Matildának már hetek óta fájt a háta és gyakran köhögött is, pedig nem volt megfázva. Elment az orvoshoz, aki elküldte tüdőszűrőre. A felvételen jól látszott, hogy probléma van. Elküldték CT-re, ahol kiderült, tüdőrákja van úgy, hogy soha nem dohányzott, mindig egészségesen élt és sportolt. Néhány hét múlva az is kiderült, hogy áttéte van máján és a csontjain. Az orvosok azonnali kemoterápiát és gyógyszerest kezelést javasoltak amellett, hogy a szüleivel őszintén közölték: Nincs sok esélye. Végül elmondták Matildának is, hogy jó esélye van arra, hogy nem éri meg a harmincötödik szülinapját.

 

haldoklo bakancslista 01

Kép: videoblocks.com

 

Matilda anyja mesélte el a történteket. Mondanom sem kell, hogy álneveket használok, mert a sztori túlságosan is magánjellegű. De tanulságos

.

Mikor Matilda megtudta, hogy talán már csak néhány hónapja van hátra, először nem akarta elhinni. Lehetetlen. Hiszen mindig is egészségesen élt. Van egy szerető kedvese egy saját lakása, egy nagyszerű állása és még gyereket is szeretne. Még annyi minden vár rá. Nem halhat meg.

 

Anyja unszolására elfogadta a kezelést és mellette úgy döntöttek, minden más, létező módszert bevetnek. Jöhetnek a holisztikus megoldások. Rengeteg alternatív módszert kipróbáltak már eddig, miközben az idő ellenük dolgozik. Ugyanis más egyéb, kellemetlen tünetek is felütötték a fejüket. Talán az egyik legrosszabb, a fájdalom. Az orvosok szerint olyan súlyos az állapota, hogy nem lehet műteni. Már csak kivárni lehet. Igen, várni arra, amíg meghal.

 

Amibe sem Matilda, sem az anyja, Olga nem egyezett bele, aki minden nap a lányával van, hogy a segítségére legyen. Mindketten felszívták magukat, hogy igenis lefogják győzni a betegséget.

 

Egyszer nem hallotta lánya szájából, miért történik ez velem, mivel érdemeltem ki, miért nem ment meg az Isten. Akármennyire is szenvedett néha a fájdalomtól, sose üvöltötte, hogy jobb lenne már meghalni. De nem is könyörgött az életéért. Ő még él. 

 

haldoklo bakancslista 02

 

És mosolygott. Folyamatosan próbál jobb és rossz napjain szeretteire, barátaira, a kedvesére mosolyogni. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha nem követné őt szorosan a halál árnyéka. Mégis egyre másra jönnek a tervei: munka után el kellene menni szabaduló szobába, moziba, beülni valahova vacsorázni, kávézni. Azelőtt sem élt éppen dobozban, de újabban feltűnően keresi az élményeket. Falja a könyveket, rengeteg filmet néz, neki állt olaszul tanulni és megtanult kötni is.

 

Szinte minden hétvégére kitalál valamilyen programot. Kirándulás, egy kis sétálás – amíg bírja persze – és már a nyaralást tervezi a párjával. A nyaralást. Ezen mindenki csak mosolyog. Azzal a lemondó, de szeretetteljes mosollyal, hogy „Ó drágám, te már nem mész sehova nyaralni.” Pedig Matilda a netet búja és terveket szövöget, hová fognak még elutazni. És nem vesz tudomást arról, hogy haldoklik.

 

Pedig haldoklik. A leletei egyre rosszabbak. A kezelésektől rosszul van. Viszont az imádkozás és az álmodozás megnyugtatja. Otthon is előszeretettel próbálkozik agykontrollal és mindenféle gyógyító technikával. Olyan, mintha már egyedül küzdene, a többiek meg csak támogatják benne. Senki sem akarja elvenni az életkedvét. Amivel tudnak, úgyis hozzájárulnak ahhoz, hogy szép napjai legyenek. Egy-egy új ruha, hogy minden nap a kedvenc virága van az asztalon, hogy néha leülnek vele társasozni, pedig némelyik játéktól fel áll a szőr a hátukon.

 

Csak három dolgot nehezményezett Matilda: ne sajnálják őt. Ne viselkedjenek vele másképp és ne patyulgassák agyon. Kezeljék úgy, ahogy eddig is. Mintha élne, és nem haldokolna. Persze a többiek erre képtelenek. Nem tudnak nem tudomást venni arról, hogy haldoklik. Pláne, amikor olyan fájdalmai vannak, hogy lábra sem tud állni, vagy ki kell kísérni a vécére. Hogy egyre soványabb és étvágytalanabb. Végig nézik, ahogy meghal, de Matilda csak azt látja, hogy még nem dőlt el a küzdelem, még küzdenie kell.

Egyszer, mikor komoly fájdalmai voltak, azt kérdezte az anyjától:

 

- Anya, meg fogok halni?

 

Az anyja, aki így is minden nap kisírja a szemét a lánya szenvedését látva, elsírta magát nem bírt rá válaszolni. Pedig a száján volt, hogy „igen, megfogsz”, de képtelen volt kimondani.

 

- Ne aggódj anya, nem fogok meghalni. Hiszem, hogy megfogok gyógyulni és elmegyünk együtt Olaszországba.

 

Merthogy ez a nagy álma és az, hogy éljen. Nem üldözi el maga mellől a szeretteit, nem mondja a párjának „hagyj el, mert úgyis meghalok”. Nem sajnáltatja magát ország-világ előtt, hogy haldoklik, ide nekem a megértést és a szeretet. Inkább azt mondja, még nem készült fel a halálra és biztos azért nem, mert élnie kell.

 

Sokat mélázik azon, hogy nem élt eleget, hogy mennyi mindent nem tett meg, mert azt hitte, lesz rá ideje. Egyedül ezt bánja, hogy nem élt eddig igazán. De küzdeni fog, ameddig csak bírja. Nem érdekli, mit mondanak az orvosok, hogy mit hisz a környezete, nem fogja feladni. Most már különösen hálás minden napért, amit megél, amit a szeretteivel töltött, mindazért az örömökért, amik egy nap érik. Nemrég azt mondta az anyjának: „Boldog vagyok.”

 

Bízzunk benne, hogy Matilda nem hiába küzd, és hogy fel fog épülni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

„Arra sincs időm, hogy éljek!” – A legnagyobb kamu, ami a szádat elhagyhatja

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!