért, nem fog kedvesen rám mosolyogni, hogy mit parancsolok, miben segíthet. Inkább olyan fejet fog vágni, hogy mi az anyámért mentem oda hozzá, miért kellett megzavarnom. Hát nem látom, hogy szar napja van, gyűlöli a munkáját? Minek traktálom még én is? Mindezt egyetlen gyilkos, lenéző, megvető tekintettel üzeni. Amint megtudom, hol tartják a fűszereket, nincs szép meg kellemes napot, csak egy hangos morgás, meg bizonyára azt is hozzágondolja, hogy hülye picsa. Tisztelet a kivételnek, mert láttam már itthon is angyali eladót és szabályosan le voltam sokkolódva, mert nem ehhez vagyok hozzászokva. A kedvességhez, a türelemhez, a megbecsüléshez.

 

Itthon mindenki türelmetlen, ideges, undok. Nemcsak az utcákon meg a boltokban, de természetesen a kollégáink, a felettesink is azok. Mégis, hogy lehetne ilyen közegben kibontakozni? A negatív emberek előszeretettel igyekszenek elnyomni a pozitívakat.

 

 

Ha itthon beállítok egy boltba munkáért megfelelő végzettség vagy tapasztalat nélkül: kiröhögnek, elhajtanak. Itthon könyörögni kell a munkáért, ott meg szinte hozzávágják az emberhez. Hogyha van egy remek ötletem, itthon le se szarják, vagy megvalósul, vagy nem. Ott lehetőséget kaphatok a megvalósítására. Nem mondom, hogy Amerikában minden az ember ölébe hullik, a munka, a pénz, a csodás kertvárosi ház meg a kocsi, de sokkal egyszerűbb ott vinni valamire és ott eladni magadat, akár a pozitívabb hozzáállásuknak vagy a jobb gazdasági helyzetüknek köszönhető. Ott legalább törekszenek arra, hogy az emberek elégedettek és boldogok legyenek, elvégre azokból leszek a jó munkások. Persze aki ott él, talál valamit, ami miatt hőböröghet, mert a jónál biztos van még jobb.

 

amerika 02

 

De az biztos, hogy a mi hazánk nem Amerika. Itthon nem repül a sült galamb a szánkba, mindenért vért kell izzadni. Csak a kemény munka hozhatja meg a gyümölcsét. Dolgozol vagy éhen halsz, mert természetesen a segélyeket sem osztogatják két kézzel és nem igyekszenek mielőbb munkába állítani. Oldd meg egyedül a gondjaidat vagy menj Dunának. Ha van egy álmod, akkor drága barátom, az álom is marad. A legtöbb esetben. Nem jön a gazdag mecénás, hogy felkaroljon, legfeljebb lenyúlja az ötletedet.  A munkahelyeden sem értékelik az álmodozást, az erőfeszítéseidet, az ötleteidet, csak tedd, amit kérnek tőled és lehetőség szerint ne vágyj többre.

 

Itthon nem keresik a tehetséget – leszámítva azt a cirkuszt, amit sokszor a tévében látni – mert hazánkban a droid az érték. Aki örül annak, hogy egyáltalán van munkája, nem álmodozik, nem kapálózik, csak csendben elvégzi a dolgát, míg egy szép napon végelgyengülésben ki nem leheli a lelkét.

 

Persze Amerika sem feltétlenül az, amit a filmekben látunk. Természetesen minden ki van színezve. Valami jobban, valami kevésbé. De ha az olyan igaz történeteket vesszük alapul, mint a Pénzcsináló,  A szív bajnokai vagy A boldogság nyomában című filmeket, akkor felmerül a kérdés: itthon hol lett volna esélyük ezeknek az emberek? Ezeknek a történeteknek a főszereplői szegények, eltévelyedettek voltak vagy volt egy jó ötletük. De mindegyikükben volt tehetség és küzdeni vágyás. Annyi cikket olvasni arról, hogy a mélyről jött sztárok esélyt kaptak és sikeresek, sőt, híresek lettek. Jim Carrey, Demi Moore, Oprah Winfrey, Steve Jobs. Őket itthon hol vették volna észre? Hol kaptak volna esélyt arra, hogy vigyék valamire?

 

amerika 03

 

Nem véletlenül menekül itthonról azaz ember, aki teheti. Nemcsak a pénz miatt, hanem a pozitívabb környezetért és ahol a kemény munkáját valóban értékelni és becsülni fogják. Ahol lehet valaki, nem csak egy a sok közül. Hogyha itthon akar az ember boldogulni, fel kell ébrednie. Szó se róla, hazánkban is történhetnek csodák, akadnak jó lelkű, segítőkész emberek, de sajnos nem minden bokorban. Ha neked álmaid, terveid vannak, elsősorban egyedül kell boldogulnod. Reménykedhetsz a csodában, de sokkal kifizetődőbb, ha inkább cselekszel.

 

Jobb, ha ésszel ringatod itthon álmokba magadat, mert kisebb lesz a csalódás. Motiválhatod magadat filmekkel, hírességek igaz történetének olvasgatásával, csak ne szállj el teljesen a földtől. Lehet, hogy nem túl sok vagy nem olyan öledbe pottyanósan, de itthon is van esélyed, csak akkor nagyon össze kell kapnod magadat. Vagy vidd máshova a tehetségedet, az ötletedet. Csak ne vedd palira magadat azzal, hogy nálunk is minden olyan könnyű lesz, mint az ágybaszarás. 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért veszett ki az emberekből a küzdeni akarás és a kitartás iránti vágy?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!