Rengetegen fojtjuk el az érzelmeinket vagy próbálunk róluk nem venni tudomást. Hogy miért? Talán mert cikinek érezzük azokat vagy mert félünk megélni őket. Ezért inkább a szőnyeg alá söpörjük őket és még egy szekrényt is rájuk húzunk, biztos, ami biztos. Ám ezzel csak azt érjük el, hogy előbb-utóbb robbanni fogunk vagy belebetegszünk az érzelmekbe, amiket nem éltünk meg.

 

 

menekules erzelmektol 01

kép: freepik.com

 

Ugyanis az ember számára fontos, hogy érezzen. Megéljen, megtapasztaljon bizonyos érzelmeket, mert csak így fejlődhet. Bár nagyon kevés szó esik róla – főleg sajnálatos módon az iskolában – pedig igazán fontos lenne az érzelmi intelligencia fejlesztése. Ha ezzel tudatosan foglalkoznának gyerekkorban, kevesebb lelki sérült, sőt, talán beteg ember lenne a világban.

 

Szükség van az érzelmekre a kapcsolataink felépítéséhez és saját boldogságunk megteremtéséhez.  Az érzelmeink a kulcsok a sikerhez, az elégedettséghez, de még más emberek szívéhez is. Az élet minden területén szükség van rájuk.

 

Sokan hadilábon állunk az érzelmeink megélésével. Olykor eleve azt sem tudjuk, mit érzünk, nem tudjuk szavakba önteni őket. Nem azért, mert nincs rá szó, ugyan, hogy ne lenne, csak nem tanultuk meg mivel kellene kifejezni. Ha pedig tudjuk is mit érzünk, gyakran félünk tőle vagy rossznak érezzük, amit jobb lenne elrejteni, eltűntetni.

 

De honnan is tudhatnád biztosra azt, hogy te szabályosan menekülsz az érzéseid elől? Az egyik jel az lehet, hogy azt vallod: racionális ember vagy. Szó sincs arról, hogy nem vagy az, de aki kitartóan mondogatja, hogy őt nehéz meghatni, nem tartja magát érzelmes típusnak és nem szokása az érzelmei alapján dönteni, azok gyakran csak magukat győzködik. Tényleg nem minden esetben van így! Ám egyesek önvédelmi mechanizmustól hajtva felhúznak maguk köré egy várfalat és azt mondják: érzelmileg nem elérhetők. Nehezen bíznak meg másoknak, nehezen szeretnek meg másokat.

 

menekules erzelmektol 02

 

Persze van ennél konkrétabb jel is: ha szomorúság, tragédia, kellemetlenség ér, „hamar” túlteszed magad rajta. Tegnap szakítottak veled, de te másnap már ragyogó formában voltál. Vagy meghalt az imádott kis kedvenced, de te azt mondod: nem akarsz beszélni róla, nem számít. Esetleg valaki durván megsért, keresztbe tesz neked, de ahelyett, hogy kifejeznéd az érzéseidet, lenyeled. Igen ezekre azt lehet mondani, hogy hát mind mások vagyunk, nem mindenki szeret beszélni az érzéseiről, nem szeretnek picsogni, és ezt tiszteletben kell ezt tartani. Meg aztán lehet, hogy erős, kemény emberek.  Valóban, ez is mind lehetséges.

 

De! Nem lehet kizárni azt sem, hogy az ilyen ember valójában csak menekül az érzéseitől. Márpedig ha ez így van, akkor negatív hatással lehet rá. Sokkal kellemetlenebb következményei lehetnek, mintsem annak, ha megélné az érzelmeit. Mivelhogy vannak, akik cikinek érzik az olyan érzelmeket, mint a szomorúság, gyász, félelem. Inkább letagadják őket, minthogy gyengének tűnjenek mások szemében. Illetve azért is, mert nem tudják ezeket feldolgozni. Fogalmuk sincs, mihez kellene kezdeniük a félelmeikkel és a „negatívnak” hitt érzelmeikkel. Pedig ezek egyáltalán nem negatív érzelmek.

 

Mondjuk valaki fél attól, hogy megélje a dühét, mert nem tudja mi fog történni vele, ha kiengedi az érzelmeit. Vagy fél tudomásul venni, hogy szorong, mivel a társadalom azt hitette el vele: ez egy negatív érzés, és gond van azzal, aki szorong. Sőt, nemcsak a társadalom, de sokan a gyerekkorukból is azt hozták, hogy: sírni csak a gyengék szoktak. Aki túl gyengekezű, az sose viszi semmire. Az ilyen hiedelmeink akadályoznak bennünket egész vagy fél életünkben, amíg fel nem ismerjük őket.

 

Ugyanilyen ékes jel az, ha többnyire mindig túlvállalod magad. Az életed egy merő pörgésből áll. Szinte semmire sincs időd, sokszor még gondolkodni sem. Ha pedig gondolkodsz, pont azok ugranak be, amikre nem vagy kíváncsi, amik zavarnak. Nem csoda, mert épp azok elől menekülsz. Mikor van egy pillanatnyi időd, beugrik, hogy haragszol magadra, mert cserben hagytad a barátodat és bűntudatod van emiatt. Ha nem pörögsz eléggé, eszedbe jut, hogy boldogtalan és elégedetlen vagy.

 

menekules erzelmektol 03

 

 

Milyen gyakran fordul veled elő az, hogy túl kemény, szigorú vagy magaddal? Minél inkább durvábban fogalmazol önmagaddal kapcsolatban, annál biztosabb, hogy tartasz a saját érzelmeidtől. Mondjuk megróttad magadat amiatt, mert gyenge voltál egy adott szituációban.

 

Aztán a mániákus halogatás is lehet jel. Halogatod a szakítást, a munkahelyváltást, mert félsz a kudarctól, az egyedülléttől, a fájdalomtól vagy egyáltalán attól, hogy felismerd, boldogtalan vagy a jelenlegi helyzetedben.

 

Minél inkább próbálod elnyomni az érzéseidet, annál veszélyesebbek. Előbb-utóbb robbanni fognak és tipikusan rossz helyen szokott, rossz időben. Ha nem is mindjárt másra eresztjük őket, az is éppen elég lehet, ha önmagunkat árasztjuk el az érzéseinkkel. Egyik napról a másikra eshetsz depresszióba, letargiába, a lényeg, hogy teljesen padlóra kerülhetsz.

 

Ha nem szeretnél eljutni erre a szintre, akkor mindenképpen kezd el feldolgozni az érzéseidet. Lassan, fokozatosan. Először is tudatosítsd magadban azt, amit érzel, utána azt, hogy a félelem, a szorongás, a düh és a szomorúság, nem negatív, nem ciki. Nem leszel tőlük kevesebb. Sőt, ha képes vagy szembenézni velük, akkor pont, hogy bátor vagy. Ezek az érzelmek ugyanolyan fontosak és értékesek, mint a boldogság, a békesség vagy a szeretet.

 

Megéri dolgoznod magadon és az érzésieden. Fejleszd az érzelmi intelligenciádat, mert ahogy arról szó volt, az a záloga a jó kapcsolatoknak és a boldogulásodnak az életben. Ne feledd: azzal segíthetsz a környezetednek kapcsolódni hozzád, ha beszélsz az érzéseidről.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért félnek annyira a pasik terápiára menni, mikor szükségük lenne rá?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!