Egyre csak kapom az irigy megjegyzéseket, kommenteket. A családom, a barátaim, mindenki körülöttem rá van csodálkozva. „Úristen, hogy le vagy fogyva! Hogy csináltad?!” Nem mintha olyan sok felesleg lett volna rajtam, ennek ellenére mégis feltűnően látványos a változás. Egyesek azt kérdezik, mi a titkom, mások viszont irigységgel a szemükben fikáznak: jaj, ez már túl sok, olyan vagy, mint egy gebe.

 

 

lefogytam 01

kép

 

Nagyon unalmas már minden nap azt hallgatni, mennyire lefogytam. Nem azért fogytam le, mert le akartam. És a legkevésbé sincs igényem arra, hogy mások irigyeljenek vagy éppenséggel bókokkal halmozzanak el. Mégis folyton megteszik. Hihetetlenül irigyek a női ismerősök. „Bárcsak nekem lehetne ilyen alaklom!” meg „De szeretnék én is ilyen könnyen fogyni!”

 

Kegyetlenül kihúzzák a gyufát nálam ezekkel a beszólásokkal. Hát még azokkal, akikről süt az irigység, de mégis közömbösségbe, álaggodalomba vagy szemét megjegyzésbe csomagolják: „Csak nem beteg vagy?” vagy „Így már nem nézel ki olyan jól, senkinek sem kell egy csontkollekció.” Ó, hogy menj a francba…

 

Nem csak gondolom. Néha ki is mondom. Amikor már elfogy a türelmem, amiből sajnos manapság egyébként is hiánycikk van és nem azért, mert egy idegbajos állat vagyok. De most tessék, tudjátok meg, miért fogytam le, mi az én „nagy titkom”: az a rohadt stressz. Hogy én a heti hét napból hatot dolgozom és nem nyolc órát, hanem tizenkettőt vagy annál is többet, mivel két munkahelyem is van. Reggeltől-estig fárasztanak, idegesítenek az emberek, nekem mégis muszáj mindenkihez kedvesnek és segítőkésznek lennem, holott szívem szerint ráborítanám az asztalt. Persze, hogy nincs türelmem már azokhoz, akik irigykednek, meg kritizálnak. Ráadásul, ha nem személyesen kapom az ívet, akkor a közösségi oldalakon. Hébe-hóba felrakok egy képet és ott is magyaráznak nekem. Lehet, inkább nem is teszek többet vagy megkérem az ismerősöket, hogy ne rakják fel a közös képeinket, mert az agyvérzés kerülget a sok beszólástól.

 

lefogytam 02

 

Sokszor arra sincs időm, hogy egyek. Tényleg. Nem sajnáltatni akarom magamat, de van, hogy este jut eszembe, hogy enni kellene valamit. Nincs életem, mert állandóan csak dolgozom. Éjszaka próbálom minden téren utolérni magamat, mert valamikor a háztartást is kell vezetnem. Senki sem gondoskodik rólam, nekem kell mindent megteremtenem, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam. Nem számíthatok másokra, viszont pont, hogy a szeretteim számítanak rám, úgyhogy nincs időm fitness terembe vagy futni járni, hogy az alakomra gondoljak.

 

Az a legszebb, hogy amikor néha veszem a fáradtságot és ezt kifejtem másoknak, megkapom, hogy az én hibám. Lehetne másképp is. Igenis, lehetne több időm a pihenésre, az alvásra vagy akár arra, hogy rendesen egyek. Minek dolgozom annyit? Csesszétek meg, hogy eltartsam magamat és segítsek a családomnak. Meg hogy egyszer elérjek egy olyan szintet, ami után nem kell robotolnom. Ám ez nem fog az ölembe pottyanni, meg kell érte dolgozni. Nekem nem azon jár az eszem, hogy szerezzek egy gazdag férjet, aki megoldja a gondjaimat és soha többé nem kell dolgoznom. Önerőmből akarom megvalósítani az álmaimat és felépíteni a karrieremet. Tudom, hogy nem is kell belerokkanni, de ha egyszer a kemény munka az ára, akkor nincs mit tenni.

 

lefogytam 03

 

Meg igen, lehetnék türelmesebb, meg lehetnék olyan, mint egy szent. Csak mosolygok, csupa szeretet vagyok, és amit az emberek mondanak, egyik fülembe bemegy, a másikon ki és nem hagyom, hogy eltolják az egész napomat meg kikészítsenek. De ha egyszer rengeteg az ostoba, értetlen, hülye ember, mégis, hogy ne boruljak ki? Baromira igyekszem, de csak összeugrik tőlük a gyomrom, csak az egekben van a vérnyomásom és mivel nem küldhetem el őket a p*csába, lenyelem a mérgemet, a dühömet, a véleményemet, amitől utána egész nap magamban fortyogok. És nem tudom mikor és hogyan levezetni a feszültségemet, mert estére olyan fáradt vagyok, hogy semmihez sincs erőm, kedvem, idegem.

 

Úgyhogy lehet rám irigykedni, hogy lefogytam. Lehet összesúgni a hátam mögött, hogy biztos szedek valamit. Meg nyugodtan vágyakozzatok csak a helyembe. De remélem, nemcsak az alakomat kapjátok meg, hanem vele együtt az életemet is! Majd utána magyarázzatok, hogy milyen jó nekem! Meglátjuk, mennyi örömötök lesz abban, hogy megszabadultatok pár kilótól.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Már nem jönnek be a plasztikcicák meg a csontkollekciók a pasiknak!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!