Jó, hogy próbáljuk meglátni a jelenlegi helyzetben a jót. Tényleg nagyszerű, hogy a járvány kapcsán igyekszünk azt szem előtt tartani, milyen jót tett a Földdel, összehozta a családokat, az emberek adakozóak és segítőkészek. Már amelyik. Ugyanis ott van ennek az egésznek az árnyékos oldala. Nem az, amit a közösségi oldalakon meg a médiában tapasztalhatsz, hanem a saját szemeddel, mikor kimész az utcára.

 

 

ellensegek utcan 01

kép: imparcialoaxaca.mx

 

Mert néha ugye ki kell. Vásárolni, gyógyszertárba menni vagy az idős rokont ellátni. Na, és amit ilyenkor láthatsz, tapasztalhatsz, az nem mindig olyan rózsás, mint amit próbálnak velünk elhitetni. Szó se róla, van összefogás és egyesek biztos valóban, őszintén segítenek egymásnak, de ez sem az átlagpélda.

 

Hanem az, mikor állsz a gyógyszertár előtt a kígyózó sorban, - szájmaszkban, gumikesztyűben - másfél méter van közted és a többiek között. Te elköhinted vagy eltüsszented magad és mindenki feléd fordul. A sorban állók egy negyede halálra rémül és odébb áll, a másik negyede meg tudna fojtani egy kanál vízben, míg a harmadik csoport egyenesen neked esik, hogy mit keresel itt, minek jöttél ki, aki beteg maradjon otthon. Szégyellje magát, hogy elmert jönni a patikába. Hiába mondja nekik az ember, hogy nem koronás, és hogy csessze meg, de joga van eljönni a patikába. Vagy talán forduljon fel otthon, hogy ne okozzon lelki kellemetlenséget?

 

Az még hagyján, hogy az emberek rettegnek. Félnek attól, hogy valaki rájuk ragassza a bajt. Hiszen a bajnak nincs illata, szaga, sem színe, sem más ismertetőjegye rajtunk. Bárki lehet beteg, bárki hordozhatja. Ezért sokak szemében mind rejtett ellenségek vagyunk, kockázati tényezők, akik magukkal hurcolhatják a vírust. Valahol érthető, joguk van félni az embereknek. Bár a félelem eddig még egyetlen problémát sem oldott meg, egyetlen csatát sem vitt győzelemre. Sőt, pont, hogy a félelem miatt követték el a történelem során az emberek a legnagyobb barbárságokat. Boszorkányüldözés, keresztényüldözés, könyvégetés, tömeges állatirtások az aktuális kor hiedelmei szerint és így tovább. A félelem döntött romba embereket, taszított le uralkodókat a trónról.

 

ellensegek utcan 02

 

 

Csakhogy a félelmet, sokszor a düh homályosítja el. Nagyon sok szempár dühvel telve tapad az emberekre vagy egy pillanat alatt képes fellángolni. Mikor délben kilép az öregasszony a postáról és nekiesik egy férfi, hogy mit keres az utcán, már rég otthon kellene lennie. Majd egy másik is csatlakozik, hogy a néni megszegi a törvényt. A néni, aki bottal jár és gyökkettővel, próbálja védeni magát, hogy lassú, nem tud gyorsabban menni és hogy egyedül él, a csekket neki is ugyanúgy be kell fizetnie. Hihetetlen, hogy képesek voltak belekötni az öregasszonyba.

 

Ahogy az is döbbenetes, mikor a nyugdíjas köt bele a fiatalba, hogy mit keres nyolc ötvenkor még a boltban, mindjárt kilenc van, menjen haza, mert veszélyes ránézve. Nem igaz, hogy ennyit sem tud megtenni, hát nem ráér? Majd jön a pocskondiázás, hogy a mai fiatalok szarnak mindenre és felőlük meg is dögölhet az ember.

 

Még szebb, amikor az emberek a boltban összevesznek egy karton cukorért vagy lisztért. Kitépik a másik kezéből vagy leordítják a fejét, hogy mekkora egy férfi örökítő anyag, amiért el mert venni egy karton tejet, mikor volt ott még pár másik is. Képesek lennének összeverekedni egy csomag vécépapírért.

 

Elhiszem, hogy idegesek, feszültek az emberek a korlátozások és a bezártság miatt. Tiszta sor: mindenki félti az életét. De ez nem ok arra, hogy szemétkedjünk egymással, mindenbe belekössünk és másokon vezessük le a feszültséget.

 

ellensegek utcan 03

 

Szóval ilyen esetekkel lehet találkozni rendszeresen. Ez lenne a nagy türelem és megértés, amit nehéz időkben kellene egymás iránt tanúsítani? Ez az a baromi nagy segítség és összefogás, amiről annyit olvasni a neten vagy hallani a tévében?

 

Rendben van, foglalkozzunk azzal, milyen rossz az egyedülállóknak a bezártság, hogy a családosok egymás agyára mehetnek és hogy sajnos egyre több a munkanélküli. De nem ártana azzal is foglalkozni, ami odakint zajlik az utcákon, a rengeteg kezeletlen dühvel és negatív érzelemmel. A félelemmel. Hiszen pont ezek szoktak elszabadulni egy idő után és azokból szokott óriási cirkusz lenni. Most pont nem arra lenne szükség, hogy néhány ember teljesen elveszítse az önkontrollt. Nem lenne szerencsés, ha épp manapság kezdenének el gyógyszertárakat vagy áruházakat fosztogatni az emberek vagy önkényesen meglincselni egymást.

 

Talán el túl sötéten hangzik és nem hajlandó bevenni az optimista ember gyomra, csakhogy ez sajnos reális probléma. Ugyanúgy, mint a vírus. Kell vele foglalkozni, különben mind megnézhetjük magunkat. Nagyon fontos lenne, hogy gondoskodjunk egymás lelkéről és a sajátunkéról is. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy nem az ember az ellenségünk, hanem a vírus, arról pedig nem tehetünk, hogy rajtunk keresztül terjed. Legyünk elővigyázatosak, de ne ellenségesek! Hiszen ki segítsen rajtunk, amikor baj van, ha nem az ember? Több türelmet és megértést!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Élet a koronavírus árnyékában – Van okunk pánikolni?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!