Tisztelet a kivételnek, mert vannak még őszinte, igaz emberek, még akkor is, ha nem sűrűn találkozni velük. Sőt, olyan ritkának tűnnek, mint a fehér holló. Ellentétben azzal a rengeteg emberrel, akik napi szinten körbevesznek bennünket. Mert társadalmunk jó ideje tele van képmutató emberekkel. Egyesek mindig is azok voltak, mások pedig azzá lettek és nem úgy néz ki, hogy javulna a helyzet.

 

 

kepmutato emberek 01

kép: pixabay.com

 

Akármennyire is jó hely ez a világ, néha roppant ijesztő és sötét tud lenni. Nemcsak járvány idején, hanem egyébként is. Az emberek természetes vágya pedig a biztonság. Ezért próbáljuk olyan emberekkel körbevenni magunkat, akikben megbízhatunk, támogatnak, akikkel átvészelhetjük a sötét időszakokat. Akik mellettünk maradnak, mikor egyénileg ér bennünket a csapás. Párra, barátokra, jó munkatársakra vágyunk, hogy könnyebbek legyenek a mindennapjainkat. Ne érezzük magunkat magányosnak és védtelen ebben a nagy és néha szar világban.

 

Az embereknek nem kell kirívó élethelyzet ahhoz, hogy képmutatók legyenek. Tudod, azok az emberek, akik előtted mosolyognak, a hátad mögött beléd vágnák a nagykést. Azt hiszed, hogy őszinték veled, és őszintén kedvelnek, szeretnek, megbecsülnek, de csak port hintenek a szemedbe, színészkednek. Utána, mikor tettekre kerülne a sor, azok elmaradnak, mert mindig csak a mellényük nagy. Vagy visszahallod, hogy valójában egoista bunkónak tart vagy semmirekellő ribancnak. Ő a te nagy barátod, a jó kollégád, aki tegnap még azt mondta, hogy olyan jó ember vagy és mennyire felnéz rád.

 

Mondd, hogy nem gyomorforgató! Hogy nem megy fel benned az ilyen esetekből a pumpa, akár veled, akár mással történik. Amikor azt hallgatod, hogy a barátnőd agyon pocskondiázza a partnerét, egy utolsó senkiházinak tartja, egy szemét disznónak, de mikor megjelenik a párja, édes mackóm lesz belőle. De a kollégák között is gyakran megfigyelni a jelenséget, hogy Jucika mennyit panaszkodik a Marikára, hogy nem becsüli, nem tiszteli, úgy beszél vele, mint egy kutyával és irreális elvárásokat támaszt felé. Aztán megjelenik Marika és Jucika a keblére öleli.

 

kepmutato emberek 02

 

Képtelenek a másik arcába mondani a valódi véleményüket, az őszinte érzéseiket. Mindenkinek csak hazudnak. Aztán mikor csak kirobban a vita, akkor sem állnak egyik oldalra, hanem behúzott füllel és farokkal kimaradnak a buliból. Hirtelen mindig visszakoznak, tagadják a vádakat, hárítanak, nem kérnek bocsánatot. Egyszerűen visszataszító ez a viselkedés!

Azt mutatják magukról, hogy tökéletesek. Mintaszülők, mintafeleségek/férjek, mintapolgárok minden tekintetben. Azt hiszik magukról, hogy tökéletesek. És minél inkább verik a mellüket, hogy ők mennyire istenkirályok, valójában annál nagyobb szarkeverők. Megnyílsz nekik, elmondod a titkodat, a bánatodat, megvigasztal, és ő alig várja, hogy elpletykálja valakinek, visszaéljen vele vagy otthon jól kibeszéljen, hogy mekkora egy rinya picsa vagy.

 

A klasszikus példát pedig ne is felejtsük ki, mikor segítesz valakinek, jó vagy hozzá, majd ő lesz az, aki elsőként beléd vágja a baltát és kiderül, mi a valódi véleménye rólad. Ő egyszer sem segített neked, mindig csak eltűnik, ha a baj van, és mindennek a tetejében nem is értékel téged, hát még az erőfeszítéseidet. Mert neki ez a természetes. Az ilyen emberek irigyek, féltékenyek, kicsinyesek, alacsony az önbizalmuk, szoronganak és dühösek. Bárki, aki jobb náluk, azt valójában el kell taposniuk, mert erre van ingerük.

 

kepmutato emberek 03

 

Egy idő után eljutsz arra a pontra, amikor a sokadik képmutató emberrel találkozol, hogy mégis kiben bízhatnál meg? Látszólag mindenki csak a maga malmára hajtja a vizet, mindenki magával van elfoglalva, mindenki csak színészkedik. Senkiben? Jobb nem is építeni kapcsolatokat? A csudát, biztos vannak jó emberek (vannak is), csak mire megtalálod őket még tízszer, ha nem százszor, de megégeted magad. Még jó pár képmutató emberbe bele fogsz futni.

 

Közben egyre csak megtanulod a „leckét”. Nem szabad túl barátságosnak lenni, nem szabad szívességet tenni, a véleményedet meg kell tartani magadnak az érzéseiddel együtt. Állandóan ügyelsz arra, kinek és mit mondasz. Ebben a nagy védekező állásban meg azt veszed észre, nincs egy normális, őszinte, valamire való kapcsolatod. Mindegyik értéktelen és felszínes. Egyre magányosabbnak érzed magad, mert nem lehetsz őszinte. Mivel úgy tűnik, eltűntek az igazán jó emberek. Végül ugyanoda lyukadsz ki, mintha nem is nyitottál volna mások felé, csak éppenséggel mentél egy nagy kört és tele vagy már sebekkel.

 

Szerencsére azért be szoktak futni a valóban igaz és jó emberek, még ha későn is, de ők utána meggyógyítanak bennünket. Bár rohadtul kemény munka lesz megnyílni nekik és annyi fájdalom után elhinni: őszinte emberrel van dolgunk. Valóban megbízhatunk bennük.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért vagyok mindig szar helyzetben?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!