Az empátia jó, de a túlzott együttérzés már veszélyes. Azt hiszed, hogy csak nyerni lehet vele és támogatja a kapcsolataidat meg az életedet, de ez nem igaz. Ahogy minden mást is, ezt is túlzásba lehet vinni és kimondottan gyilkossá válhat a lelked és a kapcsolataid számára is. Hadd magyarázzam el miért…

 

 

tulzott empatia 01

 

Kép: Pixabay.com

 

Szóval, nagyon szép dolog az empátia és szükség van rá ahhoz, hogy jobban megérthessük egymást és közelebb kerüljünk a másikhoz azáltal, hogy átérezzük, mit érez a másik fél, min megy keresztül, mi mindent tapasztalt meg. Osztozhatunk az örömében és a fájdalmában is. Szerencsére nagyon sok érzékeny, empatikus ember van, bár azt mondják, mindenkiben meg van az a képesség, de ki jobban, ki kevésbé gyakorolja. Egyesek azonnal képesek kiszúrni, hogy valami történik a másikkal, másoknak nehezebben megy. Úgyhogy ez egy csodálatos adomány, amivel bírunk, ugyanakkor olyan nagy teher is lehet, illetve számolni kell a lehetséges veszélyeivel.

 

Megfeledkezel magadról…

 

Egyrészt ha az ember túl sok időt, energiát fordít arra, hogy mások gondjával-bajával foglalkozzon, hogy ott legyen és lelkiekben vagy fizikálisan támogassa őket, akkor hajlamossá válhat arra, hogy elfeledkezzen magáról. Egy idő után félre fogja tolni a saját érzelmi és fizikális igényeit, hogy másokkal foglalkozzon, nekik segítsen. Márpedig nem nehéz kilogikázni mi történik az emberrel, ha elhanyagolja önmagát, az életét, a szükségleteit. Depresszióssá, feszülté válhat, a magánélete kudarcba fulladhat. Nem marad energiája arra, hogy önmagával vagy bizonyos szeretteivel foglalkozzon. Hiszen az sem egészséges, ha túl sokat adunk magunkból a barátainknak és semmit a kedvesünknek. Mint ahogy az embernek arra sem marad energiája, hogy foglalkozzon a karrierjével, vágyai megvalósításával mert fáradt, energiátlan vagy azt mondja „az ráér, most a másik a fontos”. Így építi le szép lassan az életét és a viszonyait. Talán azt hiszed nem így van, mert erre „figyel” az ember, csakhogy ha valaki éppen aktívan benne van, és mondjuk egy rettentően érzékeny személy, nem arra fog figyelni, hogy egyensúlyt tartson az életében, hanem hogy a másiknak segítsen.

 

tulzott empatia 02

 

Villámgyorsan kiég az ember…

 

Ezen a vonalon tovább haladva, az ember előbb-utóbb kiéghet. Ha azt tapasztalja egy empatikus ember, hogy egyre inkább rossz a hangulata, a kedve, haragot érez, esetleg depressziós, akkor az már annak a jele, hogy felborult az egyensúly. Stresszes lesz azért (akár tudat alatt) mert nem jut elég ideje magára, feltűnik neki, hogy elhanyagolta életét és megjelentek a negatív következményei. Hogyha már azt érzi, hogy az egész világ baját a nyakába vette, csak magán nem tud segíteni, akkor nagy a gond.

 

Majd az is tovább frusztrálhatja, hogy azt érzi, nem tud a másiknak segíteni és esetleg lelkiismeret furdalása lesz emiatt. Ez aztán a szép irónia, még ő akar segíteni és depis lesz, amiért nem tud „eleget” tenni a másikért. Végül az embert egy idő után már az a bizonyos személy is idegesíteni fogja. (Illetve az is lehet, hogy mindenki más is, mert minden emberi lénytől besokall, érzelmileg megtelítődik és nem bírja kiüríteni a lelki szemetesét.) Hogy állandóan rossz a kedve, miért van maga alatt, amikor ő ott van és segít. Valójában már attól lesz kikészülve, hogy teljesen átvette a másik személy érzéseit. Korábban derülátó volt és életvidám és néhány nap vagy hét leforgása alatt totál pesszimista és harapós lett maga is.

 

tulzott empatia 03

 

Ne azonosulj vele!

 

Erre a szinte nagyon nem szabad eljutni. Amikor már ennyire azonosulunk a másik féllel és vele együtt szenvedünk, kínlódunk, gyászolunk, depizünk. Hiszen mi értelme van? Ezzel segítesz neki? NEM. Nagyon nem és magadon sem. Ki kell ebből szállni, mert csak lehúz magával és akkor már két ember veszett oda. Senki nem azt mondja, hogy akkor ne érezz vele együtt, hanem húzzál határokat a saját lelki és testi egészséged érdekében, mert csak úgy fogsz tudni másnak segíteni, ha közben nem megy csődbe a te életed is. Ez nem önzőség, ez nem mocsok dolog, hanem ez a normális, hogy nem áldozzuk be magunkat, bármennyire is fontos az illető és pontosan azért, mert azzal senkinek sem segítesz. Főleg, hogyha mondjuk egy olyan emberen akarsz segíteni, akinek csak olaj lesz a tűzre, ha tudomást szerez arról, hogy miatta ment tönkre az életed. Ezt ugye te sem szeretnéd?

 

Tehát, húzzál szépen határokat és folyamatosan figyelj oda a saját életedre is! Ezért vannak különösen veszélyben azok a hétköznapi hősök, akik mindenáron megakarnak menteni, váltani másokat. Ám ők sokszor nem számolnak azzal, hogy „cserébe” saját magukat hagyján cserben. Nem feledhetjük el, hogy felelősek vagyunk önmagunkért és azokért, akik szeretnek bennünket és nem akarják, hogy lelki betegek legyünk. Találjunk egyensúlyt mások megsegítése és önmagunk között!

 

tulzott empatia 04

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ha szavak nélkül olvasod mások érzelmeit, akkor te is empata vagy!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!