Nem kértünk, hogy gyere, nem kaptál meghívót, mégis beállítottál. Kéretlenül. Utáltunk is érte, mint általában a hívatlan vendégeket. A hátad mögött kibeszélünk, köpködünk rád, nem értjük mit keresel itt, mit akarsz, miért kellett ezt a felfordulást csinálnod. De minél több időt töltünk veled, annál inkább kezdjük megérteni a szándékaidat.

 

 

koronavirus pofon 01

kép: skg247.gr

 

Kezdjük felfogni mit akarsz, miért vagy itt. De nem lehetett volna ezt másképp csinálni? Mondjuk nem oltasz ki annyi életet, nem bénítod meg az országokat. Nem ölsz meg több ezer embert vagy tartod őket rettegésben, félelemben. Nem. Tudjuk, hogy nem, mert mi emberek csökönyösek és vakok vagyunk, csak a saját, olykor durva kárunkon tanulunk. Ha szépen leülsz velünk beszélgetni, nem fogjuk fel mit akarsz, hát ezért kezdtél mindjárt durr bele a pofonokkal.

 

Azért jöttél, hogy megálljt parancsolj nekünk. Véget vess annak az életformának, amelyben eddig éltünk. A kizsákmányoló életnek, ahogy szétraboljuk a Föld csodálatos értékeit. Természetesnek vettük minden egyes ajándékát és mi mivel háláltuk meg? Tonnányi szemetet eresztünk az óceánokba, kivágtuk az erdőket, mert mi már csak ilyenek vagyunk. Terjeszkedünk és mindig többet akarunk. Két kézzel gyilkoljuk a Földet, fojtogatjuk a repülőgépeink, az autóink, hajóink büdös, mérgező gőzeivel és folyadékjaival marunk sebeket bolygónk bőrébe. Lépteinkkel tiporjunk földön heverő kincseit, ami meg benne van, azt kegyetlenül kiássuk, kitermeljük, mert önzők vagyunk. Gyáraink, gépeink segítségével szép lassan felégetjük, mígnem egy szép napon lángra lobban és elevenen elégünk rajta. Hamarosan eljutunk arra a szinte, hogy gyermekeink már nem láthatnak a saját szemükkel bizonyos állatfajokat, és talán gázmaszkban kell járniuk. Már ha lesz hol járniuk és egyáltalán megélik a felnőttkort! Ugyanis ezt készültünk rájuk hagyni: egy kivéreztetett Földet.

 

Igen vírus, eleged lett abból, hogy folyton utazunk, lassan annyi gép repked, mint ahány csillag van az égen. Meguntad, hogy egymást taposva törekszünk mindenhová eljutni. Állandóan csak költekezünk, vásárolunk, újabb termékeket gyártunk, de közben tonnaszámra termeljük a szemetet, mert megállás nélkül törekszünk kielégíteni saját vágyainkat és mindenki másét, hiszen abból van a pénz. Így működik ez a világ. A nagy hajtásban meg nem törődünk azzal, hogy mit teszünk a Földdel vagy egymással. Csak az önös érdekeink számítanak.

 

koronavirus pofon 02

 

Anyukák güriznek reggeltől-estig, dolgoznak vagy viszik a háztarást, gyereket nevelnek, foglalkoznak a családjukkal. Apukák dolgoznak megállás nélkül és arról álmodnak, majd hétvégente, a nyaralás alkalmával vagy majd miután nyugdíjba mentek, majd többet foglalkoznak a családdal. Mindenki csak rohan, hogy pénz szerezzen, hogy megvalósítsa magát, kielégítse a vágyait. Közben nem vesszük észre, kit hanyagolunk el, kit lökünk fel, kit taposunk meg. Az emberek egyre egoistábbak, és egyre merészebbek, hiszen sokuknak már fel sem tűnik mennyi mindent tesznek a saját érdekeikért. Már túl vagyunk azon, hogy lopnak, csalnak, hazudnak. Ott tartunk, hogy sokan érzelmek nélkül végignézik, ahogy valakit megvernek az utcán vagy éhen hal. Az emberiség kezd egyre közömbösebb lenni, és hidegebb lesz bármely jéghegynél. Az életmódunk felfalta a szívünket.

 

De most áll a világ. Jöttél te, és félelemtől reszketve bezárkóztunk az otthonainkba. Nincs több repülés, a levegő kitisztult. Nincs több turistáskodás, sem pénzszórás a plázákban. Nem kell mindenkinek munkába rohannia vagy a gyerekeket a suliba vinnie. Hirtelen rengeteg időnk lett egymásra és önmagunkra. Két rendrakás között felidézzük régi álmainkat. Főzés közben ráeszmélünk múltbéli hibáinkra. A tükörbe nézünk és nem tudjuk, kik vagyunk igazán.

