Elképesztő mennyiségű pofont kaptam már. Nem szó szerint, hiszen vannak a fizikai ütésnél is keményebb sallerek, amit az élettől kaphatunk. Nem tudom miért, de nekem bőven jutott. Annyiszor bántottak már meg, hogy azt szégyen bevallani. Sokáig nem hittem abban, hogy képes leszek talpra állni és teljes életet élni, de megtörtént. Azóta nem is kaptam pofont.

 

 

ertekes vagyok 01

kép: pinterest.com

 

Voltam már naiv, szeretetéhes és túlontúl bizalmaskodó. Mert egyszerűen nagy a szívem, sokan elférnek benne. Szerettem hinni az emberekben és azt gondolni, mindenki megérdemli a bizalmat, a szeretetet, a kedvességet. De amíg úgy gondoltam, hogy ennyi is elég az életben ahhoz, hogy boldogság és szeretet vegyen körbe, mindenki kihasznált. Szétkapkodtak. Olyan voltam az embereknek, mint egy karácsonyi vásár és a kedvezményes lehetőségek láttán semmi nem maradt belőlem.

 

Annyit hazudtak már a szemembe és a hátam mögött. Annyiszor csaltak már meg szeretők és barátok. Rengetegen hagytak már cserben. Túl sokszor kellett rádöbbennem arra, hogy ez a viszony egyoldalú volt. Ő nem szeretett, nem becsült, nem tisztelt. Nem értékelt engem. Csak a testem, a jóságom, a pénzem, a segítségem kellett. Vagy a lelkem.

 

Néha heteken át rágódtam egy-egy eset után a görcsös sírástól rángatózva, hogy mégis mi a baj velem? Mit rontok el? Miért használnak ki az emberek? Hosszú éveken át hibáztattam magamat, mert hát miért pusztán a másik félre kenjem a történteket? Ugyanakkor kezdtem azt érezni, hogy engem nem lehet szeretni. Ezek az emberek nem szerettek, nem becsültek. Talán igazán emberszámba sem vettek, hiszen egy sem törődött az érzéseimmel. Lerí rólam, hogy nem érdemlem meg és meglehet, hogy joggal bántanak meg.

 

ertekes vagyok 02

 

Nem tudom, hogy történt, de egyszer csak bekövetkezett az áttörés. A sokadig csalódás után. Talán mert harminc fölött jóval bölcsebb az ember. Vagy csak eleget kaptam már. De az utolsó pechszéria után, mikor megcsalt a pasi és hátat fordított a jó barát, egyszeriben megvilágosodtam. Nem velem van a baj! Rossz emberekkel vettem körbe magam! Olyanokkal, akik nem érdemelnek meg. Az én hibám, hogy meghívtam őket az életembe és nem láttam meg a valódi énjüket, mert szeretni akartam őket, mert csupa jót feltételeztem róluk. Ám amit tettek, az a saját saruk, nem az enyém.

 

Hirtelen megértettem az elmúlt kapcsolataimat és az összes pofonom leckéjét. Nem vigyáztam eléggé magamra. Túlságosan csak adni akartam és nem volt elég fontos számomra az is, hogy kapjak. Ezek az emberek, majdnem elvették az életemet. Kételkedtem magamban, a szerethetőségemben, az önbecsülésemben. Megjártam miattuk a poklok-poklát, de új emberként tértem vissza, hiszen már látom az igazat.

 

És megtanultam szeretni magamat. Nincs szükségem másra ahhoz, hogy boldogok legyek. Igenis, értékes ember vagyok. Nincs abban semmi rossz, hogy hiszek másokban, hogy szeretek kedves lenni és segíteni. Ám ez nem jelenti azt, hogy akkor tessék, törölje belém mindenki a lábát. De egyszerűen megtanultam, hogy vannak ajándékok, amiket nem szabad két kézzel, meggondolatlanul osztogatni, mert különben nem fogják értékelni.

 

Át kellett értékelnem a kapcsolataimat, el is kellett engednem pár embert. Úgyis mondhatnám, hogy nemrég véget ért egy korszak az életemben. A gyengeség, és kihasználhatóság korszaka. Most is sokan vesznek körbe, de tudom, hogy ők őszintén szeretnek. Lehetnek, hogy nincsenek már annyian, de a sokadik rostán estek át és ők soha nem okoztak csalódást. Ők eddig is támogattak és úgy szeretnek, ahogy vagyok. Szeretetükért nem várnak cserébe semmit. Ugyanezt kapják meg tőlem is. Hiszen, akit én szeretek, azért bármire képes vagyok. Megvédem őket és mindig számíthatnak rám. Ennek így kell működnie.

 

ertekes vagyok 03

 

De vannak olyanok, akiknek még egy esélyt adtam és erős határvonalat húztam. Mindenkinek meghúztam. Még magamnak is. Többé nem engedem meg senkinek sem azt, amit korábban igen. Soha többé nem lehet velem játszadozni, főleg nem a szívemmel. Ellenben nemcsak azt nem hagyom, hogy engem bántsanak, hanem azt sem hagyom, hogy a szeretteimmel kikezdjenek! Mi egy olyan nagy család vagyunk, - akár vér szerinti kötelékkel, akár nem – akik kiállnak egymásért.

 

Talán szigorúnak tűnök emiatt mások szemében, hogy már nem vagyok olyan engedékeny és az, aki mindenre rábólint. Ez nem szigorúság, ez az önmagam iránt érzett szeretet és megbecsülés jele. Hogy megvédem magamat a további csalódásoktól, azoktól az emberektől, akik bánhatnak. Hiszen, ha én nem teszem meg ezt magamért, ki tenné meg értem? Hogyha én nem szeretem és becsülöm magamat eléggé, akkor más sem fog.

 

Úgyhogy az elmúlt években sok rossz jutott nekem, de azért jó is. Nagyon sokat tanultam és sokkal erősebbnek, tapasztaltabbnak érzem magam. Bár a sebek néha most is sajognak, de már nem tragédiaként és sorscsapásként fogom fel őket, hanem értékes leckékként. Meg kell őket élnem ahhoz, hogy ha az lehessek, aki vagyok. Hálás vagyok minden egyes pofonért, mert azok árán jöttem rá, hogy szerethető vagyok és értékes.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért vagyok mindig szar helyzetben?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!