Hiába, nem vagyok pszichológus. Ezért ajánlom Zsókának is gyakran, hogy keressen fel egy szakembert. Ugyanis baráti segítség ide vagy oda meg hónapok óta tartó lelkifröccsözések, nemigen változott a helyzet. Hosszú évek óta abban a hitben él, hogy őt nem lehet szeretni.

 

 

miert nem szeretnek 01JPG

kép:  lu.linkedin.com

 

Azért hiszem ezt, mert a szüleim sem szerettek. A szüleim elváltak, mikor hat éves voltam és azóta se sűrűn láttam az apámat. Anyám pedig tizennyolc éves koromig azt mondogatta, hogy én üldöztem el apámat és mindenről én tehetek. Nem vert meg sose, de a szavaival rendszeresen a padlóra küldött. Már amikor volt hozzám szava. Néha inkább levegőnek nézett és talán abban reménykedett, hogy valamiképp eltűnök.

 

Meg is tettem ezt a szívességet. Én hiába szerettem a szüleimet annak ellenére, hogy ők nem szerettek, eljöttem otthonról tizennyolc évesen. A nagybátyámékhoz költöztem, akik segítettek munkát találni és elindítottak az úton. Ők legalább nem utáltak. De nem is szerettek. Csak a megtűrt rokon voltam, akit nem akartak cserben hagyni.

 

Végül ölelést, csókot, szeretetet, kedvességet, csak azután kaptam, hogy megismerkedtem a férjemmel. Sokáig hittem azt, hogy szeret. Kárpótolva éreztem magamat, amiért nem kaptam anyai, apai, de még csak rokoni szeretet sem. De hamar kiderült, hogy tévedtem. Összeházasodtunk, született egy gyerekünk és megváltozott a viselkedése. Kerülni kezdett, mellőzte a társaságomat majd egy nap azzal állított be részegen, hogy más nőbe szerelmes, akivel már meg is csalt.

 

Őszintén megmondom, életem során gyakran fontolgattam az öngyilkosságot. Már egész kicsi korom óta gondoltam a halálra. Mi értelme az életnek, ha nem szeretnek? Ha mindenkinek teher vagyok egy piszok a körme alatt? A szüleim, a családom nem szerettek ahogy a volt férjem sem és az őt követő partnereim sem. Mind a szemembe mondták: csúnya vagy, ostoba vagy, unalmas vagy, gyerekes vagy, csak a baj van veled, idegesítő vagy, béna vagy az ágyban. Egyszerűen semmiben sem vagyok jó.

 

miert nem szeretnek 02

 

Nemcsak az exek, de még a barátok is ezt mondták: folyton panaszkodsz, túl csendes vagy, rossz rád nézni, csóró vagy, egyedül halsz meg. Senkinek sem kellesz. Tudom. Már régóta. Látom, hogy senki nem bír és talán nem is akar tartósan mellettem lenni. Látom, hogy taszítom az embereket, minden igyekezetem ellenére. Próbáltam a kollégáimmal is barátkozni, megszeretetni magamat, de náluk is kudarcot vallottam.  Nem tisztelnek, nem becsülnek, szeretetről meg álmodik a nyomor.

 

Miért higgyek ezután bárkinek, aki azzal jön, nem velem van a baj, hanem a környezetemmel? Hogy kellene ezt elhinnem, hogy a többség rosszul lát, rosszul ítél meg, esetleg ők a rosszak? Maradt annyi méltóság bennem így harmincnégy évesen, hogy nem teperek többet mások iránt. Elfogadom a valóságot, velem van a baj. Innentől kezdve felesleges bárkit is győzködnöm.

 

De attól félek, hogy a fiam sem fog szeretni. Azt gondolja majd, én üldöztem el az apját és meggyűlöl érte. Azt gondolja majd, mint a többiek. Mindenről én tehetek és csak rontok az életén. Rettegek, hogy egy nap el fog hagyni és végleg magamra maradok. De felkészülök arra, hogy így lesz, hiszen úgysem érdemlek mást. Már tudom.

 

miert nem szeretnek 03

 

Talán valóban a környezetem torzít és a valóság teljesen más. De én a szívem mélyén azt érzem, engem nem kehet szeretni. Nem azért, mert gonosz vagyok. Csak létezem. Túl sok ember mondta már ugyanazt és jártam velük ugyanúgy. Csak addig voltak velem, mellettem, amíg eleget nem tettem minden kérésüknek, amíg pénzt adtam. Vagy a testemet. Vagy a lelkemet. De amint megvontam valamit és már nem használhattak ki, eltűntek az életemből. Talán jobb is. Most már csak a magánnyal kell megküzdenem, anit magamnak okoztam.

 

Nem kérdés, én sem szeretem magam. Nem látok egyetlen szép vagy jó tulajdonságot sem magamban. Akkor meg hogy várhatom el, hogy bárki is szeressen vagy tiszteljen? Elfogadom, hogy nem lehet mindenkit szeretni, mert gonosz, vagy mert egyszerűen szerethetetlen, mint én. Nincs egyetlen szerethető tulajdonsága sem.

 

Én továbbra is azt mondom, hogy Zsókának segítségre van szüksége. Elhitte, amit mások el akartak hitetni vele, amit később saját magával is el akart. De ez nem a valóság, csak már nem képes tisztán látni magát. Ehhez kellene egy szakember. Mert ha továbbra is így él, szeretet nélkül, abban a hitben, hogy nem érdemli meg, bele fog betegedni. Vagy a teste vagy a lelke. De így nem lehet élni. A legtöbb emberben nagyon is sok szerethető dolog van, ahogy Zsókában is. Csak segítségre van szüksége, hogy ezt ő is meglássa.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Milyen jogon ítélünk el másokat az alapján, hogy kit szeretnek?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!