 

Újra meg kell ismernünk egymást. A feleségünket, a férjünket, a gyerekeinket, mert arra kell ráébrednünk, hogy olyan kevés időt töltöttünk együtt eddig, hogy alig ismerjük a másikat. Látjuk, mivel foglalkozik a másik, hogyan telnek a napjai és még időnk is van arra, hogy segítsünk a szeretteinknek. Apa végre együtt játszik és tanul a gyerekkel. A gyerek pedig segít anyukának a házi munkában. Anyuka is megérti, mit szeret annyira apuka a fociban, a játékban és hogy milyen jó is az: mikor van végre ideje önmagára. Mind elkezdtük megérteni egymást.

 

koronavirus pofon 03

 

Értékeljük a kapcsolatainkat. Magától értetődő vettük a szüleink, nagyszüleink létét, akiket most nem láthatunk és távol kell maradnunk tőlük, miközben aggódunk a sorsukért. Eddig talán le se tojtuk őket, de ahogy veszélybe kerültek, hirtelen szeretni és félteni kezdtük őket! Micsoda képmutatás! Van idő megkérdezni a barátot, a távoli rokont, hogy mi van vele. Észrevesszük, hogy mások is lehetnek nehéz helyzetben, mint mi vagy akár sokkal rosszabban. Sőt, egyáltalán feltűnik, hogy jé, más emberek is vannak rajtunk kívül és most mást se látunk a neten, mint szenvedést, segélykiáltást és összefogást. Mi legyen az egyedül élő öregekkel? Mi legyen a hajléktalanokkal, ők hová menjenek? Na és azokkal, akik megtehetnék, hogy otthonról dolgoznak, de az önző cégeik már csak azért is beráncigálják őket? Végre látunk és gondolkodunk! Közben jó érzéssel töltenek el bennünk a kedves, lélekemelő, segítő üzenetek. Megdöbbenünk azon, hogy milyen jó is a szeretet, a társaság, a bizalom, hogy talán nem olyan menthetetlen ez az emberi faj és igenis egymásra kellene támaszkodni a nehéz időkben.

 

Megtanuljuk értékelni azt, amink van, mivel most össze kell húznunk a nadrágszíjat, nem rohangálhatunk boltba minden apróságért, ami az eszünkbe jut. Meg kell becsülni és be kell osztani a készleteinket. Több marad az éléskamrában, a pénztárcában és ez jó érzéssel tölt el bennünket, ahogy a kellemes beszélgetések a szeretteinkkel, hiszen erre nem lenne idő. Ha nem lenne vírus, most rohannánk egy izgalmas programon részt venni vagy mennénk továbbhajtani a pénzt.

 

koronavirus pofon 04

 

A világ pedig megmutatta, hogy a kevesebb, néha több. Hogy képesek vagyunk alkalmazkodni az új helyzethez, digitális oktatást bevezetni, töklyre fejleszteni a házhoz szállítást és hogy otthon is képesek vagyunk boldogak és elégedettek lenni, minden extra nélkül.

 

Már értjük, miért jöttél koronavírus. Annyi mindent tanítottál és annyi mindenre felhívtad a figyelmünket. Most már minden világos.

De még nem vagy hajlandó továbbállni, nem bízol bennünk. Hiszen, amint kiteszed lábadat, visszaáll a régi rend és amit megtanultunk, azt sutba is vágjuk. Ettől tartasz, ugye? Hogy képtelenek vagyunk tanulni a hibáinkból, ha nem statuálsz kellően példát. Talán igazad van. De bíznod kell bennünk, hogy sokan igenis megértettük, mit akarsz mondani. Lesznek változások a jövőben, hidd el. Csak menj most már el, ne követelj több életet se azzal, hogy magad veszed el, sem pedig azáltal, hogy a lehetőségeinktől fosztasz meg bennünket. Ha végleg megáll az élet, csődbe jut a világ. Talán ezt akarod. Hadd kezdjünk mindent nulláról, meg is érdemelnénk, amilyen kis mocskok voltunk a Földdel. De akkor még többen fognak meghalni. Még több munkanélküli lesz, még több ember éhezik majd és marad otthontalanul, akár árván. Ne tedd ezt velünk! Eleget szenvedtünk már. Indulj és hagyd, hogy bizonyítsunk!

 

 

 Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Élet a koronavírus árnyékában – Van okunk pánikolni?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!